Pontosan 21 évvel ezelőtt kaptam életem első 1:18-as modelljét, ami egy Bburago Ferrari volt. A 2016-os Jézuska jóvoltából 21 évvel később is ez történik, érdekes módon ugyanazok a szavak hangzanak el a számból: "Egy új Bburago Ferrari és nyílik mindene!" Akik modelleket gyűjtenek nagyjából sejtik a párhuzamot. Két és fél évtizede a Bburago volt az első fecske itthon és egy új 1:18-as modell érkezése bizony piros betűs ünnepnapnak számított. A nyílik mindene pedig amolyan össznépi fétis volt, boldogan vetettük bele magunkat a nyitogatásba. Pár évvel később a modellautós forradalom elsöpörte az olasz gyártó termékeit. Az AUTOart-ok, Kyoshok, Minichampsok, de akár az UT és a Norev modellek mellett állva szegény Bubuk nagyon kevésnek bizonyultak. Az én gyűjteményemből is sok gyerekjátékként folytatta tovább pályafutását. Később a modell kiadási licenc is elkerült az olaszoktól a Hotwheels-hez. Pár éve azonban ismét fordult a kocka és újra a Bburago kapta meg a jogokat. Sokan fel is hördültünk a hír hallatán és csak reméltük, hogy nem a régi színvonallal fognak újra jelentkezni. Lassan két éve írtam meg az utolsók között piacra dobott Hotwheels Elite LaFerrari bemutatóját és most már kezdenek szállingózni a ropogós friss újdonságok. Ahogy az várható volt a Bburago lemásolta a Hotwheels módszerét és Signature néven létrehozták a saját feljebb pozicionálható brandjüket.
Pár éve a modellautók kidolgozásának fejlődése megtorpant. Egyre több a nyithatatlan modell és már nem csak a műgyanta vonalon, hanem a fém modelleknél is. Beadta derekát a Norev, a Minichamps és már a Kyosho is, az AUTOart egyelőre tartja magát. Szóval 2016-ra eljutottunk oda, hogy a mindene nyílik megjegyzés kezd ritkaságszámba menni. Mindennek tetejébe a lebutítással párhuzamosan az árak indokolatlan mértékben elindultak felfelé. Ennek fényében kell elhelyeznünk a nagy visszatérő Bburago-t amely nagyságrendileg 60 eurós baráti áron tért vissza (a black fridaynek köszönhetően nekem 51 euroért sikerült megszerezni). A korábbi tapasztalatok és az árszint miatt bevallom őszintén nem sokat vártam a modelltől, de előre lelövöm a poént, hatalmas pozitív meglepetés az autó!
Rátérve a konkrét modellre érkezés után az első találkozás is pozitívan indult, hiszen a doboz kialakítása üdítően hat a sok egyendobozos OttO vagy BoS után. A 14+ felirat sejtetni engedi, hogy itt valami igényesebb dologgal fogunk találkozni. A hungarocell doboz Kyosho szintű, semmi foszló szirszar feeling (ugye, kedves resin gyártók). Aztán amikor megpillantottam az ajtónyitó segédeszközt teljesen elcsodálkoztam. Ilyen sem volt eddig Bubuhoz.
A 488 GTB formavilágát nem bonyolították túl Maranelloban, ami inkább az előd 458 dícsérete. A 458-as annyira jól sikerült formaterv lett 2009-ben, hogy 6 évvel később a modellváltás alkalmával nem igen tudták megugrani a lécet. A forma egy 458-as facelift, ne szépítsük a dolgot. Az ajtók mögött kapott egy jó nagy légbeömlőt, kicsit megszabdalták itt-ott és a faráról eltüntették az F40-esre hajazó, középen kivezetett kipufogókat.
A modell fényezése megfelelő, nincs nyoma a Bburago modellekre régebben jellemző porszemcsés dudoroknak és a festetlen, vagy csak részlegesen festett helyeknek.
A túlméretes embléma is a múlté. A külső tekintetében nincs szégyenkeznivalója a modellnek.
Szépek a felnik, melyek üdítő kivételként a mai trendekkel ellentétben nem egy tengelyen forognak, hanem mind független egymástól. A fékek kialakítása is dícséretre méltó.
Az illesztések, az ajtók záródása, a kerekek-felnik mérete-összhangja mind-mind jó kivitelezésről tesznek tanúbizonyságot.
Könnyen meg lehet különböztetni a BBurago Ferrarikat arról, hogy itt már nincs a félig leeresztett oldalablak. Sokaknak nem tetszett anno, nekem nem volt bajom vele. A teleablakos kialakítás előnye viszont a pormentes beltér.
A hátsó nézetet uralja a hatalmas diffúzor, azért jól néz ki ez a 458 facelift forma, na.
A hátsó lámpák melletti betétekkel együtt nekem valamiért az R8-as Audit juttatja eszembe a 488 GTB fara. A kipufogó sajnos tömör, de ez a HW modelleknél is így volt.
A fekete tető jól harmonizál a piros autóval, az ablaktörlő lapátok szerencsére nem követik az Elitek túlzott vékonyságát.
A modell alján sok látnivaló nincs, de ennyiért ezt tényleg igazságtalanság lenne felróni.
Amiben egyértelműen jobb volt a Hotwheels azok a rácsok. A Bburagonál a Signature sorozat is csak kamurácsokat kapott, igaz abból a jobbik fajtát. Elég közelről kell ahhoz nézni, hogy észrevegyük a tömörségét. Normál esetben nem bántóan tolakodik ez a hiányosság a szemünkbe.
A csomagtér üreg egyszerű műanyag burkolatos kialakítású, a fedél zsanér valószínűleg a standard Bburago sorozaté, kicsit elnagyolt.
A rácsok gyengébb kidolgozásán felül az ajtók korlátozott nyithatósága a másik hibája a modellnek. Alig tudtam képeket készíteni a szűk nyíláson keresztül. Ráadásul elég nehézkesen, nagy erőszükséglettel nyílnak, nem kicsi félsz volt bennem nyitás közben, nehogy letörjem. Ezen azért kellene majd javítani!
60 euro mellett természetesen ne kezdjünk kárpitozást keresni, ugyanakkor a beltér alapvetően szép. A váltófülek tűnnek kicsit vastagabbnak a kelleténél, a többi részlet rendben van.
A 458-assal összehasonlító részben írtam a nagy méretű légbeömlőkről. Ezek nem öncélúak, hiszen a 488 GTB szakított a szívó V8-as hagyománnyal és az új idők megkérdőjelezhető divatjának engedve (dupla)turbós erőforrást kapott. Ehhez több hűtőlevegőre van szükség. A motortér kidolgozása teljes mértékben megfelel annak amit ebben a modellkategóriában el lehet várni.
A korábbi Elite modellek árának feléért nagyon jutányos ajánlat a Bburago Signature 488 GTB. Azt a pár kidolgozási apróságot amiben elmarad az Elite szinttől (tömör rácsok, nehézkesen nyíló ajtók), bőven ellensúlyozza az ára. Azt is megkockáztatom, hogy jelenleg, így 2016 végén mint 1:18-as autómodell a Bburago Signature adja a legtöbbet a pénzünkért. Bravissimo Bburago!
