Pár hete kifejtettem a 360-as Spider Ferrari bemutatóban, hogy a kizárólag piros időszak lassan végetér gyűjteményem Ferrari szekciójában. Persze ennek részben rajtam kívülálló okai vannak, hiszen bizonyos Elite modelleket szinte lehetetlen beszerezni pirosban. Ez a 430 Spider pedig egy ilyen típus.

Nézegettem már régebben is, hiszen meglehetősen baráti összegekért bukkan fel, de korábban még tartottam magam a "csak rosso " kitételhez. Aztán ahogy az sejthető volt, a nem piros 360 után megindult a lavina és megérkezett ez a fekete Ferrari. Méghozzá az első fekete Ferrarim! Azért aggodalomra semmi ok, a következő maranellói 1:18-asom egy piros 458 Italia Spider lesz...

A 430-as Elite verziója már nem friss példány, de nekem eddig nem volt szerencsém hozzá. Az Elite sorozatnál a filmes széria mellett létezik egy zenei vonal is, melyben ismert popzenészek Ferrarijait formázzák meg. Így aztán már tudhatom, hogy Seal-nek van (volt?) egy. Most hogy véget ért a házassága lehet be kell áldoznia... Na jó, ez a téma legyen a pletykalapok privilégiuma, inkább idézzük meg a tulajdonost egy dal erejéig.

Az énekes még egy szimpatikus ajánló gondolatsort is fűz a megmintázott modellhez.  

A fekete szín nagyon jól áll ennek az autónak. Kicsit féltem tőle, mert állítólag a fekete California kissé durva szemcsés lakkozást kapott. Szerencsére ezen a modellen ennek nyoma sincs, kimondottan szép az összhatás. Kívülről nem is tudok sok mindenbe belekötni. Az egyik a régebbi Elite modellek szokásos jellemzője, a lámpatest plexi búrája nem illeszkedik szépen a karosszéria síkjába. 

Seal bácsi az USA-ban tengeti életét, így az amerikai oldalfények megtalálhatóak a modellen. Az óceán túlpartján szerencsére már nem ormótlan Zaporozsec lámpákkal, vagy Ifa villogókkal kell felszerelni az autókat, így ezek a kiegészítők harmonikusan simulnak bele a 430 Spider attraktív vonalaiba. A modell megoldása is dícsérendő, hiszen nem utólagos matricákkal "amerikásították" a modellt, hanem masszívabb műanyag alkatrészekkel oldották meg a feladatot.

Annak idején imádtam a Skoda Favorit visszapillantó tükrét, melynek műanyag házán ott virított a Skoda embléma. Apróság, de mégis valamiféle igényességről, elhivatottságról tett tanúbizonyságot. Nem jellemző a tükörház ilyen jellegű designolása, de itt ismét látható. Igaz nem embléma, csak típusjelölés formájában.  

A bukókeret finom rácsozása már a 360 Spideren is fain részlet volt...

A 430-as legjobb nézete a feneke. Szépek a klasszikus dupla kerek lámpák, közöttük a valódi rács a míves emblémával. A kipufogók talán a legjobbak melyeket Elite modelleken valaha láttam. A diffúzor pedig olyan látványos, hogy szinte levegőmolekula szeretnék lenni, amint ezen a részen áthatolva leszorító erőt termelek a nagyobb kanyarsebesség elérése érdekében.

A modell alján semmi látnivaló nincs, a fotón még megörökítettem a drótos rögzítés kibontás előtti állapotát. Lassan már egész rutinos leszek ezek eltávolításában, egyre kevesebb időt igényel megszabadulni tőlük. 

Vajon hány modellről kell még ilyet leszednem? Az új Elite verziók szerencsére már sokkal kulturáltabban oldják meg ezt.

Ha már a modell aljánál tartunk érdekes, hogy ott a 701-es sorszám virít, miközben a tálcán a 167-es szerepel. A modell bontatlan volt, tehát nem a kereskedő cserélte véletlenül össze. Érdekes. Mindig is gyanús volt, hogy egyes modellekből csak 5000-ret dobnak piacra. Senki nem tudja ezt érdemben ellenőrizni, ha jön a megrendelés szerintem készül abból több is...   

A gyönyörű felnik nagyon uralják a modell megjelenését, erőteljesen emelkednek ki a fekete karosszériából. A rikító  sárga féknyergek kicsit homasitás Lada Samara feelinget idéznek bennem, de alapvetően tetszenek. Nem tudom, hogy a valóságban is tényleg ennyire "peresek" voltak-e a 430 Spider gumipapucsai, de ha igen akkor nem szeretnék végigmenni vele Bátor-Sirok, vagy az Egerszalók-Egerszólát-Tarnaszentmária útvonalakon... Raliban nem járatosak kedvéért ezek az Eger rali közúti gyorsasági szakaszai, ahol lassan már a terepralisok is bojkottálni fogják az indulást.

A csomagtartóban nem sok látnivaló van. Szép nagy fekete műanyaggal burkolt a tér, a fedélen pedig ott éktelenkedik a drót lefogatópontja. Akkoriban az Elite modellekre még nem volt jellemző a kárpit. Egy rövid időszakot leszámítva már mostanában sem, így a megboldogult Elite kárpit fejfára fel lehetne írni: "élt 1,5 évet - emléke (hiánya) velünk él tovább"

A drótos rögzítés miatt van egy szép nagy "lefolyó" a poggyásztér elején, szerencsére nem feltűnő, de azért ott éktelenkedik. 

Sokkal jobban járunk, ha a motorteret nézegetjük! Nem túlzok, az üvegfedélen átkandikáló látvány messze felülmúlta várakozásaimat.

Aki ezt a részt tervezte a modellen az nagyon durrantani akart. Az embléma, a feliratok, a bilincsek, fedelek mind-mind hívogatják a szemgolyókat, versenyezve egymással ki tud több elismerő pillantást begyűjteni.

A nyitott modellek egyik előnye, hogy elég jól lehet nézelődni az utastérben.

Régebbi modellről lévén szó az ajtók még egykaros zsanérokon tárulnak fel. Ezen és a kárpit hiányán kívül mást viszont nem kritizálhatunk.

A kissé komor belső színvilág nem a modell hibája, hanem Seal választása. Igényesek a fényes keretek a légbeömlők körül, kimondottan esztétikus és részletgazdag a kormánykerék. A váltókar fülecskék lehetnének kicsit vékonyabbak.

Személyes kedvencem az F430 táblácska a középső légbeömlők felett. Figyelmes részletmegoldás.

Lehet csak azért, mert nem vártam sokat tőlük és ismertem konstrukciós hátrányaikat, de a 360 és a 430 Spider is kellemes meglepetést okozott. Most már nagyon kíváncsi vagyok a 458 Spiderre, ami hamarosan érkezik. Remélem nem fogok csalódni, mert ezek után még jobbra számítok.