Tomi garázs

Az 1. részben kiveséztem a Ladák helyzetét, a zárórészben jöjjenek a többiek!

A német triumvirátus - Audi-BMW-Mercedes

Az itthon kialakult sztereotípiák errefelé hatványozottabban érvényesek. Ezen járgányok tulajdonosai itt is akut hajhagyma problémákkal küzdenek és kisebb afrikai államok éves költségvetését hagyják egy-egy hétvégi gyúrás előtt a protein shopban. A jobb 1-ben kötelező tartozék a szőke cica 2 extra méretű airbag-gel. A többség fóliázott, nem ajánlatos keménykedni velük. Persze A4-esről vagy 3-as sorozatról szó sincs, ebben a ligában a Q7-es, az X5 és az M osztály játszik... 

Opel

Nem volt túl gyakori azon a környéken ahol jártam. Astra Sedanok (H) és Astra kombik (F / G) azért fel-felbukkantak. 

VW

Az új Polo Európában nem kapható lépcsős hátú változatát itt Kaluga városában gyártják, műszaki kivitelét és felszereltségét tekintve kicsit le van butítva az európai modellekhez képest. Moszkvában és környékén szép számmal róják az utakat. 

Ugyancsak a kalugai gyár állítja elő a konszerntestvér Skoda egyes modelljeit. Meg is van az eredménye, mert Octaviákkal gyakran találkozni útközben.

Ford

A Ford kínálatából a Focus a legnépszerűbb modell errefelé 4 ajtós és kombi változatban. A betelepült multi cégek vezetői pedig itt is leggyakrabban Mondeoval járnak.

Koreai gyártmányok

Számomra meglepetés volt, hogy a koreai márkák mennyire erősek az orosz autópiacon. Főleg a Hyundai és a Kia népszerűsége szembetűnő. Durva becslés alapján ebben a Moszkvától párszáz km-re északra lévő régióban az autópark 10-15%-át alkotják koreai származású gépkocsik. 

Az egyik amelyhez sokszor volt szerencsém kimondottan az orosz piacra készül Szentpéterváron. Ez a Hyundai Solaris, amely a klasszikus koreai sémát követi, azaz nem különösebben fantáziadús, de egy tisztességesen összerakott, nagyon kényelmesen vezethető, egyszerűen kezelhető, igazi jó értelemben vett univerzális, hétköznapi autó.

Japánok

Többes számot használtam, de akár ez a kategória egyet is jelenthet a Toyotával, hiszen a többi japán márka fehér holló e vidéken. Toyotából két típust láttam igen gyakran, az egyik a lépcsős hátú (naná!) Corolla, a másik a hatalmas Land Cruiser terepjáró. Utóbbiak a BMW X5 és társai kaszt, de talán kevesebb köztük a büntetett előéletű, néha be is tartják a szabályokat és egyszer láttam az egyiket indexet használni...

Olaszok

Van az a vicc, hogy különböző hőmérsékleteken mi történik. Ha jól emlékszem 0 foknál volt benne, hogy olasz autó nem indul. Meg talán az volt a vége, hogy mínusz 80 foknál minden élő organizmus elpusztul, majd mínusz 100 foknál az oroszok kezdenek mérgesek lenni, mert befagy a vodkás üveg...A viccet félretéve az olasz autó valóban ritka vendég errefelé. Hogy a vicc miatt vagy sem, azt nem tudom.  

Franciák

Néhány újabb Peugeot, főleg 308  és 3008, pár új C4-es Citroen. Nem látni nagy számban őket, ellentétben a Renault-val, amely két modellel is meghatározó része az utcaképnek. 

Az egyik a Renault Symbol, ami mifelénk Thaliaént rója az utakat, leggyakrabban a munkahely - iskola - óvoda - temető - Lidl/Penny - hobbitelek - nyugdíjasklub célállomásokat érintve.

A másik Renault modell ami elárasztja az utakat az a Logan. Nem, nem tévedés, ezt nem Daciának hívják errefelé. A Renault azt a filozófiát követte, hogy az európai piacokon inkább használja a Dacia nevet, mert ez az egyébként nem rossz, de végtelenül egyszerű autó a fejlettebb piacokon rontaná a Renault megítélését. Oroszországban, Törökországban, az afrikai térségben pedig inkább a jobban csengő Renault névvel próbálnak meg bizalmat és vevőket szerezni. Nyilván ezeken a helyeken nem sok Lagunát, vagy Grand Scenicet adnak el.

