Jó néhány rali autómodell bemutatót írtam már, de csak most vettem észre, hogy a sportág ikonjáról, a "rali Schumacheréről", a 9-szeres világbajnok Sébastien Loeb-ről eddig még nem. Pedig a DS3 WRC-n kívül további 2 autója is a gyűjteményemben figyel egy Xsara WRC és egy C4 WRC személyében.
Utóbbi versenygépek még az "aranykor" WRC-i voltak - 2 literes turbómotorral, aktív difikkel - melyek utoljára a 2010-es szezonban versenyezhettek. Tény, hogy a "nagy WRC-k" fejlesztési költségei olyan magasságokba szöktek, hogy nem kisebb rali nagyágyúk hagyták ott a WRC sorozatot, mint a Peugeot vagy a Subaru. Előbbi esetében a PSA konszern nem engedhette meg azt a luxust, hogy két márkája is top kategóriában versenyezzen, utóbbi meg érthető okokból nem kívánt 1.6-os motorokkal foglalkozni. Az anyagi dolgokon felül azt is látni kell, hogy az FIA nem tudta megakadályozni - sőt egyes döntéseivel csak fokozta - az autógyárak távolmaradását. Borzasztóan hiányzik a Subaru, a Mitsubishi, de említhetjük a Toyotát, a Fiat konszernt vagy az Opelt. Mindannyian legendás autókat adtak e sportág szerelmeseinek...
A változást részben az egyszerűbb technika hozta el, valamint az autóipar egészére jellemző downsizing. 2011-től a rali csúcskategória gépeiben már csak 1.6-os turbómotorok dolgozhattak. Tény, hogy az autósportok közül a rali áll legközelebb a hétköznapi autózáshoz és mint ilyennek nagyjából szinkronban kell lennie a sorozatgyártású autókra jellemző trendekkel. Ugyanakkor bárki bármit mond ez nagy érvágás volt a fanatikusoknak. A 2011 utáni raliautók látványban, hangulatban, brutalitásban meg sem közelítik a mokány 206-ost, a brutális Imprezákat, a vad Octaviát vagy a dögös Focus WRC-t...
Az új szabályok eltörölték a minimum 4 méteres hosszúságot, így gyakorlatilag mindenki a kisautó alapbázist választotta a kompakt modellek helyett (anno a 206 WRC-nek azért voltak olyan aránytalanul nagy és kiugró lökhárítói, hogy megfeleljenek e szabálynak). A Citroennél kézefekvő választás volt a sportos kiállású, az exkluzívabb szegmenst megcélzó, friss DS3. A bemutatkozás évében 2011-ben összesen 10 győzelmet szerzett a DS3 WRC, melyből testvériesen megosztozva 5-5 győzelmet jegyzett Loeb és a később Polo R WRC-vel világbajnokságot nyerő szintén francia és szintén Sébastien keresztnevű Ogier. Kiegyensúlyozottabb teljesítménye miatt azonban Loeb nyerte a világbajnokságot Mikko Hirvonen előtt, míg a csapattárs Ogier a dobogó harmadik fokára állhatott.
A típus bemutatkozó versenye a Svéd rali volt és az első győzelemre sem kellett sokat várni, hiszen a következő futamon Mexikóban Loeb ért be elsőnek, konkrétan ugyanezzel az autóval mely a walesi versenyen is futott. A BF-137-XC rendszámú 4-es alvázszámú autó egyébként az első nem teszt célokat szolgáló DS3 WRC volt. Utolsó futamát Cipruson futotta 2014-ben. Nem került privát csapathoz, a Citroen Racing tulajdonában maradt.
Na és akkor a modell. Standard Norev doboz, 4 helyen betekintést engedve, merevítő kerettel, talapzaton.
Ami viszont nem standard és nem is gyakori az a visszacsavarást segítő műanyag pozícionáló betét. Zseniálisan egyszerű, de tökéletes segítség a talapzatos modellekhez. Most találkoztam ilyennel először, de aki gyakran bontogat modelleket, az értékelni tudja a megkönnyített visszarakást.
A külső megjelenést uralja a szponzor Red Bull logója és színei, szerencsére a feliratok és matricák szépen állnak, igényesen kerültek felhelyezésre. Norev rali modelleknél ezzel nem is szokott probléma lenni.
A modell megformálása tehát gyakorlatilag tökéletes. Szépek az illesztések, jók az arányok. A lámpatestek is kellően élethűek. A frontrészen ugyanakkor igazán elférhetett volna egy valódi rács...
A felni nem a legaprólékosabb kialakítású, de egy középszerű átlagot hoz, ugyanakkor a Michelin márkajelzés kimondottan látványos a gumiköpenyek oldalfelületén.
A hátsó nézeten uralkodik a duplikált szárny, büszkén hirdetve a Citroen Racing istállót.
Hatalmas brit logó feszít a francia gyári versenyautó tetején. Egyébként jól mutat így együtt.
Hát igen, van alja is. Khm. Hát ja. Hmm... Hagyjuk.
2 kis apróságra jutott figyelem, az egyik a vonószem...
... a másik a motorházfedélen lévő plexi szellőzőrács.
A motortér nyílik, de igazán semmi említésre méltó nincs ott. Elnagyolt kidolgozás, plasztikusan telibefújva. Nem ezt a modellt fogom nyitogatni, ha szépen megformált 1:18-as erőforrást szeretnék látni.
Ez a kicsit nagyvonalú plasztikusság folytatódik a beltérben is.
Valahogy tényleg nem sikerül találni még egy apró pici részletet sem, amire az egyszeri modellgyűjtő kicsit rá tudna cuppanni. Kezdtem már azt hinni, hogy az évek múlásával én leszek egyre zsörtölődőbb. De nem. Visszanéztem a Sun Star Opeljét, vagy az UH Renault 5-ösét. Szándékosan a DS3 WRC ársávjába tartozó rali modelleket említek és nem az AUTOart Quattro-t, ami nyilván másik liga és igazságtalan lenne a hasonlítgatás. Szóval bárki vet egy pillantást az Ascona 400 vagy az R5 Turbo belterére, aljára, motorterére és rögtön megérti mire fel a morgás...
Külső megjelenést tekintve Norev hagyományokhoz hűen szép modell a DS3 WRC is. A többi felejtős. Mondhatjuk, hogy az árért cserébe ez jár, ha nem tudnánk, hogy korábban ugyanilyen összegekért mit kaptunk... Ez van. Ha így összecsapják a belsőt, akkor igazából nem vesztünk sokat az újabb modellek esetében, ha már a nyithatóságról is lemondunk. Ettől függetlenül mivel WRC, meg a Loeb sorozatba is illik, helye van nálam.