Az elmúlt hónapban rengeteg elfoglaltságom volt, ezért nem frissült a blog, de múlt héten időt szakítottam egy veterános rendezvényre, hiszen szinte "házhoz jött" - az oldtimer szuperkupa rendezvénye Székesfehérvárról indult. Számos veteránautó kiállításon és márkatalálkozón jártam már, de valamiért ehhez a több éve futó rendezvényhez eddig nem volt szerencsém. Azt kell mondanom sajnos, hiszen a résztvevő autók és a járulékosan megjelenő járművek magas esztétikai és élményfaktort képviselnek.
Ha már Székesfehérvár és veterán rendezvény, akkor stílszerűen a városhoz ezer szállal kötődő járművel illik kezdeni. Mostanság gyakran tűnik fel ez a gondosan restaurált Ikarus 31-es. Minden túlzás nélkül szívet dobogtató, magával ragadó látvány. A mai buszok fröccsöntött, műanyag, lelketlen valamiknek érződnek, ha egy ilyen csoda feltűnik.
Aki a következő években a banki kamatnál sokkal jobb befektetésre vágyik, annak titkos tippem egy makulátlan 500-as Trabant beszerzése. Rövid időn belül a Skoda Felícia kabrióhoz hasonlóan fog eldurranni az ára, ebben biztos vagyok. Jelen pillanatban a sokkal gyakoribb 601-esből sem egyszerű mutatvány hibátlant felkutatni, de 500-asból már komoly kihívás. Nagyon sok alkatrész szinte beszerezhetetlen, ezért a képen is látható állapotú példányok bőven 1 millió forint feletti áron mozognak. Aki romos állapotúból szeretne ilyet varázsolni garantáltan ennek többszörösét fogja rákölteni. Csak a szárnyas embléma 20-30 ezer forint körüli áron cserél gazdát. Ha van...
Az 50-es évek végi nagy Opeleket könnyedén amerikai cirkálónak nézheti a felületes szemlélő. A GM-en keresztül komoly design hatás szivárgott át Rüsselsheimbe. Elég megnézni az 1959-es Kapitan P2 nagy krómozott lökhárítóit, a szélvédő formáját, az ellentétesen mozgó ablaktörlőket, vagy a fecskefarkas hátsó kiképzést. Külön érdekesség, hogy az Opel emblémában ekkor még nem villám, hanem egy Zeppelin léghajó szerepelt.
Szürreális látvány a Checker Yellow Cab a rákóczi úti panelek tövében. Meglepetést csak az okoz, hogy a filmekben a manhattani felhőkarcolók között szinte elvesző taxi a valóságban mekkora dromedár. A nagy Merciknél is vagy másfélszer magasabb, a lökhárítói akár az M61-es orosz dízelmozdonyéval csereszabatosak. Különösen tetszik, hogy az autó nincs túlrestaurálva. Itt-ott látszanak a használat nyomai, csálén áll a lökhárító, hólyagosodik a festék néhol. De pont ettől adja igazán jól a new yorki taxis feelinget. Nem kis derültséget okozott, hogy a rajtceremóniához készített kapu szűknek bizonyult a Checker számára, így csak azt kikerülve tudott elindulni.
Számomra a mezőny abszolút legszebb résztvevője a fehérvári órásmester Kovács Jenő tulajdonában lévő 1956-os évjáratú Citroen Traction Avant. Leírhatatlan az a méltóságteljes elegancia, ahogy ez a francia ikon végigvonul az utcán. A fehér szín erre rátesz egy lapáttal.
Citroen DS - az autós formatervezés ikonja. Megjelenésekor az 50-es években űrjárműnek számított. Hidropneumatikus rugózásának köszönhetően Charles de Gaulle elnök állítólag a 3 kerekű DS-szel is megmenekült támadói elől. Azóta a Citroen találkozókon a 3 kerekű DS elmaradhatatlan performansz.
Mi ritkább egy szép Citroen DS-nél? Hát egy DS kabrió!
Klasszikus francia autók esetén a legtöbben -talán joggal- főként a Citroenekre gondolnak, de azért a Peugeot gyárból is kerültek ki finom szerkezetek, például az 504 Coupe.
A franciák után következzen egy brit szépség. Ez az 1959-es Jaguar XK 150-es ugyancsak komoly nyálelválasztást indít el az autóbolondoknál.
Google kutakodás erősen szükséges ehhez a kocsihoz: Jensen Healey 1974-ből.
Szintén Healey, de ez már az Austintól.
Még egy brit márka, Lotus Esprit 1980-ból.
A német és francia túlsúly mellett itthon az olasz autók kisebbségben vannak a veterános berkekben, de páran szerencsére itt is voltak. Elsőként például ez az Alfa Giulia Super 1300-as.
Felsőfokú jelzőkkel lehet illetni ezt a Fiat 2300 S Coupet. Minden porcikájában olasz, gyönyörű gép!
