HTML

Tomi garázs

1:18-as autómodell, valamint autó prospektus bemutatók, autózással kapcsolatos gondolatok.

Friss topikok

Címkék

Bemutató: Minichamps Citroen 2 CV 1:18

2013.02.16. 10:00 MT21013

P2160014.JPG

Gyűjteményem azon szekciója amelybe ez a kis Kacsa is tartozik kissé tudathasadásos jelenségnek nyilvánítható. Ismerőseim jól tudják rólam, hogy a franciahonból származó járműveket –pár kivételtől eltekintve- senkinek sem szoktam jó szívvel vételre javasolni. A francia gyártók néhány modelljét volt szerencsém hosszabb-rövidebb ideig használni, ezek számomra vízválasztónak bizonyultak. Rengeteg elektronikai gond volt velük és a belterük hatványozottan gyorsabban amortizálódott le, mint bármelyik más autóban amit használtam. A 2003-as céges Renault Megane II bőrborításai 2 év alatt kirepedeztek, lógni kezdtek, az ajtóbehúzón és a váltógombon megindult a felület mállása...

2008.01.29._15.JPG

50 ezer km-nél teljes komputer és vezérlés behalás volt. A gyújtótrafó szó számomra egy ezüstmetál Megane és a szerviz szinonimája. 30 000(!) km-nél kimúlt mind a 4 lengéscsillapító. Utóbbi alkatrész cseréjére a sokak által lesajnált F Astrában 16 év és bőven 200 ezer km után került sor. Az első izzócsere egy nőgyógyászati szakvizsgával felérő mozdulatsort kívánt, amihez ráadásul le kellett szerelni a kereket, kibontani a kerékdobot, majd az ott lévő koszt a ruhánkkal összeszedve, két nyíláson keresztül másfél ujjal elvégezhető volt a mozdulat.   

2008.10.31._01.JPG

A szakmai korrektség kedvéért hozzá kell tenni, hogy ezek a modellek a 2000-res évek elejéről származtak, ami közismerten a legrosszabb időszaka volt a franciáknak megbízhatósági szempontból. Ekkor jelentek meg egyre nagyobb mennyiségben a különböző kényelmi és biztonsági elektronikák, melyek vagy költséghatékonysági okokból gyenge minőségük, vagy a nem elégséges tesztelés miatt sok hiba forrásaként bosszantották a tulajdonosokat. Ha hinni lehet a különböző statisztikáknak, akkor az utóbbi pár évben elég komolyan megfordult ez a negatív trend, de a bő 1 évtizedes kritikus korszak nem múlik el nyomtalanul. Elég csak megnézni a használtpiaci árakat és a francia autók érték(nem)tartását...

Ennek ellenére feleségem Renault Twingót kapott nemrég, nem tudtam mit tenni, szerelmes lett belé. Persze fél éven belül már rakoncátlankodni kezdett a digitális sebességmérő. Pedig mennyire örültem volna, ha megcáfolja azt a tézisemet, miszerint  a francia autóelektronika megbízhatósága a szovjet űrprogram kezdeti fázisával vetekszik. No félre a nagy autós nacionalizmussal, igazából azt szerettem volna csak megvilágítani, hogy rendszerető, funkcionalista sváb létem ellenére el kell ismernem, hogy egyvalamit sokkal jobban tudnak a gallok. Ez pedig a járművekbe oltott lélek. Ez olyan megmagyarázhatatlan, nehezen értelmezhető dolog, de például látom lányaimon mennyire rajonganak a Twingóért. A francia autók bája, könnyedsége, eleganciája, esetenként extravaganciája vitathatatlan. Ez különösen igaz a több évtizeddel ezelőtti klasszikusokra. Ezek a járművek annyira tetszenek nekem, hogy modellgyűjteményemben helyet szorítottam a francia klasszikusoknak is. Jelenleg még csak 4 tagot számlál a csapat (Citroen DS – Citroen 2CV – Citroen SM – Renault 12 Gordini), de bővülni fog a sor, ebben biztos vagyok.  

