1988-89 környéke és egy barátomtól kapott Cserkúti Öcsi M3-as BMW poszter. Gyakran eszembe jutnak ezek az idők, amikor elmélázok azon mikortól is érzem szívemhez közelinek a BMW-ket.
Aztán még eszembe jut a 635 CSI, az E30 M3, vagy a kevésbé sikeres, de számomra máig szívet dobogtató 8-as sorozat. Ezek voltak azok amelyek a márka iránti szeretetemet elindították zsenge ifjú koromban.
A cápa 6-os még a BMW-k között is az egyik nagy kedvencem. Utódjáról a nemrég leköszönt E63-asról mindez nem mondható el. A "cuki jegesmacikért" aggódó dub... öö Bódi Szilvike is ezt tologatta kétségkívül formás popsijával.
Roppant "hiteles" greenpeace alakítás volt pont ezzel az autóval és pont ezzel a hölggyel... Először azt hittem paródia, de rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolták. Egy szó és egy szín jutott eszembe: a demagógia és a sötétzöld... No elkalandoztam a témától. A lényeg, hogy az E63-assal nem nagyon barátkoztam meg.
A Chris Bangle-féle formavilágot soha nem fogadta be a gyomrom. Az a csomagtartó kiképzés máig felidézi bennem a piacozó románok Daciáira eszkábált műanyag idomokat.
Ezen kívül az első lámpatestekkel sem voltam kibékülve. Szegletes is, meg kerek is, meg Derrick táskás is. Nem tetszik na!
Aztán idén februárban egy németországi munkám során botlottam bele az utódba.
Az F12-es kódjelű harmadik szériás 6-os már nagyon is tetszik. Igazából nem egetverőek a külsőt ért módosítások, de pont ott reszelgettek rajta véleményem szerint, ahol a tradícionális BMW formákat kedvelőknek leginkább gondja volt az E63-assal. A Ferrarikat kivéve nem szeretem a piros autókat, de ennek még ez is nagyon jól állt.
Jött a 2012-es genfi szalon és ahogy már sejteni lehetett a BMW is hadrendbe állított a Mercedes CLS és az Audi A7 ellen egy négyajtós kupét. Maga a kategória elég hülyén hangzik és különösebben sok értelme sincs. Viszont a válság miatt az utóbbi években olyan új rétegmodell létrehozási boom van az autóiparban, hogy egy autóbuzinak is lassan komoly munka nyomonkövetni az újdonságokat. Egy szó mint száz megérkezett a 6-os Gran Coupe házi nevén az F06-os.
Ha abban a szerencsés helyzetben lehetnék, hogy választanom kellene egy 7-es vagy ez között, akkor hatalmas előnnyel az F06 futna be első helyen, különösen ebben a metálbarnás színben. Amikor a Victor Hugo utcai bolt kínálatában megjelent a modell, le is csaptam rá nyomban. Később átadtam a Jézuskának, hogy legyen kedves visszaadni :-)
A Paragon a közelmúltban került a látókörömbe. Nem is tudok róluk szinte semmit, viszont az új BMW-k modellgyártási jogát megkapták. Csepreghy Dániel BMW fanatikus gyűjtőtársamnál érdeklődtem, hogy vételre érdemesnek véli-e ezen gyártó termékeit. Dani megnyugtatott, így megvettem látatlanban. Szerencsére nem is kellett csalódnom, persze Dani megerősítése után egyébként sem volt kétségem. A modell érkezésével nagyjából egy időben sikerült egy angol nyelvű prospektust is beszereznem.
Hát akkor lássuk a várva várt modellt. A doboz megmutatja a benne lévő portékát. A hatalmas áttetsző felületek ellenére tartása mégis kellően erős, bőven lehet rápakolni az újabb jövevényeket. Annyi kukacoskodás lenne részemről, hogy a rövidebbik oldalakat is jó lenne átlátszóra kialakítani (lásd AUTOart), mert egy-egy börzén így kibontás nélkül lehetne szemrevételezni a modell front- és hátoldalát.
A kibontás után nézzük körbe a járgányt.
Masszív, szépen kidolgozott.
Kellemes látvány, bárhonnan is nézzük.
"Vigyázz, jövök" arc 18-ad részre kicsinyítve. Körzetük az autópálya, tempójuk halálos...
Szilvikéhez hasonlóan kívánatos a hátsó...
A külsőt illetően meg kell említeni a szépen kidolgozott felniket. A hátsó kerekek is egymástól függetlenül forognak.
Az egyik kedvencem a frontrész. Gusztusosak a hűtőbordák, szinte megszólalnak a lámpák, imádnivalóan élethű a BMW embléma. Kérem a tapsot gyűjtőtársak!
Kezdjük el a nyitogatást. Minőségi modellről lévén szó természetesen a hátsó ajtók is nyithatóak, igényesek a zsanérok, szó sincsen egykaros játékautó megoldásokról.
Az újabb autók esetén nem lehet nagyot durrantani a motortérben. Itt sem igazán lehet sokat. Burkolt az egész kóceráj oszt' jónapot. Azért kapunk egy emblémát, 2 db BMW feliratot és pár figyelmeztető matricát.
A csomagtartó ízlésesen kárpitozott és szép zsanérokon tárul fel.
Az igazi tüzijáték a beltérre maradt. Pazar! Gyönyörű!
Az a fehér karima a volánon viccesnek tűnik, de a valóságban is ilyen.
Gyönyörű a kidolgozás a másik oldalról is.
Szépek az ülések, a tetőablak pedig plusz lehetőséget ad a kukkolásra.
A folyton kritizáló gyűjtők persze mindig keresik a hibákat és még egy ilyen hibátlannak tűnő járgányon is akadhatnak kisebb kifogásolnivalók. Az egyik a motorháztető illesztése. A szélvédő tövénél már kissé nagyobb a kívánatosnál. Ez azért lehetne precízebb!
A másik hibácska már tényleg a szőrszálhasogatás kategóriája. A kamerarendszer csak két dimenziós és hiányzik a mögöttes kameraház.
Még a kissé durva szemcsés metálfesték említhető hiányosságként, de ezt főleg a fényképezőgép vakuja erősíti fel. Ennyi hibát igazán meg lehet bocsátani egy máskülönben gyönyörű modellnek.
Gyűjteményem első Paragon modellje nagyon jól vizsgázott. Csak ajánlani tudom BMW kedvelő gyűjtőtársaimnak. Zárszóként Ursula nővért idézném: "kérem a következőt!" - M5 kék színben...