A Lancia Fulvia is egy jellegzetes olasz klasszikus.
Minden valamirevaló veterán rendezvényen elmaradhatatlan Nyugat-Európa 3 egykor volt népautójának megjelenése. A Bogarak közül ez a Herbie-re hajazó volt a kedvencem. Már csak azért is mert csupa hölgy alkotta a 4 fős legénységet.
A francia népautó a Kacsa sem maradhatott ki.
Az angol népautó vonalat mi más képviselhetné, mint egy Rover Mini.
Zaporozsecek ihletadója, mentora, példaképe: NSU 1000 C.
Ha fel kell sorolni a 3 kedvenc BMW típusomat, akkor a 3.0 CSI BMW biztos benne lenne. Pazarul felújított volt ez a példány.
Ugyancsak nagy kedvencem a cápa 6-os sorozat, melynek Alpina változatát csodálhattuk meg a szeptemberi napsütésben.
A verseny mókamesterei, a rénszarvasok és a Skoda Felícia. Az őszies időben praktikus viselet, a Skodához viszont a kisvakond jelmez még jobban passzolna :-)
Mindig megdöbbenek azon, hogy a 928-as Porsche veterán rendezvények résztvevője. Persze nem nagyon kellene, hiszen már születésem évében 1978-ban -egyetlen Porscheként a díj történetében- volt az év autója.
Ha már Porsche, akkor ne feledkezzünk meg az ősről, amellyel elkezdődött a legenda. A félig-meddig tulajdonképpen Bogárnak minősülő 356 A indította el a Porschét a siker felé vezető úton. A versenyen résztvevő példány matt szürke színe nagyon jól passzol a típus karakteréhez.
Egy a 356 szellemi utódjai közül, 911 Targa a 80-as évekből.
Ahogy a 70-es 80-as évek hazai utcaképét a Zsiguli uralta, úgy a veteránrendezvények csúcsát képviselő 1/100-as versenyeken a Mercedes az uralkodó márka. A mezőny kb. felét a stuttgarti csillagosok teszik ki. Lássunk párat közülük, itt egy fehér 280 SL "Pagoda" kabrió.
Ugyancsak egy 280 SL, csak pirosban.
Érdekesség, hogy a "Bobby" SL Mercedesek szinte kivétel nélkül az USA-ból visszahozott példányok. Könnyen felismerhetőek az ormótlan lökhárítókról.
Talán a legszebb Mercedes volt ez a fekete tetejű 220 S Ponton.
Hófehér Mercedes = örök elegancia
Az Alba Regia Veteránjármű Egyesület tagja ez a kék 220 S, lélegzetelállítóan szép munka.
220 SEB Coupe - a Mercedes legjobb korszakából. Minden porcikájából a tökéletesség, a tartósság és a minőség sugárzik.
Már bizony a 80-as évek 560 SEC Coupeja is ilyen rendezvényeken kelleti fennkölt luxusát. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a ma elektronikával, szenzorokkal rogyásig teletömött Mercedeseit 30-40 év múlva ki és hogyan fogja restaurálni.
Egy legenda az óceán túlpartjáról: Ford Mustang kabrió.
A muscle car-okat két Corvette képviselte, mindkettő meglehetősen dögös látvány volt.
A cowboy kalap kötelező kiegészítő...
Corvettek után jöjjön a mini Corvette, az Opel GT szellemesen kiforduló lámpákkal. Bármennyire is tetszik valószínűleg nem lesz soha ilyen autóm, ha veterán vásárlást tesz lehetővé számomra a sors. Belül olyan kicsi, hogy nincs az a cipőkanál amivel belapogatom a magam 195 centiméterét.
Ha mindez nem lett volna elég a mezőny vége biztosította a szombat reggeli adrenalin fröccsöt az autóbolondok számára. Kettő db 599-es Ferrari, egy 458 Spider és egy Jaguar XKR kabrió zárta a rendezvényt.
458 Spider egy hölggyel a volán mögött. Azt hiszem nagyon sok irigye volt, köztük a cikkíró is...
Ferrarit, pláne többet egyszerre nem sűrűn lát az ember. Ugyanakkor számomra ismét megerősítést nyert, hogy a Ferrari kevés kivételtől eltekintve bizony pirosban néz ki a legjobban.
A két 599-es mintha nem is ugyanaz a modell lett volna. Egyik nézőtársam lelkendezve kiáltott fel a piros 599-es láttán, hogy "ez Ferrari", majd megkérdezte tőlem mi van mögötte. Kisebb meglepetésként érte, hogy az is Ferrari.
De azért belülről a nem piros is megjárja.
A hosszúra nyúlt bemutatóba még a felvonult autók fele sem fért bele, de remélhetőleg jó ízelítőt nyújtott a hangulatból. Befejezésül pár képkocka, a végén Ferrari szimfóniával...