Meg vagyok róla győződve, hogy akár 5-10-szer több Logan lenne a magyar utakon, ha Renault emblémával lenne kapható nálunk. A régi, pocsék minőségű Daciák okozta beidegződések igen lassan fognak csak elmúlni, amire még rátesz egy nagy lapáttal a felhőtlennek nem mondható magyar-román v(iszony).

Izs

30 év alattiak már nem nagyon emlékeznek a nálunk is szép számmal futott Izs furgonokra, ami a Moszkvicsokból kialakított strapabíró kis munkagép volt.

Ilyet már ott sem láttam, de helyette van más, amire felkapja a magamfajta autóőrült a fejét. És a neve kedves olvasók, a marketing osztály megfeszített munkájának eredményeként, a szenvedélyt, a vezetés szeretetét jól tükröző, emóciókat ébresztő nevet talált. Kérem szépen, itt érkezik az IZS 27175-ös!

Addig nem is volt baj, amíg az IZS bevált orosz alapokra kisteherautókat készített. Esküszöm, ha kisteher járgányra lenne szükségem simán bevállalnék egy ilyen IZSLADA 21175-2105-öst, persze gázosítva, hogy még gázosabb legyen. 

A bajok akkor kezdődtek, amikor az alkotni vágyó szellem nem nyugodhatott és saját személyautó fejlesztésére adták a fejüket. A fejlesztés sikeres volt. Sikerült a világ legkisebb preszt(IZS)ű járgányát megalkotni. Megbízhatóságáról és kalandos futóművéről a taxis jelnyelven minden fontosat elmondott. Az autó egyébként ritka - ritka ronda. A számőrültek kedvéért, ez az IZS 2126-os!

Volga  

Elég szép számmal találkozhatunk az itthon egykor főleg TSZ elnökök és MSZMP funkcionáriusok által használt Volgákkal. A képen egy régebbi modell, az 1. részben említett "racsingos" fiúk utazóautója szerepel. Nem bírnak magukkal, egy-két műanyag bizbasz már felkerült rá, jól mutat a rozsdafoltokkal. Jövőre már lehet ez is sztríít rácingos lesz hátul vasalódeszkával, kályhacsővel, elöl meg a Kraz hótolót megszégyenítő spoilerrel... 

A régi modellt persze utolérte a gyári frissítés szele, de bárhol is bukkant fel nekem mindig eklektikus maradt. Idegennek érződött a régi, klasszikus formán az alufelni ballonos gumival, a cicomázott, krómtól roskadozó, arisztokratásdit játszó frontrész, vagy a gömbölyített tükör.

A Lexus designos hátsó armatúra sem homasitás "tunnyingszkaja" cucc, hanem gyárilag ilyen.

Aztán egy hét alatt megszoktam a látványt és most már visszanézve nagyon tetszik ez a gép! 

UAZ

Személyes nagy kedvencem a képen szereplő jármű. A katonai UAZ-ok mellett gyártják az UAZ Hunter névre hallgató polgári változatot. Épp csak annyit finomítottak rajta, ami még előnyére vált, de megmaradt a klasszikus morcos forma. Komfortosabbá tették a belteret, modernebb motorok is választhatóak hozzá és kész a szovjet G Merci. Szerintem marha jól néz ki, tetszik, kéne! 

Teherautók

Teherautó fronton sok Kamazzal futhatunk össze. Elpusztíthatatlanok, a nyers őserő lakozik bennük (úgy is vezetik őket...)

Régi csőrös Zilek is dolgoznak még szép számmal. Gyermekkoromban imádtam a Zilek V8-as benzinmotorjának jellegzetes, nyers hangját.

A Zilekből van már "újabb'" változat is. Elődjével ellentétben még mindig gyártásban van és számtalan kivitel létezik belőle. Ez éppen egy locsoló változat.

