M1 - A legtöbb embernek a Hegyeshalom-Győr-Budapest autópálya jut eszébe, de egy BMW kedvelőnek mást jelent ez a kombináció. Mást kell jelentsen, méghozzá az egyik legfurább és legritkább BMW-t a bajor márka történetében. Először is ott a rejtett lámpa, amit ugyan láthattunk a 8-as sorozaton is, de nem egy gyakori BMW tulajdonság. Abban viszont egészen bizonyosan egyedülálló az M1-es, hogy középmotoros elrendezéssel soha semmilyen más BMW nem hagyta el a müncheni gyár falait. A típust 1978 és 1981 között gyártották, alapvetően versenycélokra lett kifejlesztve, de a Group 4-es sorozat szabályai szerint a homologizációhoz az utcai változatot is létre kellett hozni. Érdekesség, hogy az utcai változatból nem sikerült értékesíteni az előírt mennyiséget 3 év alatt sem, többek között azért is, mert méregdrága volt... A versenyváltozatokkal együtt összesen 456 példány jött világra. Ezért hát a lottó 5-ösre is nagyobb az esélyünk, minthogy egy ilyen utcai jelenetnek legyünk szem- és fültanúi:
Az M1-es legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy tulajdonképpen a későbbi M-es BMW-k szellemi atyjának tekinthető. Olyannyira, hogy a 3,5 literes, 6 hengeres, hengerenként 4 szelepes, dupla vezérműtengelyes, BMW fejlesztésű motorja később -kisebb módosításokkal- megjelent a "cápa" M 635 CSI-ben, illetve a szintén "cápa" első szériás M5-ben. Joggal tehető fel a kérdés miért hangsúlyozom, hogy BMW fejlesztésű? Hát csak azért, mert az alváz és a karosszéria tervezésének egy részét a Lamborghini végezte, sőt az eredeti tervek szerint az olaszoknál is szerelték volna össze az M1-est. Nem volt túl hosszútávú a kapcsolat, mert a Lamborghini rossz pénzügyi helyzete miatt a kooperáció meghiúsult.
Bevallom őszintén a Lamborghini szálról csak a bemutatót megelőző kutakodásom során szereztem tudomást. Így viszont kezdett összeállni a kép, hogy az M1-es miért is emlékeztet nagyon valamire. Ez a valami a Lamborghini Urraco modellem a Kyosho-tól.
Oké a Lamborghini Urracot Bertone tervezte, az M1-est Giugiaro. Az is igaz, hogy az M1 formavilágában nagyon sok van az 1972-es sirályszárnyas BMW Turbo prototípusból.
Lehet azt mondani, hogy véletlen, lehet azt mondani, hogy csak a 70-es években divatos formai megoldások miatt van, de ez a két autó karakterében piszok módon hajaz egymásra...
Így, hogy ismert a közös szál, tulajdonképpen nem is meglepő a dolog...
Az én látókörömbe a 90-es évek legelején került ez a járgány. Iskolai üdülőtábor, Balatonszepezd, strand, bazár...és az ott 40 forintért vett BMW kártyacsomag, ami a mai napig megvan a csomagolásával együtt. Elemlámpafénynél sátorban zajló autóskártya csaták, természetesen melyiknek nagyobb a végsebessége alapon. Hú a mindenit szép volt, rég volt, nem ma volt...
Az M1 sokat hozott a konyhára, de sajnos a végső győzelemhez nem volt elég, az E30 M3-as vitt mindent. Íme a top 4-es sztárbanda:
Mielőtt rátérnék a modellre még egy bemutató videó:
A modell doboza nagyon gusztusos, ugyan teljesen zárt, de a rányomtatott fotók elég valósághűen ábrázolják mivel is fogunk találkozni.
A hungarocell dobozt vastag cellux tartja össze, a modell tetejét vékony védőpapírral fedték.
Sajnos rögtön az elején kiderült, hogy hibás modellt kaptam. A bukólámpa nem nyílik ki, a bal első tag szorul. Az alul lévő pöcköt bármennyire is feszítem nem sikerül kibillenteni. Túl fogom élni, meg nagyon akciós is volt a modell, de azért bosszantó, hogy egy komoly durranás kihúzható a listáról.
Ezért csak egy vendég képpel tudom illusztrálni, hogy ennek valahogy így kellene kinéznie:
No lapozzunk, nézzük körbe a modellt. Ha valamit a francia Norev nagyon jól csinál, az a külső megjelenés. Ebben nagyon jók, tényleg nem lehet semmibe sem belekötni, rendben vannak a vonalak, az illesztések, minden a helyén. Szép! Klasszikus Citroen modelljeiken már tapasztaltam a gyártó másik erősségét, a szépen kidolgozott, élethű armatúrákat. A "hagyomány" itt sem szakad meg, a lámpabúrák (ugye csak a hátsókat láthatom...) az élethű bordázásokkal szinte megszólalnak, akarom mondani felvillannak.
"Nem kell nagy feneket keríteni neki" - mondhatta Pierre Lütyő a projekt meetingen arra a kérdésre, hogy a modell aljára mennyi figyelmet szenteljenek:
Ellenben a felni szépen sikerült, valljuk be többet is látjuk...
Az első traktust kinyitva hátast nem fogunk dobni a szépségtől. Aha, szóval ez ilyen, ennyi. Nem kell nyitogatni, na!
Menjünk szebb helyekre! A hátsó udvarban sokkal több látnivaló van. A csomagtér kárpitozása első osztályú, a fedelet egy kis karral ki tudjuk támasztani. A csomagtér előtt van az a híres-neves középmotor, ami Norevesen nem egy túldesignolt alkotás. Egy két apró szép részlet akad, de kissé műanyagos hatása van.
Újabb Norev modellek esetében általában a beltér elég szépre szokott sikerülni. Szerencsére a Hotwheels Elite-tel ellentétben ők nem fejlődnek visszafelé, így tisztességes kárpitozást kapunk.
A kissé komor belső hangulatot igazán nem róhatjuk fel a modellnek, hiszen ez a megmintázott alany és a 70-es évek bűne. Ellenben a műszerfali órák szépen kidolgozottak, olvasható a számozásuk. Szépek a szellőzőrostélyok, a pedálok, a kis sorjától eltekintve a kormány is rendben van.
Tisztességes az ajtóburkolat:
Nemkülönben az ülés is:
Körbeérve a modellen mit is lehetne összegzésképpen mondani? Talán Csepreghy Dani gyűjtőtársam fogalmazta meg legjobban egy beszélgetésünk alkalmával: korrekt kis gép. Valóban az. Árához képest összességében nem lehet okunk panaszra, leszámítva az én modellem egyedi hibáját. BMW fanatikusoknál természetesen kötelező darab. Nekem ugyanakkor egy ici-pici hiányérzetem van. Pély Barna szavaival élve nem jött át teljesen. A motorblokk, az első traktus és a modell alja kicsit spórolós hangulatot áraszt. Persze tudom ez az ára a baráti összegnek, de azért van rá példa, hogy lehet egy picit szebben is megoldani ezeket a pontokat. Mindenesetre BMW szekcióm teljes jogú és szeretett tagja lesz az M1-es is. Üdv a vitrinben!