Mai bemutatóm alanyával szemezgetek már vagy 2 éve, de csak nemrég alakultak úgy a dolgok, hogy végre beparkolhatott hozzám. Párom mindig legyint amikor egy-egy új modell érkezésekor az unalomig koptatott "gyerekkorom egyik ikonja" kifejezést használom. Tény, szinte mindig ezt mondom, ha 80-as évekbeli járgány érkezik. Pedig ez tényleg IKON volt! Szinte megkerülhetetlen a következő fotó, tegye fel a kezét, aki a 70-es évek végén született és nem ezzel a 2 autóval volt kitapétázva a szobája.
Nagy vonalakban annyit érdemes tudni az autóról, hogy 1981-ben kezdték fejleszteni B csoportos rali versenyzés céljára, a közúti változatot így a homologizációs szabályoknak "köszönhetjük". A 200-as minimum limitet bőven túl is szárnyalták, 337 példány készült összesen. A ritkasága miatt (is) az eladó példányok ára alsó hangon 200 ezer euró körül indul, persze ha van egyáltalán...
A kész utcai változatot az 1985-ös frankfurti szalonon mutatták be, a gyártás 1986 és 1989 között zajlott. A Ferrari F40 legnagyobb ellenfele abban hozott igazán újat, hogy a Porsche elég komoly összkerékhajtási rendszert fejlesztett ki, ami aztán alapja volt a későbbi 911 Carrera 4 változatainak. A sors fintora, hogy mire igazán beérett volna a versenyváltozat, addigra már nem nagyon bizonyíthatott a rali pályákon, hiszen az életveszélyes, sok áldozatot követelő B csoportot az FIA betiltotta.
Kis rosszindulattal azt is lehet mondani, hogy kívülről ez egy korabeli 911-es, szélesítve, felspoilerezve, hátul meg egy szárnnyal keretbe foglalva. Tulajdonképpen ez igaz, de mégis nekem nagyon egyben van ez a forma. Még ma sem érezni fáradtnak a formatervet, pedig elcsordogált közben pár évtized... A modellbe sem lehet belekötni kívülről, ahogy azt egy rendes AUTOart modellnél az ember már rutinból rávághatja. Minden a helyén, klappol az egész, tökéletes!
A fehér felnik különösen jól állnak a modellnek és szép az embléma kidolgozása is. A luggatott féktárcsák igényesen a kerekekkel együtt forognak.
A motortér meglehetősen látványosra sikeredett. A fedél alatti ezüst szín rátesz egy lapáttal, hogy nem egy hétköznapi autóval van dolgunk. 18-szor nagyobb kivitelben ez egy 2,85 literes, hathengeres, biturbó boxer erőforrás volt 450 ló erejével. Talán jobb is, hogy nem sok került közúti forgalomba. Maga a motor egyébként rendkívül érdekes hűtéssel rendelkezett, a blokkot levegő hűtötte, míg a hengerfej rész vízhűtéses volt. Az erő elosztásáról egy hatfokozatú kézi váltó gondoskodott. A modell motortere részletesen kidolgozott, nagyító alatt még a feliratok is olvashatóak. Meg kell jegyeznem, hogy nem kis meglepetésemre a fedelek rögzítése az Elite Ferrariknál már oly sokat kritizált drótos lefogatással történt. Tessék nézni, bizony ott van a lyukas lefogatópont. Egy AUTOart-on??? Ezt tessék nagyon gyorsan elfelejteni!
Persze gyorsan megbocsátunk, ha a csomagtér ízléses kárpitozását vesszük szemügyre, vagy ha a zsanérozás csavaros kialakításához terelődik figyelmünk.
A modell alján ne számítsunk tüzijátékra, ez olyan semmilyen. Elmegy, nem kell nézegetni kategória.
A beltérben klasszikus 80-as évekbeli Porsche világ fogad. Ekkor még nem kellett kályhaezüst betétekkel, rikító, "kék osztriga báros" színkavalkáddal, ájfónmenüvel, vagy zongoralakk betétekkel teleszórni az utasteret. Az autós újságírók sem rugóztak állandóan a műanyag felületek folyamatos kopogtatásán, mint egy harkály az őszi erdőben... Magyarán belül végtelenül egyszerű formák, élek, funkcionalitás, homogén egyszínű belső található. Sokaknak unalmas, francia autó híveknek már-már koncentrációs tábor, szerintem meg úgy jó ahogy van!
Kedves AUTOart, az index karon önök nem szoktak sorját hagyni. Lazulunk, lazulunk? Na jó ez már szőrszálhasogatás, amúgy pazar a belső.
Pár finom részletet montázsoltam a képre. Szépek a rácsok, különösen kedvelem az első lámpatest élethű bordázását. A kilincs is olyan, hogy szinte dugnám bele a kulcsot, a matricázás pedig első osztályú.
Klasszikus 80-as évekbeli Porsche állományom ezzel 2 fősre bővült. Legeslegnagyobb kedvencemet, az 1978-as Év autója 928-ast már sikerült korábban beszereznem. Egy szintén fehér 944-es még nagyon idekívánkozik...
Nagyon jól sikerült tehát a 959-es AUTOart változata, pár elhanyagolható, aprócska negatívummal. Figyelembe véve a gyártó újabb termékeinek árfekvését, azt is lehet mondani, hogy elég jutányos áron dobálgatják a még levadászható példányokat.
