Kezdjük az elején egy vallomással, Béla barátom nem egy hétköznapi figura. Az a jó értelemben vett kicsit őrült pali, aki megszínesíti a szürke hétköznapokat. Napi 9-10 óra munka után is képes hajnalok hajnalán felkelni futni, hogy elérje az évi nem is tudom mennyi kilométert... Bocs Béla :-) Őt sosem fogjuk látni egyhármas Swiftben vagy egy Astra Classicban feszíteni az hétszentség.   

Tipikusan Bélára volt jellemző egy közelmúltbeli beszélgetés, melyben ecsetelte milyen autót szeretne a mindenes Yaris mellé... "Van egy nagy szerelem a 2.5 V6 Calibra" Mondom királyság, imádom én is a Calibrákat és már vizionáltam az izgalmasnak tűnő keresést (gyári és jó állapotú Calibrát találni = lottó ötös). Figyi, de abba nem férnek be a gyerekek, nem baj?

"De lehet egy Lada Niva kellene inkább vonóhoroggal". Oké, elviszed vele a kistraktort a telekre, nem akadsz el sehol, de az sem a helykínálat bajnoka, a komfortja, pontosabban annak hiánya miatt nem családbarát... vágtam rá rögtön. Szóval ment az álmodozás. Mígnem pár napja meglett a befutó. "Nagy hely és biztonság a családnak, csomagoknak... egy busz" - kezdett Béla.

Mondom ok, ez túl hétköznapi. Kell lenni valami "bélás" faktornak. Naná. V6-os USA autó 3.3-as motorral 1996-ból. Ez a Dodge Grand Caravan egyébként az utolsó csavarig megegyezik a korabeli Chrysler Voyager-rel, sőt ebben az időben a még létező Plymouth márkanév alatt is forgalmazták.     

Kicsit féltem ettől a választástól. Nem fiatal a kocsi, jellemzően nagy futásteljesítmény, de a látottak alapján bizalomgerjesztőnek tűnik. Határozottan kellemes vezetni, igazi csatahajóként ringatózik az országúton, nagyon finom és kényelmes a futóműve. A kormányzása tipikusan amerikai, erőteljes a szervó rásegítés, de ehhez az autóhoz ez passzol.

Nyugodt cirkáláshoz tökéletes partner a Grand Caravan. Az automata váltó remekül tette a dolgát. Szerencsére nyoma sincs a régimódi, lassan szenvedve kapcsolásnak. Előzésnél nagy gázadásra gyorsan reagál, visszakapcsolás után határozott gyorsítással indul meg és ami a legfontosabb ennyi idős használt autónál; semmiféle rángatásnak vagy bizonytalankodásnak nyoma sincs. Váltó kipipálva. 

A forgalmiban bíbor /lila szín szerepel, én grafitszürkének látom, de ezt a kérdést hagyjuk meg azoknak akiknek 2-essel kezdődik a személyi száma.

Apropó forgalmi engedély, az előző tulajdonos sem akárki, az ismert hajózó és hajóépítő, a székesfehérvári Fa Nándor.

Alaposan körbemustrálva az autót rozsdát sehol sem látni. Jó bőrben van ez a gép.

A csomagtérajtó könnyen nyílik, szerencsére a teleszkópok jó erőben vannak, nyoma sincs fáradásnak, határozottan tartják az óriási fedelet. Aztán jön a kellemes meglepetés, itt a 7 üléses elrendezés mellett is jókora hely áll a csomagok rendelkezésére. Hiába ez nem egy kompakt egyterűből marketingasztalon farigcsált "vészhétszemélyes" kínzókamra, hanem ízig-vérig busz.   

Praktikus megoldás, hogy a fedélbe is került lámpa, aki cuccolt már sokat koromsötétben bizonyára értékelni tudja. 

Nincs amerikai autó tükörre biggyesztett figyelmeztető felirat nélkül...

Közeledve a motorhoz feltűnik a szépen sikerült Dodge embléma a kos fejjel. A mai divattal ellentétben egyáltalán nem hivalkodó méretű, visszafogott, de szép darab.

A 60º-os V6-os blokk rendesen kitölti a helyet, természetesen még nincs agyonburkolva, jól láthatóak az egyes szerkezetek. Az erőforrás a 6 hengernek köszönhetően selymesen és vibrációmentesen jár, hangja csak szándékos provokálással szűrődik be jól hallhatóan az utastérbe.  

A lényeg a közeli képen látszik. Nesze neked downsizing, meg háromhengeres ezres turbók... 3,3 liter ami tipikus amerikai autóról lévén szó nem tobzódik lóerőkben, mindössze 158 paripa áll rendelkezésre. Ellenben a motor határozott erőkifejtéssel és már alacsony fordulaton ébredő kellemes nyomatékkal kárpótol.

