Végre egy olyan Elite modell került hozzám, ami a mostanság jellemző, kicsit ihlethiányos, kicsit egykaptafa Hotwheels Ferrari bemutatók után üdítő unikumként hatott rám. Egy kedves modellgyűjtő ismerősöm erőteljes gyűjtemény ritkításba kezdett és még az ilyen -meglehetősen ritka- példányok is útilaput kaptak nála (az én legnagyobb örömömre). Egyetlen apró baj volt csupán, a modellgyűjtő barátom sem az a kimondott rosso fanatikus, azaz a 430 Scuderia sem pirosban kelleti magát, amit ebben az esetben nem bánok nagyon, hiszen ez az acélkék szín valami hihetetlenül jól mutat mind fotón, mind élőben. Megjegyzem a nagy piros fanatikusságom Ferrarik kapcsán igencsak enyhülni látszik. A ritkább (pirosban szinte már beszerezhetetlen) modellek egyre gyakrabban landolnak nálam sárga, kék vagy fekete színben.   

És igen, még mindig részesülök a kegyben... Megfilmesítve ez lenne "A drótok harca". Még mindig azzal vígasztalom magam, hogy legalább nem volt kibontva. És még mindig lehalok azon, hogy egy amerikai modellgyártó a XXI. században hogy tudott ilyen primitív megoldást alkalmazni évekig. Viszont esküszöm olyan rutinnal vágom már el ezeket, mint bábaasszony a köldökzsinórt 30 év munkaviszony után.

A drótos morgáson túllendülve nézzük a modellt... van mit. Nagyon szép lett, látszik az igyekezet, hogy a 430-as sorozat falkavezérével nagyot akartak dobni az alkotók. A 430-as, mint a 360 Modena utódja 2004-ben mutatkozott be a Párizsi autószalonon. A Scuderia változat nagyjából megfelel a Porsche 911 RS és a Lamborghini Gallardo Superleggera vonulatnak. Azaz az alapmodell átalakított, könnyebb, puritánabb, de erősebb változatáról van szó. A 360-asból is készült hasonló filozófiájú modell Challenge Stradale néven.

A 430 Scuderia Frankfurtban debütált 2007-ben, finomhangolásában Michael Schumacher is részt vett. A főbb különbségek a standard 430-ashoz képest: mínusz 100 kg súly, plusz 25 lóerő, nagyobb kompresszió, átalakított kipufogó és egy F1 váltó, ami 60 milliszekundum alatt pakolja az egyik fokozatot a másikba. A fényezés minősége kiváló, szerencsére nyoma sincs durva, túlméretes metálszemcséknek. A kék dukkózáson megcsillanó fény elegánsan csillog. Próbálna a dörzsölt, rutinos modellgyűjtő fogást találni a külsőn, de nem megy. Jól eső érzés végigszántani szemmel ezt az 1:18-ast. Tényleg gyönyörű!

A modell hátsója talán a legagresszívabb rész a magasra húzott diffúzorral és kipufogókkal. Sokkal-sokkal komolyabb és vonzóbb ez a formaterv, mint az előd -kissé se hús-se hal- 360 Modenáé. Nem tudok többet ömlengeni a külsőről, ez tényleg ott van, ütős minden szögből!

Felülnézetben is gyönyörű ez a 430 Scuderia modell, a két díszcsík mindig a Dodge Vipert juttatja eszembe. A kazánlemez taposó látványa nagyon "adja" a sportvénás feelinget.

Ahogy az igazi 430-as alja is nagyrészt burkolt, úgy a modellé is. Következésképpen nincs semmi, amiért fordítgatni lenne érdemes. Talán csak a diffúzorok vége ami említést érdemel. Kerékfelfüggesztés fetisisztáknak pedig egy rossz hír, a hátsó kerekek játékautósan egy tengelyen fordulnak.