P2160013.JPG

No térjünk is rá mai bemutatóm alanyára a Minichamps Kacsájára. Ez olyan modell, aminek eredetijéhez személyes élmények és vezetési tapasztalatok fűznek. A 90-es évek végén éltem aktív főiskolás időszakomat és a karunkon csak 4 embernek volt saját autója. Persze klasszikusan az a pár ezer forintért tankolunk kategória, de mégiscsak nagy szó volt a saját verda. Csajozásnál pedig kimondott előnyökkel bírt egy-egy járgány... Az autóflotta egy Kispolszkiból, egy 105-ös Skodából, az én 1200-es Ladámból és Szabolcs barátom rikító sárga színű Kacsájából állt. Hiába volt a legerősebb és legnagyobb ebben a csapatban a Lada, sajnos ekkortájt már nem igazán lehetett vele csajozni a Balatonon. Szabival a láthatatlan ember versenyt is megnyerhettük volna, amikor a jó öreg 1200-esemmel korzóztunk Siófokon még az ezredforduló előtt. Bezzeg amikor másnap a Kacsával tettük ugyanezt! A különbség zongorázható volt. Hát igen, mégiscsak tudnak valamit ezek a franciák...  Szerettem volna Szabolcstól egy képet kérni a bemutatóhoz, de sajnos őt elnyelte a külföldi munkavégzés, régi telefonszáma és e-mail címe már nem él. Így hát más lehetőség hiányában egy amatőr videóból kivágott képpel tudok emlékezni a sárga Kacsára. Egy baráti társasággal egy réges-régi Fehérvár ralira igyekeztünk, amikor középiskolai osztálytársam kocka Ladájának hátsó ablakából készítettem néhány másodperces felvételt róla, íme:

P2120008.JPG

A Kacsáról röviden annyit, hogy már a második világháború előtt elkezdték a fejlesztését, de piacra csak 1948-ban került. Szerencsére a prototípuson még sokat finomítottak:

Citroen2CV_prototype.JPG

A fejlesztéskor megfogalmazott elvárások a teljesség igénye nélkül:

-legyen képes vele két gazda akár 60 kilométeres sebességgel haladni úgy, hogy egy fél mázsás krumpliszsák vagy egy kisebb boroshordó, esetleg egy rakomány széna is beférjen még a kocsiba

-a felfüggesztés olyan legyen, hogy az autóban még földúton se törhessen össze a kosárban szállított tojás

-legyen egyfajta kerekeken gördülő esernyő, amelyet akár kalapban is kényelmesen lehet vezetni

Citroen 1949.jpg

Meglehetősen őszinte és funkcionális szempontok vezérelték a tervezőket. 1948-ban színre lépett hát a Kacsa, hogy megkezdje sok évtizedes hódítását. Aprócska bokszermotorja ekkor még a 10 lóerős teljesítményt sem érte el. Az első évjárat jellemzően a képen is látható szürkeegér színben hagyta el a gyárat, elöl ún. öngyilkos ajtóval, C oszlopra szerelt irányjelzővel.  

P2160017.JPG

Nem volt kérdés tehát, hogy a francia klasszikus szekciómba feltétlen be kell szerezni egy hápogó négykerekűt. Többen is modellbe öntötték már a Kacsát, többek között a Maisto, a Minichamps és természetesen a Norev. Hozzám egy Minichamps parkolt be, ami egy viszonylag késői, 80-as évekbeli Kacsát mintázott meg. Később hozta ki a Norev a kétszínű Charleston verziót, ami jobban tetszik ugyan, de ez az egyszínű is közel áll hozzám.

P2160015.JPG

A Minichamps főleg 1:43-asokban erős, de 1:18-as fronton sincs okuk szégyenkezni, sőt! A minőségi középszintet képviselik, talán a Kyoshoval lehet leginkább egy szinten említeni őket. Nagyon szépen kidolgozottak az ablakkeretek, a díszlécek és a típusjelzés tipográfiája is. A első sárvédőkben lévő indexek kimondottan élethűek, gusztusosak a kerekek, a ponyvatető is szép, bár a tapintása gyorsan elárulja, hogy műanyag. 

