Lassan két éve már, hogy a béketáborbeli járműveket 1:43-as méretarányban megformázó, jó megítélésnek örvendő IST bemerészkedett az 1:18-as modellek közé. Elsőként az 1200-es Ladával jelentek meg, majd lehúztak róla pár bőrt, Fiat 124, Seat 124, vagy éppen NDK-s rendőrautó vonalon. Magam is írtam bemutatót róla, alapvetően nem volt rossz modell a Zsiga, de azért érezhetőek voltak gyermekbetegségei. Ettől függetlenül hatalmas öröm volt a modell érkezése, hiszen KGST járműveket 1:18-as méretarányban meglehetősen korlátozottan lehet elérni. Titkon reménykedtem benne, hogy az IST folytatja a sort és előbb-utóbb más, gyermekkoromat idéző szocialista négykerekűt is megformáznak.  

És lőn a vágy 2 év után testet öltött egy korai, 1967-es évjáratú "varnyú" személyében. Egy szokásos szombat reggeli kávézással egybekötött netes modellszemle során fedeztem fel az autómodellszalon honlapján. Gyorsan le is csaptam rá. Van belőle még egy változat, az 1985-ös átalakított verzió, ami akkor új Wartburg volt, mai fogalmaink szerint faceliftnek neveznénk. Ha a 353-asban volt valami szép, na azt az 1985-ös átalakítás során biztosan elvesztette, a kevés formai játék eltűnt, a krómoktól pedig végleg búcsúztak Eisenachban.

Szinte hihetetlen, hogy a mai világban, amikor a legeldugottabb falucskában is létrehozhat valaki egy saját internetes oldalt, akkor egy modellgyártó cég gyakorlatilag nem kommunikál szinte semmit. Benne vagyok valamennyire a modelles szakmában, de semmi előjele nem volt e modell érkezésének.

Érdekesség, hogy a csomagoláson az IST brand mellett megjelent a Cars & Co Company név is, meg egy erre hivatkozó cím: www.carsandco.de Érdemi információkat azonban innen aligha szerezhetünk. Kőkorszaki informatikai felépítés, minimális tartalom, felejtős.

No de nem is ez a lényeg, hanem a modell, melynek érkezését még gyűjtői korszakom kezdetére jellemző lelkesedés és izgalom kísérte. A doboz felépítése a módosított design és szín ellenére megegyezik a korábbi Ladáéval. Az már látszott a modellszalon fotóján is, hogy az IST-nél lemondtak a nyithatóságról. Meg még sok minden másról is de vegyük szépen sorjában.

Gyakorlatilag KGST modell esetében bármit megbocsátok, na jó nem, mert a Sunstar Trabit nem fogom megvenni annyira otromba. A nyithatatlanság végülis nem nagy tragédia, mert így legalább szépen futnak az élek ellentétben a Zsiga motorháztetejével. Azonban 15500 forintos ár mellett ez kicsit furcsa... 

De nem csak a nyithatatlanság az egyetlen, ahol szembeötlik a gyártó erősen költséghatékony hozzáállása. Még a pár ezer forintos Bburagok is kormányozható első kerekekkel rendelkeznek, itt a resin modellekhez hasonlóan fixek, valamint elöl és hátul játékautósan bumfordi rögzítésű, egy tengelyen forduló kerekeket találunk.

Még egy nem túl elegáns megoldás tűnik fel az alapos szemle során, ez pedig a tető belső felének kialakítása. Gondolták kevesen nézegetik, valóban nem feltűnő, de azért ez már tényleg igénytelen.

Kis kitérő, korábban már írtam a 313 Sport Wartburg bemutatójában, hogy az 50-es évek végének szépséges Wartburgjait, majd a kocka 353-ast ugyanaz az ember, konkrétan Hans Fleischer tervezte. Elnézve a két autót ezt ma is alig lehet elhinni, pedig valóban így történt.

Viszont ennyi negatívum után mindenképpen szót kell ejteni a pozitívumokról is, mert vannak ám bőven. Kicsit azt érezni az IST Wartburgon, hogy amolyan vitrinben csodálós modellnek készült. Ha csak úgy kívülről szemléljük nagyon sok apró, finom részlet tárul elénk. Kezdve a fényezéssel, amely szép, egyenletesen szórt és szemcsementes.

Talán a legjobban sikerült rész a modell eleje. A spórolás során felszabadult keretből itt rendeztek tüzijátékot. Félelmetesen élethűek a lámpák, mesteri a hűtőrács, gyönyörű az ütközőbabás lökhárító. Kivételesen az ablaktörlők is rendben vannak.

Nem hiányozhat az autótörténelem talán legszebb emblémája sem az Automobilwerk Eisenach felirattal.

Ja és az első indexek... csodaszépen megcsinálták.

A modell az 1967-es első "kocka" Wartburgot mintázza meg. Erről van egy magyar nyelvű prospektusom és itt vettem észre, hogy a motorházfedélen nincs kétfelé választva a szellőzőrács. Ugyanakkor egy 1970-es prospektusban már a modellen is látható kialakítású ez a rész.

A többi nézetben is további szépségeket találunk. Szépek az ablakok körül futó krómkeretek, a vaskos kilincsek, ott az első sárvédőn a deluxe felirat,

Ahogy kell, ott az ajtók alatt a díszléc, a hátsó kerék előtt a kis alumíniumból készült, felverődés ellen védő trepni.

Hátul megtaláljuk az első évjáratra jellemző Wartburg 1000 feliratot, az egész összhatása olyan a modellnek, hogy szinte érzem a kékes füst közúton (azért szerencsére) egyre ritkábban tapasztalható illatát, és hallani vélem a kotkodácsoló kétütemű motor pirimpam papappimpam pumparapumm pammm szonettjét.

A dísztárcsánál már érezni egy kis slamposságot, hiszen a valóságban ez nem volt tömör, kárpótlásul ott van mögötte a sárfogó gumi.

Amennyit látni a beltér kialakításából azzal nincs gond. Ebben a korai 353-asban még vízszintes skálázású, ún. lázmérő műszerfal volt. Szépek az ülések és az ajtókárpitokra sem lehet panasz.

Ha szigorúak vagyunk, sok szempontból kompromisszumot kér az IST ezért a modellért cserébe, de ha a külső megjelenésre fókuszálunk, akkor egy nagyon-nagyon szép és látványos modellt dobtak össze.

Minden hibája ellenére rajongok ezért a varnyúért, hiszen személyében egy meglehetősen elhanyagolt kategóriát képviselő, marginális vásárlóréteg számára érdekes modell érkezett. Némi túlzással olyan számomra, mint szomjoltó víz a sivatagban. Kedves IST! Remélem hamarosan érkeznek a Trabik, a púpos Wartburgok, a Moszkvicsok, a Skoda Felícia, az 1000 MB, az ezeröcsi Lada, meg a....