A legutóbbi M1-es BMW bemutatóban került szóba a Lamborghini Urraco. Készült is pár közös fotó, így ha már kibontottam gondoltam legyen ez a modell következő bemutatóm alanya. Őszintén megvallva 33 éves voltam, amikor először találkoztam az Urracoval. A Countach érában nőttem fel, néha hallottam Miurákról, de ez a típus teljesen kimaradt a 90-es években kezdődő -internet nélküli- autóbolond korszakomból. Jellemző, hogy nem is az autót, hanem annak modell változatát láttam meg előbb. Egy gyűjtemény felszámolás során csaptam le rá, az azóta eltelt idő még mindig nem volt elég a dohányfüst szag eltüntetésére... Szóval meglehetősen ritka és elfeledett típusról van szó, az ismert videómegosztón is alig találni normális felvételeket. A következő videó bár nem túl jó minőségű, de a 70-es/80-as évek fordulójának hangulatát nagyon adja. Az a fehér szerelés brutálisan retró...igaz én is így néztem ki 30 éve az óvoda udvarán.
A kissé mosolyogtató film ellenére ez az autó nem rendelkezett rossz paraméterekkel. Kiviteltől függően 182 - 250 közötti paci a motorban, 8 henger és 215-től 260 km/óráig terjedő végsebesség. A 70-es években ez kőkemény királyság volt és még ma sem egy utolsó számsor! A V8-as motor orgánuma mindenképpen tiszteletet parancsol.
A Lamborghini soromba tehát ez az ismeretlen a múlt előtti tisztelgés okán is oda-oda kívánkozott. Gyakorlatilag itthon szinte beszerezhetetlen, ezen az egy darabon kívül nemigen láttam eladó példányt az elmúlt években. Mondhatni, hogy a modell ritkább mint az ép Ford embléma a Ford Galaxyk hátulján. A modell megérkezésekor kedves feleségemtől nem a szokásos, beletörődő "Már megint egy újabb modell?" kérdés hangzott el, hanem a "Tomi már levelibékákat is gyűjtesz?" - Azóta ez már szállóigévé nemesült.
Szó se róla érdekes színe van, de nekem tetszik. Egy ilyen ritkaság milyen snassz lenne már ezüstben... A modell különben érdekes megoldással van elhelyezve a dobozban. Nincsenek csavarok, hanem két oldalon 2-2 tüskével a modell aljára rögzíthető műanyag bakokon áll. Ezekkel lehet érintés (értsd összetaperolás) nélkül kivenni a modellt és egyben fixen is tartja a dobozon belül. Ügyes! Még arra is figyeltek, hogy a dobozon kimarják a kivételre készülő kéz ujjainak helyét. Ilyen előzmények után már biztosra vettem, hogy finom kis szerkezettel lesz dolgom.
Nem is csalódtam ebbéli reményemben, Kyosho mérce szerint is elsőrangú a külső megjelenés. Míves az antenna, finomak az illesztések, az ablakkeretek, szépek a tükrök. Természetesen az oldalindex sem csak egy matrica.
Egyetlenegy negatívumot tudok csak mondani, mégpedig hogy az első lámpák csukott állapotban nem tökéletesen simulnak bele a karosszériába.
Hátulról is rendben vannak a dolgok, szépek a lámpatestek, a látványt a maffiaredőny és a korai ezeröcsikre jellemző lámpa uralja. Csak itt nincs cirill betűs zsiguli felirat, vonóhorog meg Koppány kipufogó.
A fotó annyira nem adja vissza, de nagyon szépen kidolgozottak és valósághűek a felnik.
Szerencsére a modell aljára is jutott figyelem. Ha nem is high-end kivitel, de a maga kategóriájában részletesnek nevezhető.
Szezám tárulj, nézzünk körül odabent!
A csomagtartó könnyen nyitható, de a szűk nyílás miatt korlátozott a betekintés. A belseje szépen kárpitozott, oldalán kidolgozott támasztómechanizmussal rendelkezik. Innen lehet szemügyre venni a motortér melletti igényes azonosító táblákat is. Ja és tessék nézni azokat a kipufogó csöveket! El lehetne küldeni pár gyártónak, mint követendő példa.
Ha kicsit előrébb siklunk, akkor a kitámasztható maffiaredőny alatt feltárul a motortér. Nincs túl nagy tüzijáték, de azért szépek a piros gyújtókábelek, meg egy-két fedél és kupak. A többi sima fekete műanyag.
Az első traktusban pótkerék lapul, de a legnagyobb szám a fedélhez csatlakozó mesteri rács. Szerencsére az orron díszelgő bika sem csak egy öntapadós papír, hanem annál sokkal igényesebb megoldás.
Belül igazán igényes környezet fogad. Érdekes a hosszan elnyúló küllős kormány, valamint a műszerfalból kiálló indexkar. A fordulatszámmérő és a sebességmérő a műszerpanel két szélén helyezkedik el befelé forgatva. Ez a 3 szakaszból álló műszerfal egyébként nekem az Ikarus 200-as sorozatát juttatja eszembe.
Szép a kárpitozás, a kisebb műszerfali egységek is ízlésesen kidolgozottak. Külön felhívnám a figyelmet a váltószoknya kialakítására. Nem elégedtek meg a sablonos, szimmetrikus -gyakran sorjás- megoldással, hanem egy látványra szinte megszólaló szerkezetet készítettek Kyoshoék.
Az ajtóburkolaton nagyon szép behúzót, zárgombot és kilincset is találhatunk. Szép.
Zárszó? Kategóriájában szinte tökéletes modell, sok-sok finomsággal. Lamborghini sorom egyik kedvenc tagja. Minél többet nézem annál jobban szeretem kis levelibékámat. Még sok ilyet Kyosho!