Valójában nem akkora kunszt, de mégis rá tudok gerjedni, ha a modell gumijának mintázatára kicsit odafigyel a modellgyártó. Imádom ezt a V profilt, megkoronázza a gyönyörű felnit.

Elérkeztünk a modell egyik legszebb részéhez. Ez bizony tömény nyálcsorgatásra alkalmas. Tessék megnézni a csavarfejek kidolgozását, a féktárcsa lyuggatását, a féknyereg aprólékosságát. Tökéletesen áll az embléma, gyönyörű a felni, a gumi is rendben van. Ez mestermunka, bravó! 

Természetesen nem meglepetés, hogy egy ilyen kurrens modell esetében még rátett egy lapáttal a szép rácsok alkalmazásának koronázatlan királya. A rácsok a sokat kritizált modellek esetében is szépségtapaszok voltak, a Scuderia esetében viszont tényleg csak a gyönyörű jelzőt tudom ismételgetni. 

Véletlenül sem mondanám, hogy az ablaktörlők tökéletesek, de a 2 dimenziós "pengékhez" képest emészthetőbbek.

A poggyásztér kialakítása meglehetősen egyszerű lett, kárpitot nem tartalmaz, különösebb figyelemreméltó részlet sem lakozik itt. Ellenben szép nagy, ormótlan, oda nem illő drót rögzítő pont bambul bután a fedél tetején... Ugyanakkor azt is vegyük észre, hogy a lámpa búrájának fedele és a karosszéria lemez síkja milyen szépen van összedolgozva. Nem volt ez mindig így!

Az igazi autóban ez egy 4,3 literes V8-as, ami a 2004-ben bemutatott "normál" 430-asban 490 lóerő leadására volt képes, a Scuderia változat viszont már 515 ló erejével gazdálkodhatott. Az 1:18-as változat motortere hozza a szokásos, elvárható szintet. Különösebben nagy tüzijáték nincs. 

Az ülések aprólékosan és igényesen formázottak, az övek textilből készültek, élethűek. A Ferrari logókkal és a csatokkal együtt a szépen kidolgozott felület elégedettségre ad okot.

A beltér esetében tulajdonképpen nem a modellel van bajom. A dobozon lévő képek a piros verziót ábrázolták, melynek fekete beltere valahogy sokkal komolyabbnak hat, igaz a fekete ülésekkel együtt kissé komor az összhatás. Ez a kakaószürke műszerfal nálam kiveri a biztosítékot. Egy 0,8-as Matizban elfogadom, de egy Ferrariban nekem nagyon nem jön be. A sárga fordulatszámmérő is ordít a fekete kontrasztért. Na mindegy, ez csak egy szubjektív vélemény.

Legutóbb az 575M Maranello bemutatóját írtam, frissek az emlékek. Szerencsére itt nyoma sincs repedéseknek a műszerfalon, az ajtók becsatlakozási pontja, valamint a műszerfal találkozása mintha nem is egy gyártó műve lenne. Az 575M-nél kiábrándítóan igénytelen volt. A váltófülek és az apróságok kidolgozása, ha nem is csúcskategória, de lényegesen finomabb. Baromi jól mutatnak (főleg felülről a szélvédőn át) a kazánlemez betétek. Túl sok finomságot nyilván azért sem találunk itt, mert a Scuderia lényege a letisztult puritanizmus, ami mindent a vezetésnek rendel alá.

Nem csak Elite léptékkel nézve, hanem abszolút értelemben is kimagaslóan szép modell ez a 430 Scuderia. Nem véletlen tehát, hogy nem jön csak úgy szembe egy-egy ilyen valamelyik modellbörzén. Ahogy nézem az ebay-en is 200 EUR környékét kóstolgatja az ára. Az már kicsit tényleg túlzás, szerencsére én jóval kedvezőbb áron vadásztam le, bár így is a legdrágább Elite modellem lett. Viszont ezért cserébe valóban a legszebb az eddigiek közül. Mindezt úgy, hogy nem is piros! Ki érti ezt?