Ez most kellett. Nagyon. Pedig sokáig ment az őrlődés. Az elődök ott sorakoznak szépen egymás mellett - Espada, Miura, Urraco, Countach, Diablo, Gallardo, Murcielago... Mind folyton jelezték, az Aventadornak itt kell lennie! Tudtam, éreztem én persze, de valamiért a gyártó úgy döntött, hogy az Aventadort csak a Signature sorozatban lehet elérni, ami azért két "kommerszebb" AUTOart modell árát kóstálja, valljuk meg nem aprópénz.
Nem nyugodtak hát a modelles berkekben ismert "hangok". Mígnem egy relatíve kedvező, erősen akciós árú darab nem került a látómezőmbe. Egy éjszakás forgolódás után megszületett a döntés, legyen! Legfeljebb kimarad valami az idei kívánságlistáról. Amúgy sem jött 2013-ban senki Sant'Agata Bologneséből. A hungarocell dobozt kivéve egyből különféle papírok kerültek elő. Ez már mutatta, hogy nem szokványos modellel lesz dolgom. 8 oldalas színes kiadvány az igazi és a modell autóról pár érdekességgel, jótanács lista a nyitogatáshoz ábrákkal és persze a legfontosabb, a limitált példánynak szóló certifikáció.
A narancs színű Aventadorok közül ez a 3464-ik példány, a modell aljára szerelt táblácska is jelzi.
Még a hungarocell doboz is komolyabb, mint a megszokott standard AUTOart modellek esetében. A színének megállapítására nem vállalkozom, viszont egyáltalán nem morzsolódik. Igazságtalan is lenne összehasonlítani egy jó kalács módjára foszlós OttOMobile "dobozzal".
A Lamborghini nem vádolható gyakori típusváltásokkal, a Countach 2 évtizedig vitte a márkát, az utódok pedig 1-1 évtizedig képviselték a bikák csúcsát. Amikor azonban a Lambo kihoz egy újabb csúcsmodellt, akkor azzal elég nagyot gurítanak. A maga idejében "ütött" a Diablo, formailag a Murcielago talán nem volt akkora ugrás, inkább az -Audinak köszönhetően- minőségében és kidolgozásában lépett előre. Most azonban az Aventador újra azt a hú de mocskosul jó lett érzést hozza elő.
A modell szintén ezt az érzést közvetíti. Ebben az ár- és kidolgozási kategóriában elég csúnya lenne, ha az egyszeri modellgyűjtő kritikai észrevételek sorát írná. Márpedig nem nagyon tud ilyet írni, még rosszindulattal sem. Bár azért de. Egy-két helyen az illesztések kialakítása még csiszolható lenne. Például az ajtó előtt picit nagynak érzem a rést, a csomagtérfedél két oldalának hézaga sem egyforma, ez felülről jól látszik.
A többi nézetben aztán jön a tüzijáték. A hibátlan, szemcsementes narancs metál festés lélegzetelállítóan szép. Eredetileg citromsárga Aventadort szerettem volna, a narancs csak második volt a listán. Ezekkel a fekete felnikkel viszont úgy érzem nem volt rossz választás az orange.
Míves rácsok, finom részletek, tökéletes összhatás a boldog tulajdonos jutalma. A standard AUTOart-ok is a modellszakma csúcsát képviselik, de ez a Signature kivitel még rátesz egy lapáttal.
Brutális a hátsó nézet, valahogy még a gumiabroncs is sokkal élethűbb. Gyönyörűek a lámpák, pazar az egész mindenestül.
Ahogy a Golf I vonásait fel lehet fedezni az aktuális Golfban, úgy az Aventador is hordoz elég sokat a Countach örökségéből. Ez főleg akkor feltűnő, ha egymás mellé helyezzük őket.
A hátsó szárny is mozgatható, bár azt hiszem a fotózáson kívül nem sokat fogom nyitogatni. Nagy erőszükségletet igényel a lecsukása, az embert kerülgeti a frász nehogy kárt okozzon benne. Ugyanezen ok miatt az oldalsó légterelők kifeszegetését meg sem próbáltam. Nekem elég a tudat, hogy azt is megcsinálták.
Azt hiszem a felnire és a mögötte lévő fék kialakításának színvonalára bármilyen szó is kevés lenne. Ezt nézegetni kell és gyönyörködni benne. Meseszép!!
Ugyan nem nyitható a tanksapka, ami továbbra is full prémium modellszegmens privilégiuma, de nagyon szépen kimélyítették körülötte a hézagot, ezért sokkal élethűbb.
Az Aventador alja nagyrészt burkolt, így a modell alján nem éri különösebb inger a szemlélőt.
Amennyire lehet részletes a motortér, új típusról lévén szó elég magas a burkolt részek aránya. Ami viszont látható az igényes és profi.
A csomagtér megér egy külön misét. Normál esetben ezt a modellgyártók letudják két buta, drabális zsanérral és mindenki boldog, mert nyílik ugye. Na de nem itt! Óvatos kinyitás után el kell csúsztatni a fedelet.
A fedél kinyitása után egy gyönyörűen kidolgozott, kárpittal bélelt üreget látunk, de nézzük csak meg közelebbről.
Azért ilyen kidolgozottságú nyitó-támasztó mechanizmust ritkán látni.
Az ajtók nyitásához a kilincs gombját az autó orra felé kell megtolni, mire a szárnyas ajtók maguktól felemelkednek. Zseniálisan igényes és szép megoldás.
Az ajtó bekötési pontja is árulkodik a mestermunkáról.
Szépen sikerült az ajtó belső burkolata.
Akinek van AUTOart modellje az tudja, hogy náluk a belső kialakítás garantáltan nyálcsorgatást vált ki. Minden finom, semmi sem elnagyolt, klappolnak az illesztések.
Felhívom a figyelmet a műszerfali bőr varrás imitációjának aprólékosságára, a kormány, vagy a középkonzol apró mütyürjeinek megmunkálására. A fekete-narancs színösszeállítás belül is visszaköszön. Ott sem mutat rosszul...
Piszok drága, de zseniálisan szép modell az AUTOart Aventador. Kedves Murcielago, itt az idő, át kell adni a helyet a fiataloknak.