Hát eljött nálam is a nagy pillanat, 53 db diecast modell után megérkezett az első műgyanta autóm. Az egyre komolyabb nevet szerző Otto Mobile ebben a szegmensben (resin) kezdte meg tevékenységét, manapság pedig számos, intenzív nyálcsorgatást kiváltó 1:18-ast dob piacra.
A körítést nem viszik túlzásba Ottoék, egy sablon dobozt használnak és csak az alján lévő apró matricáról állapíthatjuk meg mi is van benne. A manapság tapasztalható extrém UV sugárzás mellett alapvetően nem bánkódom a zárt csomagolás miatt, de azért egy fénykép nem lenne rossz. Persze a 2500 db-os limitált szériák mellett valószínűleg nagy lenne a kis sorozatú dobozok felára. Amin viszont tényleg nagyon sürgősen javítani kellene az a hungarocell doboz. Rendkívül gyenge minőségű, morzsolódó fajta, minden kivétel után lehet elővenni a porszívót. Sok alacsony árkategóriás modell is megfordult már a kezeim között, de ilyen gyenge megoldást még egyik sem mutatott. Méltatlan az egyébként gyönyörű modellhez!
A kibontás után az első meglepetés akkor ért amikor a kezembe vettem a modellt. A műgyanta kialakítás miatt azt gondoltam, hogy pillekönnyű lesz, ezzel szemben jó eséllyel az egyik legnehezebb 1:18-as a gyűjteményemben.
A másik érdekes dolog a futómű diecast modellekhez képest feltűnő merevsége, lerakáskor is egész más hangon puffan. Ha ezeken az ismerkedő furcsaságokon túl vagyunk, akkor adózhatunk a külsőnek. Az első benyomás rögtön az volt, hogy "Úristen ez nagyon egyben van." A resin kialakítás nagy előnye, hogy a karosszéria megformálása és festése nemhogy eléri az árkategóriában etalonnak számító AUTOart-ot és Kyosho-t, hanem megkockáztatom leheletnyit még szebb is azoknál.
A leheletnyivel szebb külsőnek azonban ára van. Sokak szerint végzetes ára... Le kell mondanunk mindenféle nyithatóságról, nem tudjuk sem a motorteret, sem a poggyászok zugát, sem az utasteret szemrevételezni. Bizony itt nem nyílik semmi!
A gyári specifikációban silverstone néven futó árnyalat az egyik kedvenc BMW színem. Nem a klasszikus ezüst, hanem annak átmenete egy enyhén világos kék színbe. A további színelemzéstől megkímélem az olvasókat, a lényeg, hogy a nagy BMW-ken pazarul mutat ez az árnyalat és a modellnél sincs ez másként.
A Chris Bangle éra előtti utolsó E39-es 5-ös még a 80-as 90-es évek jellegzetes BMW vonalvezetésével bírt. Bangle úr szerint elfáradt, nem volt már benne továbbfejlődési lehetőség. Ennek ellenére nekem a mai napig az egyik kedvenc BMW formatervem. A megosztó formatervező az E39-es utódját az E60-ast már finomabban vette kezelésbe, ellentétben a szegény E65-ös 7-essel, amit a mai napig is a valaha volt legrandább BMW-nek tartok. Torgyán művész urat idézve: "Chris Bangle monnnygyon le!" Szerencsére lemondott, az ő alapformáinak továbbreszelgetésével pedig napjaink BMW-i ismét a megszokott birtoklási és vezetési vágyat keltik fel bennem.
Ahogy a többi nézet fotója is azt gondolom magáért beszél, úgy a hátsó is teljesen korrekt kivitelezést mutat. A külsőbe tehát nem igazán lehet belekötni, de azért egy dolog feltűnt. A motorháztetőn van egy kis fényezési egyenetlenség - kb 5 Ft-os nagyságú. Ez valószínűleg egyedi hiba, talán a gyanta eldolgozása nem volt tökéletes.
A felniknél viszont nincsen semmi mellébeszélés. Ez mestermunka akárhogy is nézzük. A felni színe, kidolgozása, a csavarfejek kialakítása, a BMW embléma - minden ok.
Az alsó szakasz nem kényeztet túl sok részlettel, illetve árulkodóak a tengelyek. Valószínűleg a relatív nagy súly miatt kapott ilyen óriásiakat, egyben rögtön magyarázatot ad a bemutató elején említett merevségre. Harsány felirat hirdeti a származást, valamint jelzi, hogy a szerencsés 2500 tulajdonos egyike volnék...
A beltér fotózása nem túl egyszerű, ami azonban a szemlélő számára látszik azzal nincs probléma. Részletes, finom, igényes. Kárpitozást nem tartalmaz, de úgysem tudnánk taperálni, tehát nagy jelentősége nincsen.
A minap olvastam valakitől egy DCH-s facebook bejegyzésben a resin modellek kapcsán, hogy "nyithatatlanok és mágnesezhetetlenek" - zseniális megállapítás, két szóban benne van minden - én meg azóta is röhögök a szellemes definíción.
A 2500 darabos szériák (sötétkék is van) nagyon hamar el fognak fogyni, ebben biztos vagyok. Itthon is felbukkant jópár eladó példány, nem is vészes árakon. Sajnos nekem deficitesre jött ki a dolog. A tranzakciós adó forintszámláról külföldre történő EUR utalás esetén olyan arcpirítóan pofátlan mértékű, hogy hiába kínálta a BMW modellek koronázatlan guruja igen baráti áron, sajnos a végösszeg jóval több lett, mint itthon beszerezve. Na de ez az eladó és a modell érdemeiből semmit sem von le, az a néhány ezer forint differencia meg máris nem fog számítani, ha már beszerezhetetlen lesz.
Aki lemond a nyitogatásról és nem mágnessel a kezében nézegeti a vitrineket, ráadásul még BMW fan is az igyekezzen beszerezni. Nem fogja megbánni.