Nyilván egy V8-as lenne az igazi, de a V6 sem szól rosszul. Szerencsére Béla barátomat sem hatják meg a dízelpártiak. Eleve egy klasszikus USA verdában a dízelmotor szentségtörés, másrészt ez a 3300-as őskövület blokk jó eséllyel túléli a jóval fiatalabb "tdidcicdti-ket" is... Ahogy nézem azért egy szelepfedéltömítés csere aktuális lesz.

Az autó órájában 156 000 km van, ezen persze diszkréten csak mosolygunk, de bevallom nem számítottam olyan kellemes meglepetésre ami az autóban fogadott. Finoman fogalmazva sem arról híresek a nagy vízen túli autók, hogy igényes és tartós anyagokból épülne a belterük, viszont ez a Dodge nagyon szép állapotban van és nem csak a korához képest. Nyilván ez az előző tulaj dícsérete is egyben. 

A nepperek ugyan mesterei a kozmetikának, de a kiült ülésekkel, szakadt kárpitokkal, lerongyolt műanyagokkal ők sem tudnak csodát tenni. Tessék itt körülnézni! Tökéletes ülések, makulátlan kárpitok, gyönyörű állapotú kormány. Gyakran 10 évvel fiatalabb autóknál sem magától értetődő ez! Az ülések egyébként meglepő módon puhák. A szőnyeget azt hiszem én sároztam össze :-)

A korabeli európai autókhoz képest persze érződik az egyszerű anyagválasztás, amire ráerősít a kakaószürke szín. Kicsit sok a plasztik, mai szemmel nézve nagyvonalúan kezelték az illesztéseket, de egyáltalán nem vészes a helyzet. Ellenben nincsenek karcok, minden egyben, rossz úton sincsenek zörgések, határozottan működnek a kapcsolók és a gombok. 

Apropó gombok...szép számmal vannak, kell is némi tanulmányozás mire mindegyiket készség szinten használjuk. Az ajtópanelen lévő egyik gombon tanakodtunk is mi lehet.

Hát bizony nem más, mint a leghátsó billenthető oldalablak elektromos mozgatása! Lehet "odaát" ez bevett gyakorlat, de mi most találkoztunk ilyennel először. Zseniális!

Valamiért itthon nagyon ritka, hogy a gyári kezelési utasítást megtaláljuk egy használt autóban. Az üres kesztyűtartót látva szomorúan nyugtáztuk a sztereotípiát, mígnem az anyósülés alatti tárolódobozból nagy örömünkre előkerült. Ez már szinte ereklye!

Tovább haladva az utastérben az első szakaszra jellemző makulátlan ülések, kárpitok és szőnyegek fogadják a szemlélőt. 

A harmadik üléssort a jobb oldalról lehet megközelíteni, a középső sor támlájának előre döntésével nagyon kényelmesen és könnyedén helyet foglalhatunk itt. A ki-be szállás műveletét a mindkét oldalra felszerelt tolóajtók könnyítik meg. Utóbbiak mozgathatósága és állapota is elismerésre méltó. Kis erővel működnek, határozott a reteszelésük, tökéletesen illeszkednek a karosszériához, nem szorulnak, a mechanika tökéletes állapotban van. 

Még a harmadik sorban is dupla nagyméretű pohártartó van, mellette hangfal, hogy a zenét is élvezhessük.

Variációk egy témára: kihúzható pohártartó elöl - 18 év után sem esett szét. A rádió az egyetlen hibás pont, valamiért nem működik, lehet egy egyszerű kontakt hiba a baj forrása. Jelenleg próbálom rábeszélni az új tulajdonost, hogy ne bántsa. Ez illik ehhez az autóhoz, ne bontsa meg ezt a 90-es évek feelinget. Inkább rakjon egy USB-s fejegységet a kesztyűtartóba. Béla tényleg, hallgass rám! 

Visszatérve a leghátsó sorba a helykínálat lenyűgöző! Nem kényszerpadokról van szó, hiszen a közel két méteres magasságom ellenére elfértek a lábaim és a fejem fölött is maradt pár centi. Bravó! 

Nagy kérdés lesz persze a hosszabb távú fenntartás költsége, az esetlegesen meghibásodó alkatrészek cseréjének gondja, vagy a fogyasztás mértéke. De 700 ezer forintért szerintem sem volt rossz vétel ez a kocsi. Béla, használjátok egészséggel és sok balesetmentes km-t az új vassal!