Tavaly év végén került nálam képbe a BoS márka, melyről addig semmilyen információm nem volt. Kezdésnek nem aprózták el, hiszen a KGST korszak talán legkülönlegesebb batárját formázták meg. A Tatra érkezésekor persze rögtön kiderült a rokonság. A málló hungarocell doboz és az "uzsonnástasak" csomagolás egyértelművé tette, hogy valójában egy Otto Mobile termékkel állunk szemben. 

A csomagolás valamelyest javult -erről majd később-, de a Tatrahoz hasonló, kissé (nagyon) eltúlzott 120 eurós ár maradt. Meglehetősen negatív tendenciák kezdenek eluralkodni a gyártók részéről. Az elmúlt 3 évhez képest gyakorlatilag 100%-os az áremelkedés, miközben már egyre több nem resin modell sem nyitható, eltűnnek a kárpitok. Kis túlzással élve kétszer annyiért kapunk feleannyi tartalmat. A Trabi esetében persze itt és most nem rójuk fel a nyithatatlanságot, mert a resin modell eleve ilyen konstrukció.    

Ha pedig resin és Otto, akarom mondani BoS, akkor adózzunk csodálattal a külső megjelenésnek. A modell a korai díszléces példányt formázza kék-fehér fényezéssel. A technológia előnyei az ős Trabi esetében is megfigyelhetőek, szinte megszólal annyira élethű az egész modell.  

Érdekes, hogy a későbbi 601-esnél elhagyták a lökhárító vonalától nyíló csomagtér fedelet, pedig sokkal-sokkal praktikusabb és kényelmesebb volt.

A csomagolásból kivéve az első gondolatom az volt mennyire kicsi ez a modell, szinte már-már kétségeim támadtak valóban 1:18-as méretarány-e? Aztán odatettem az 1:18-as Zsiguli mellé és bizony nem a méretaránnyal van gond, a P50-es tényleg ilyen kicsi jószág volt. A standard dobozban akár keresztbeállítva is elférne. 

Bármelyik irányból szemléltem is a modellt nem találni rajta fényezési hibát vagy egy-egy elnagyolt részletet. Ennek fényében persze megbarátkozik az ember a vételárral. ennyiért viszont tényleg csak a KGST korszak és Trabi fanatikusok fogják megvenni. Ugyanakkor a vételár nem minden, hiszen a harmadennyibe kerülő Sun Star 601-est nem voltam hajlandó megvenni, hiába nem készítette el még másik gyártó 1:18-as méretarányban. Olyan bántó hibái és igénytelen részletei vannak, hogy nem és nem! IST és BoS felé ezt tekinthetjük egy diszkrét jelzésnek... 

A külsőt illetően egy apró, pici észrevétel van, a visszapillantó tükör áll kicsit lefittyedve a normálishoz képest - a nyitó képen látszik legjobban. 

Ebből a nézetből látszik, hogy méretéhez képest miért is voltak relatíve tágasak a Trabik belül. Hátrafelé sem keskenyedik el az utastér és gyakorlatilag függőlegesek az oldalfalak.

A modell alján becsületből végighúzták a kipufogót és ennyi. A Tatrahoz hasonlóan jó masszív és elnagyolt kivitelezésű tengelyeken forognának a kerekek, ha nem lennének azok is fixek.

A belteret csak az üvegen keresztül tudjuk szemlélni, sok mindenre nyilván nem kell számítsunk, mert az eredeti autó is részben puritánságáról vált ismertté.

A kormány szép és aprólékosan kialakítottnak látszik. Ott van még a kormányváltó valamint a világítást és az ablaktörlőt működtető 4 db fehér nyomógomb. Ennyi bőven elég volt 1959-ben. 

Sokan órának gondolják a kesztyűtartótól balra lévő kerek "valamit", de az valójában a hangszóró beépítésére szolgáló nyílás fedőlemeze, mellette pedig a hamutartó helyezkedett el.

A belsőt a szürke ülések és szürke oldalborítások uralják. Ennél többet nem is nagyon látunk az aprócska ablakokon keresztül.

Utaltam már rá, hogy a csomagolást illetően van némi előrelépés. Nos a 120 euróhoz képest még mindig szánalmasan gyenge a történet, de hála az égnek a hungarocell doboz már apróbb szemcsékből épül fel és sokkal masszívabb, nem hajlamos morzsálódásra. A modell kivétele a dobozból már nem igényel partvist, lapátot vagy porszívót mint korábban. A doboz uniformizált, teljesen ugyanez volt a Tatráé is. Egy 50 filléres sticker gondoskodik róla, hogy meg lehessen különböztetni a dobozokat melyikben mi van...    

Mint a HotWheels Elite Ferrarik esetében itt is kb. sablonos értékítéletet tudok mondani. Nyithatatlan resin modell, a realitáshoz képest kb. kétszeres áron, feledhető csomagolásban, gyönyörű külsővel csak a szemnek. De mindezeken felül végre egy gyártó gondolt a keleti blokk autóinak szerelmeseire és megformázta ezt a maga módján gyönyörű kis gépezetet. Köszönet érte. Az az 1000 szerencsés aki meg tudta szerezni bizonyosan nagyon vigyázni fog rá.