A transzporterek frontján egy csak egy legény van talpon a gáton, akarom mondani a sztyeppéken - ez a Gazella. Van ebből mindenféle változat, mentő is, tűzoltó is, busz is, platós is. Nemes egyszerűséggel kölcsönvették a 90-es évek Ford Transitjának formáját és világ legéletveszélyesebb futóművét szerkesztették alá. A merev hátsó tengely, a laprugó és a magas építés soha nem a nagy kanyarsebességről szólt, de amilyen kilengéseket, pattogásokat ezek a járművek produkálnak az életveszély. A kezelési utasítás első mondata lehetne, hogy üzemeltetési kockázata a szovjet űrprogram kezdeti fázisával vetekszik. A baj valószínűleg az lehet, hogy túl van keményítve a laprugó, gondolván arra, hogy teherautó lévén errefelé gyakran lesz leterhelve, még gyakrabban túlterhelve. Ugyanakkor, hogy a rossz utak ellenére legyen valami komfort alulcsillapított a futómű hangolása, vagy csak szimplán gyenge lengéscsillapítókat szereltek bele gyárilag (esetleg sokban elhasználódott már). A kemény rugó és az elégtelen csillapítás kombinációja már kisebb huplikon is trambulinszerű ugrásokat okoz, frászt hozva a szemből közlekedőkre.

Rendőrautók

Ezen a téren meglehetősen színes a skála, hiszen szinte a teljes Lada palettából létezik "yard változat". Ha nem is sok van belőle, de kis időre a 80-as években érezhettem magam a kocka verziók láttán.

Aztán persze vannak Samarák, 2110-esek, Priorák...

Protekcionista Putyin ide, Medvegyev elvtárs oda az újabb rendőrautók bizony már nem Togliattiból kerülnek ki. Az egyébként rohamosan fejlődő autópark mellett a nem igazán megbízható Ladák már alkalmatlannak tűnnek feladatuk ellátására. Így hát orosz földön is egyre több a Ford Focus rendőrautó, természetesen lépcsős hátú kivitelben a közízlésnek megfelelően.

Oroszországban nagyon intenzív a rendőri jelenlét az utak mellett és a városokban. A közlekedési morál ennek ellenére olyan amilyen. A többsávos autóutak mellett gyakran látni kisebb őrsöket, ahol ha esik, ha fúj 1 rendőr mindig kint áll és véletlenszerűen int le ellenőrzésre autókat. Sokszor gyalog átsétál a forgalom közepette az út ellenkező oldalára és a másik irányból is szed ki közlekedőket, ezzel nem egyszer balesetveszélyes helyzeteket is teremtve. A békeidőkbeli csendőröknek is becsületére vált volna az a fölényes karhatalmista mozdulat, amellyel a kiszemelt sofőröknek jelzik - márpedig itten ellenőrzés lesz!

Itt éppen Vladimir városában intettek félre egy nem éppen visszafogottan közlekedő Subaru Foresteres továrist. Hatásos volt a párbeszéd, mert az illető olyan "lendületesen" hajtott tovább, mint a 80 éves Micike néni kispolszkival a Tesco parkolóból...

Ugyanakkor érdekes volt, hogy míg az autókat szedték ki rendesen a forgalomból, addig a gyalogosok védelmével nem törődtek a yardok.

A szabadnapomon sokat bandukoltam és megnéztem a város fő nevezetességét a katedrálist.

Az ide vezető úton, az Aranykapunak nevezett műemlék körül volt a Hősök terének forgalmi kialakítására emlékeztető hely. Feltűnő, sárga keretes gyalogátkelő táblák virítottak már előtte is.

Ennek ellenére a többség itt kb. ilyen módon hajtott át:

Ugyanez a kereszteződés a másik oldalról. Lámpa ugye nincs, a zebra felfestése elég durván le van kopva, a megállás pedig nem divat errefelé. 5-10 perc alatt vagy 3 ember került meglehetősen közel ahhoz, hogy Szent Péterrel diskuráljon az élet dolgairól...Rossz volt nézni komolyan mondom.

Persze errefelé az emberanyag mindig is fogyóeszköznek számított, ez már a második világháborúban is bebizonyosodott. Apropó, a világháborúban aratott győzelemre minden magára valamit is adó településen emlékeztetnek. Ez egy jobban sikerült emlékmű Vladimirből, de a kisebb falvakban überszocreál "alkotások" vannak akkora vöröscsillagokkal, hogy tövükben Thürmer Gyula párás szemmel énekelné az internacionálét.  

Nagyjából ennyi hát amit az orosz utakon 2012-ben láttam, tapasztaltam. Legközelebb már modell bemutatóval jövök!

