A blog indulása óta már jópár modell bemutatója szerepelt itt a tomigarázs oldalain, de Ferrari még nem. Ez azért is érdekes, mert a gyűjteményemben messze a maranellói márka típusaiból van a legtöbb. Semmi tudatosság nem volt az eddigi mellőzésben, ugyanakkor a sors fintora, hogy mire megjelenik ez a cikk addigra a hazai Ferrari modellgyűjtés általam igen becsült és megkerülhetetlen tagja személyes okok miatt blogjának szüneteltetése mellett döntött. Ezúton is szeretném abbéli reményemet kifejezni, hogy ez a szünet nem fog sokáig tartani!
Ennyi előzmény után rá is térnék mai bemutatóm alanyára a 348 tb-re. 1989-ben nem kisebb kihívás várt erre a modellre, mint a legendás 308/328 típuscsalád túlszárnyalása. Ennek érdekében elég erőteljes családi géneket örökölt 5 évvel idősebb nagybátyjától az 1984-ben debütált Testarossától.
A 348-ason ugyan minden kicsit kisebb, de azért nem kell DNS teszt a beazonosításhoz. A jellegzetes, ajtókon meghúzódó hosszanti légterelők egyébként a 348-assal búcsúztak. Érdekesség, hogy ez volt az első Ferrari, ami a korábbi csőváz helyett sajtolt acélvázra épült. Az ötfokozatú kézi váltót hátra, a motor mögé helyezték el keresztirányban (transversale). A 348 tb megnevezésben a t betű állítólag ezt jelképezi, a b betű pedig természetesen a berlinetta, azaz a zárt karosszériára utal.
Alapvetően jók a modell arányai, teljesen jól adja a 348-as - mini Testarossa érzést. Talán az ajtó elülső illesztési hézaga picit nagyobb a kelleténél. Leszámítva a kissé ványadt kipufogóvégeket a modell hátsója a kedvenc nézetem. A rács mögött nagyon szépek a lámpatestek, kimondottan igényes a részletgazdag ágaskodó lovacska jelvény. Futnak az élek, ez innen nekem teljesen rendben van.
Az első ráccsal viszont nem tudok mit kezdeni. Bújtam a képeket a googlen, vizslattam az igazi autó megoldását és nem értem a dolgot. Az igazin is valami ilyen van, de a modellen lévő rács lehetne akár valamelyik Barbie verdáé is, mert nagyon játékautó feelingje van. Talán az a baj, hogy a rács mögött be van falazva, de ez a rész túl műanyag lett. Sebaj, Ken teljesen elégedett vele...
De hogy ne csak kritizáljak, azt el kell ismernem, hogy a klasszikus, hosszanti légterelők kidolgozása igazi mestermunka. Ez bizony olyan amilyennek lennie kell. Jóleső érzés szemmel végigpásztázni.
A felni is olyan pont a modellen ahol nem érheti szó a ház elejét. Klasszikus ötágú Ferrari csillagfelni ez is, de már némi húsdaráló betét design-nal megbolondítva.
A design-ból viszont nem sok maradt az altájra. A HW nem igazán erőlteti meg magát popsi fronton. Mit lehet itt még megemlíteni? Ja azt, hogy a világon létező 5000 db piros 348 tb modellből ez a 3401-edik.
A csomagtartó az újabb és nem éppen üdvözlendő Elite megoldások jegyében fogant. Azaz kárpit nyista, helyette kapunk valami "szöszmöszérzetet" keltő műanyagot. El lehet siklani felette, de ebben az ársávban azt gondolom bele kell férjen a tisztességes szőnyegezés. Ettől függetlenül szépen kidolgozott, igényes illesztésekkel összeállított a poggyásztér. Innen nézve a fotómaratott ablaktörlők is egész pofásak. Kicsit elfordítva a fejünket már valószerűtlenül vékonynak látszanak. Az igazi autón a fedelek alumíniumból készültek, míg a többi karosszéria elem acélból, a műanyag lökhárítók kivételével.
Bburago-hoz szokott szemeknek a motortér maga a megtestesült mennyország, de AUTOart-ok mellett már visszafogottabban bánik az ember fia a jelzőkkel. Alapvetően nincs is vele gond, de nem nagyon van igazán rabul ejtő részlet. Ráadásul a fedél bal felén látható "bumszli" a sokat és sokszor kritizált drótos lefogatás ellenpontja. Eddig azt hittem ez a hülyeség csak az Elite szokása, de múltkor legnagyobb meglepetésemre az AUTOart 959-es Porsche modelljénél is ilyennel találkoztam. Szerencsére az újabb Elitek dobozmegoldása szükségtelenné teszi ezeket a selejtes kinövéseket... De ha már motor, akkor annyit róla, hogy az eredetiben ez egy 3405 köbcentiméteres, V8-as blokk volt kereken 300 lóerővel, ami 265 km/h-ás végsebesség elérését tette lehetővé.
Sajnos a beltérben sem találunk kárpitot. Az egyébként arányosan megformázott kormány pereme kicsit sorjás, nemkülönben a bajuszkapcsolók széle. Talán a váltókar is hangyányit vastagnak tűnik.
Ezzel viszont véget is értek a kritikai észrevételek, mert az ülés nagyon szépen megformázott. Szinte tökéletesen megidézi az igazi bézs bőrülés hangulatát. Szerencsére az öv sem műanyag, hanem az élethűbb textil. Az ajtón lévő légbeömlők folytatása ugyan látható a B oszlop tövében, de az már tömör, így további leskelődés már nem lehetséges a levegő útja után kutatva.
A beltér összhatása egyébként teljesen rendben lévőnek mondható. Amúgy egy klasszikus, vonalzóval tervezett 80-as évek végi műszerfalat láthatunk. A bajuszkapcsolók és a szellőzőrostélyok anno talán egy Fiat Ducatoéval is kompatibilisek lehettek. A viccet félretéve az tény, hogy Ferrari mércével mérve viszonylag egyszerű és puritán volt a 348-as enteriőrje.
Ezt a viszonylag egyszerű belsőt ugyanakkor hallatlanul feldobja a műszerpanellel szinkronizáló, többszínű ajtókárpit. A légbeömlők rácsai mellett bizony látszik, hogy nem egyszerű az ilyen pengevékony részek festése.
Az már tisztán látszik, hogy a 348-as HW Elite modell nem fogja a 288 GTO árrobbanását megismételni. A kezdeti 20 ezer Ft környéki árak igen gyorsan apadásnak indultak. A cikk írásakor már 13 ezer kemény magyar pénzért is elérhető ez a járgány az ismert hazai aukciós portálon. Azt kell mondanom, hogy a számos kisebb hiányosság ellenére ennyit bőven megér! Különösen annak fényében, hogy nem nagyon van más választási lehetősége annak aki pont egy 348-ast szeretne. Persze csak akkor, ha a Bburago verziót inkább játéknak tekintjük, semmint gyűjtői objektumnak.