Cápa. A legszebb cápa. A legkívánatosabb cápa. A nagybetűs CÁPA. Nekem legalábbis biztosan. Egy unokatestvéremnél láttam először fotót róla és a mai napig megvan az az érzés. Hosszú egyenes motorház, a cápa profil, a B oszlop mögötti rövid szakasz és a kecses, enyhén lejtő elegáns far. Ha a BMW szót hallom és gondolnom kell valamire, akkor ez a modell benne van a top 3-ban az tuti. Időtlenül klasszikus, bár nem annyira elegáns mint egy 3.0 CSL. A műszerfala pedig kifejezetten egyszerű volt, de ne felejtsük el abban az időben szinte minden autónak ilyen műszerfala volt, rideg műanyagokkal, kilométeres illesztésekkel. Bőven veteránkorba értek már az E24-es kódjelű hatosok, hiszen 1976-ban gördültek le először a futószalagról. Itthon már OT rendszámos példányok is felbukkannak, ahogy ezen a 2008 októberi felvételen is Budapesten. Autentikus "ungárisse" a környezet, cigisdoboz és szemét a földön, na meg az elmaradhatatlan gaz. Ezek (SAJNOS!!!!) már jellemzőbb hungarikumok, mint a pirospaprika vagy a gulyás. A 6-os is éppen ezért jobban mutat egy német környezetben. Ott valamiért kicsit több környezetkultúra szorult a "zemberekbe". Mindegy. Nem ez a poszt témája, de rendkívül dühít az igénytelenség és a szemét.
Az eltelt idő érzékelhető a korabeli werkfilm hangulatából is.
Múltkorjában írtam, hogy az M1-es pályaversenyautó motorja később több más, nagyobb szériában gyártott modellben is megjelent. Többek között az E24-es 635-ös modelljeiben. Okosan ráérezve az M1 marketing erejére ezt elég erőteljesen hangsúlyozzák is a fenti videóban. A modell bemutatóban szereplő verzió egy viszonylag késői 635-ös, hiszen ez egy M-es változat, ami az 1983-as frankfurti szalonon debütált. 1988-ig 4088 db készült belőle. Az amerikai verziót M6-nak nevezték, abból 1767 példány gördült le Münchenben. Nem egy gyakori autóval van hát dolgunk, éppen ezért az eladó példányok ára (ha van...) erősen emelkedik, pedig új korában is méregdrága volt.
Nyergeljünk át a modellre, ami kedvenc gyártóm, az AUTOart terméke. Ennyi információval meg is elégedhetnénk és nyugodtan dőlhetünk hátra. Valószínűleg szinte tökéleteset alkotnak, mint mindig.
A külső nagyon jól hozza a cápa feelinget és a sötétkék fényezés is elsőrangú. Talán csak a régi német rendszámra rímelő BMW 635 felirat idegen az autó elején és ennyivel ki is merültek a kifogásaim... AUTOart = tökéletes illesztések, semmi nincs elnagyolva, szépek, élethűek a részletek. El tudnám viselni ezt a látványt 1:1-ben is. Reggelente elég komoly plusz motíváció lenne a munkába vezetés...
Valószínűleg a hátsó a többi autós által leggyakrabban látott rész. Az M verzió középen kivezetett dupla kipufogót kapott. Nagyon jól sikerültek a lámpa armatúrák és a BMW embléma is igazi mestermunka.
Kicsit jobb háttérbeállítással egy profi fotós képes lenne olyan képet csinálni, amiről nem könnyen lehetne eldönteni, hogy modell vagy igazi.
A modell alja szépen kidolgozott, végig el van vezetve a kipufogó, különösen a váltó és a kardántengelyes kihajtás környéke szép.
Azok a küllős felnik! A 80-as években amilyen emblematikus volt a Ferrarinál az ötágú felni, ugyanaz a BMW-nél a küllős felni. Nagy divat volt, nagyobb német autókon elmaradhatatlan tartozék akkortájt. Ugyancsak ilyen felnik voltak az első szériás Opel Omegákon és az utolsó Senatorokon is. Piszok jól néztek ki élőben, de egy teljes napot rá lehetett szánni egy alaposabb tisztításra, főleg ha a fékpor már kicsit beleégett.
A csomagtér szép zsanérokon tárul fel, ízléses a kárpitozás, jobb oldalt pár tartozék is kidolgozásra került. A fedél belső oldala burkolt
Mostanság egyre gyakrabban nézek ilyen motortereket, amik még szerethetőek és karakteresek voltak. Sajnos lassan már minden BMW sajátosság eltűnőben van. A dízel előretörése egy dolog, de a kereplők térhódításával egyidejűleg szépen kimúlt a sorhatos motorblokk, aztán olvasom, hogy jön az egyterű, meg a háromhengeres downsizing "divatizé", meg az elsőkerékhajtás a kisebb modelleken. NEIN DANKE!!!! Akkor inkább egy E30 325-ös rozsdaboglya... A modell motortere egyébként nagyon mutatós lett. Ott vannak szépen sorban a hengerek, a mágikus M Power felirat. Szépek a kis tartályok, a táblácskák és ma már vicces látni a Bosch makroméretű ABS egységét.
A sorhatos BMW motorról van egy vidám sztorim. Előző munkahelyemen az igazgatók által levetett autók gyakran landoltak egy szinttel lejjebb, vagy szimplán kulcsos autónak lettek lefokozva. Így volt szerencsém hosszabb utakat megtenni egy E39 520-assal, ami relatív kis motormérete ellenére is az oly imádott sorhatos motorral bírt. A nagy tömeg miatt kimondottan lusta volt már szegényke, és az a 150 ló is csak szolid menetteljesítményekre volt elegendő. Na de a hangja! Kedvenc szórakozásom volt, hogy a munkahelyemre vezető út néptelenebb részén bele-belekergettem a fordulatszámmérőt a piros mezőbe. Egy ilyen élvezkedésem során infantilis, végtelenül átszellemült arccal tört ki belőlem hölgy utasom irányába ez a mondat: "Annyira gyönyörű hangja van", mire kolléganőm a rádióból éppen szóló Edda szám hatására helyeslően felelt: "Igen, én is szeretem Pataky Attila hangját". No comment...
Van róla egy kép, ő volt az, sokcsilliárd kilométerrel, igazgató úr által kétszer törve, emiatt már AF-es alvázszámmal került el a cégtől. Nem tudom forgalomban lehet-e még, szerintem már jobblétre szenderült. Megkímélt állapotban (ami ebből a szériából nincs), egy 2,5-es motorral simán bevállalnám. De mivel a legfiatalabb is elmúlt 10 éves, a második és harmadik tulajdonosok jellemző IQ-ját és szervizelési (az vajon miiii?) szokásait ismerve ne legyen senkinek illúziója, időzített betegágy sajnos már szinte az összes.
Na megint elkanyarodtunk a témától. Nézzük meg a belteret. Ott figyel a már említett kocka műszerfal és a csak az M-es verzióban megtalálható 3 küllős kormány. A sötétkék színnel nagyon jól harmonizál a belső tér vajszínű kárpitozása. Természetesen a gázpedál is a márkahagyománynak megfelelő, földhöz rögzített.
Szép, ízléses belső, kár, hogy a háttámla oldala kicsit sorjás. Imádtam a régi BMW-kben a vezető felé elfordított középkonzolt is.
Az AUTOart jó szokásához híven szinte tökéletes modellt alkotott és méltóan emlékezett meg gyermekkorom egyik szeretett klasszikusáról.