P2160016.JPG

A beltér kialakítása a puritanizmus magasiskolája. Ahogy az igazi autóban is, úgy a modellben is az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy véletlenszerűen beszórtak mindent és gyorsan hozzászegelték a karosszériához. A modellel kapcsolatos egyetlen kritikai észrevételem, hogy egy Minichampstól azért kicsit igényesebb ajtókar mechanizmust várnék el...

P2160022.JPG

A váltókarhoz kell némi érzék és gyakorlat, hiszen a váltórúd a motortér felől jön ki a tűzfalból és az autó hosszanti tengelye mentén kell ki-be tologatni, közben még jobbra-balra csavargatni is az egyes fokozatok kapcsolásához. Eleinte meggyűlt vele a bajom, kellett némi megszokás mire ráállt a kezem, de pár km után a világ legtermészetesebb módján használtam.

P2160023.JPG

A futómű az egyik legviccesebb rész az autón. Hihetetlen mértékű kilengésekre és oldaldőlésre képes. A világ egyik leglágyabban ringatózó futóműve van alatta, ugyanakkor bármilyen hajmeresztőnek is néz ki kívülről mégsem borul fel. Aki ezt nem élte át, csak nézze meg  Klotild nővér száguldásait valamelyik "Lütyő" filmben Louis de Funes rémült arckifejezésével megspékelve.

A titok nyitja a független kerékfelfüggesztés és az alváz alatti vízszintes irányú lengéscsillapítás, aminek köszönhetően a kerekek nemcsak a megszokott fel-le mozgásra képesek, hanem az autó hosszanti irányában előre-hátra is jobban kitérhetnek mint bármely más „normális” autónál. A megoldás egész részletesen kidolgozásra került a modell alján. 

P2160027.JPG

A modellbemutatóban is szereplő késői 2CV 6 Kacsa már 29 lóerővel "szántotta" az úttestet, miközben léghűtéses motorja 602 köbcentiméteresre hízott. A bokszermotor nagy előnye volt az alacsony súlyponti beépíthetőség, ami azért (majdnem) mindig a földön tartotta a himbilimbiző masinát. Sajnos a motortérbe korlátozott a betekintés, mert nem tárható tágra a fedél. Alapvetően korrekt ennek a résznek a kidolgozása, különösebb tüzijáték nélkül.

P2160021.JPG

Hát itt van a tojásfészek, ugyebár szempont volt: 1 kosár tojás földúton se törjön össze!

P2160018.JPG

A Minichamps tehát egy igazán szerethető és szép modellel emlékezett meg a valaha gyártott legbohókásabb négykerekűröl. Merci!

P2160025.JPG

8 komment

Címkék: Modell Citroen Minichamps

A bejegyzés trackback címe:

https://tomigarazs.blog.hu/api/trackback/id/tr245083042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Missa 2013.02.16. 10:28:57

Nekem ez a kis rusnyaság mindig jobban bejött, mint a korosztálya másik ikonja a "Bogár". Tényleg van egy bája ennek a kisautónak. Nem csak modellben, de igaziban is szívesen birtokolnék egyet. Modellből nekem csak a Solido féle van meg, az a kis csúf szürke, ami ráadásul még 1:17-es is. Terveim közt van vagy egy Norev, vagy egy MC Charleston beszerzése is. Nem rég olvastam a neten, az eredetiről, hogy valahol, talán Németországban, gyártják még őket. Persze nem a szalonok részére, hanem fanatikusoknak. Akik aztán csomagban, mint a Kyosho RC Ferrarit, apránként vehetik meg és rakhatják össze. Az igazán "elvetemültek" még a motort is beszerezhetik darabonként. Aztán fogalmam sincs, összerakás után, hogy tudják pl. a TÜV-ön átnyomni őket. Minden esetre ez a modellezés csúcsa. 1:1-ben! :-)

MT21013 2013.02.16. 10:39:45

@Missa: Én konkrétan szerelmes vagyok a típusba. A hang, a vezetési élmény, az autó hangulata együttesen olyan vidám atmoszférát teremt, amit semmilyen más autóban nem tapasztaltam.

Csepreghy Dániel · http://dontblogaboutthis.blog.hu/ 2013.02.16. 18:05:56

Aranyos, ölelgetni való kisautó! De nekem egy kicsit kevés, amit a modell nyújt ebből a hangulatból.

MT21013 2013.02.16. 19:11:00

@SepangbronzeM5: Talán a színe miatt... Kívülről nekem nagyon rendben van, inkább belül érzem azt amit te is írsz.

=xapa= 2013.02.19. 21:43:49

Amikor megláttam a bejegyzés címét, arra gondoltam: "na, Tomi most lehet melléfogott ezzel a modell-és poszttémaválasztással."

Aztán ahogy olvasni kezdtem, egyre jobban magával ragadott az iromány, a végére meg úgy csettintettem, mint egy finom és kiadós ebéd után.

Ha már az evést szóba hoztam: Tomi, ha esetleg szoktál főzni, és ugyanolyan szellemben teszed, mint a blogírást, akkor jó szakács lehetsz :) Az tetszik ugyanis az írásaidban, hogy nagyon jól eltalálod az eredeti autót bemutatós, a magánjellegű sztorizgatós, és a konkrét modellt kivesézős részeket. Mindezt könnyedén, erőlködés nélkül. Úgy válogatod össze ezeket az elemeket, mint egy jó szakács is a hozzávalókat egy finom kajához :)

Most jól szembedícsértelek, de ezzel csak bátorítani akarlak az "így tovább!"-ra :)

A poszttal kapcsolatban: a francia autókat én is a világ végére száműzném, de azt tényleg el kell ismerni, hogy kényelemben és stílusban tudnak valami egészen egyedülállóan magas szintet. A "stílust" természetesen a Kacsához hasonló francia klasszikusokra értettem :) Nagyon tetszett a Louis de Funes filmrészlet, eddig bele sem gondoltam, hogy tényleg miért táncolhat ennyire ez a kis autó abban a jelenetben. ( Az egyik kedvenc filmem ez a francia komikustól.)

A modellel kapcsolatban sok hozzáfűznivalóm nincs, itt-ott tényleg kicsit sematikus, de az eredeti autó hangulatát sikerült 1:18-ban is elkapni.

MT21013 2013.02.20. 22:29:02

@=xapa=: Kedves Mester csak ismételni tudom magam: köszönöm szépen a méltató szavakat, igazán jól esik.
Ami a szakácsos hasonlatot illeti az egy érdekes kérdés. Élelmiszeripari mérnök vagyok, de nálam nagyobb konyhai antitalentumot még nem látott a világ. Párom szokta mondani, hogy hogyan lehetek így "nagy" világjáró élelmiszeripari szakember? Erre mindig azt válaszolom, hogy ipari környezetben magamra találok és az egy külön világ.

=xapa= 2013.02.21. 14:18:38

@MT21013: :) :)

Egyszer írhatnál egy offtopic posztot egy ilyen párizsit meg virslit gyártó ipari üzemről, de fényképekkel gazdagon illusztrálva! :) Annyi sztorit hallottam már erről, hogy ha látnám, hogyan készül például a Zala felvágott, soha többé nem venném a számba :) Engem csakazértis érdekel! :)

MT21013 2013.02.21. 21:19:33

@=xapa=: :-) Sajnos (szerencsére) a húsipar nem az én területem. Régebben Cerbona szeletekkel, müzlivel, reggeli pelyhekkel, chipsekkel foglalkoztam. Mostanság napjaimat többek között a Pilóta keksz, a vaníliás karika, a TUC vagy a Milka csoki teszi ki. Viszont sajnos ezekről nem írhatok. Multi cégnél erre nincs lehetőség. Annyit azért elárulhatok, hogy a Milka csokit nem a reklámban látott erdei állatok csinálják a faházban. De senkinek egy szót sem! :-)