Ha az ember multi cégnél dolgozik, ne adj Isten olyan szakterületen amelyben előbb-utóbb specialista lesz, akkor jó eséllyel meg fogják találni a világ más pontjairól, hogy ugyan már kolléga segíts nekünk. 2012. novemberében az egykori barát Oroszország fogadott nagy-nagy szeretettel.

Elmúltak már a baráti idők, mert a vízumkérelem még az USA verziónál is hosszadalmasabb, bár legalább nem annyira bugyuta. Az USA vízumban megkérdezték, hogy szoktam-e kémkedni, kerültem-e már összetűzésbe amerikai katonákkal, vagy bármilyen amerikai érdekeltséggel stb. Hát ha ez segít a CIA-nak rajtam ne múljon...

Nagy várakozással tekintettem az utazás elé két okból is. Egyrészt szinte mindenki látott már oroszországi road moviekat és valószínűleg hozzám hasonlóan sokan sírva röhögtek egy-egy szánalmas idióta alakításán.

Kíváncsi voltam, hogy a valóságban is ilyen-e a helyzet. Annak ellenére, hogy konkrét incidensben nem volt részem az általános vezetési morált és udvariatlanságot tapasztalva azt kell mondanom nem túlzóak ezek a felvételek.

Ha átlagos és teljes mértékben asszimilált orosz sofőrök szeretnénk lenni, akkor a következőket kell betartani a teljesség igénye nélkül:

-az autód legyen mocskos, tengelyig sáros, valamelyik oldala húzott, törött

-a hátsó rendszámod se látszódjon a sárréteg mögül, de legalább egy diszkrét, olvasást nehezítő koszréteg legyen rajta

-minden körülmények között kapcsolj ködlámpát, ha nincs gyári akkor utólag szerelj fel minél többet, egészítsd ki fényfüzérekkel a helyi Homasita áruházból

-az indexelés felesleges úri passzió, az indexkar elvonja a figyelmet, törd le és máris több hely lesz a lábadnak

-előzni csak jobbról

-a követési távolságot minimalizáld

-a gyalogosok térdkalácsainak minél hatékonyabb megközelítése alapszintű képesség legyen

-ha mindezt zebrán teszed pluszpontok járnak érte, gyalogosok közötti szlalom extra bonus track

-mindig hajts 10-20%-kal gyorsabban, mint amit az út-látási-forgalmi viszonyok lehetővé tesznek és várd a fejleményeket

-elöl és hátul is legalább egy izzód legyen kiégve, ha elöl világít mindkettő, akkor az egyik vakítson

-az elsőbbség adás tábla jelentését és általában a kresz szabályokat felejtsd el

-soha ne engedj be senkit magad elé és véletlenül se legyél udvarias - ez csak a gyengék szokása

Na ha ezzel megvagyunk és elsajátítottuk, akkor tajgaképes a jogosítványunk!

Másrészről nagyon kíváncsi voltam az orosz autópark felénk ismeretlen csodáira, jellemző összképére. Rólam köztudott, hogy nagy veterán kereklámpás Zsiguli és VFTS Lada imádó vagyok és hát hol is lehetne frankó VAZ-okat mustrálni, ha nem e gépek szülőhazájában?

Ezen a ponton meg kell állnom egy pillanatra és legnagyobb csalódásomat leírni. A több mint 1000 km-es autókázásom és 1 hetes ottlétem alatt összesen láttam két kereklámpás Zsigát. Íme az egyik, autentikus orosz környezetben.

Hát ez nem egészen az a feeling, mint az apukámtól megvásárolt, szeretgetve-féltve őrzött igazi papa Zsigám, keresztnevén Ivánka.

Aztán később visszagondolva már nem is csodálkoztam a kereklámpások oroszországi kipusztulásán. Szeretett típusom gyártása 1987-ben befejeződött. Azóta akárhogy is számolom több mint 2 és fél évtized telt el. Az orosz klimatikus viszonyok, még a magyarországinál is pocsékabb utak, a karbantartás elhanyagolása, valamint a közlekedési stílus ennyi idő alatt kinyírja még a legstrapabíróbb járgányokat is. Kezdett összeállni a kép, hogy az orosz kollégák miért mutogatták úgy egymásnak körbe Ivánka fotóit, mintha legalább egy 599 GTO Ferrarim lenne. Mondták is, hogy feléjük ilyen állapotút nem láttak vagy 15-20 éve. Meglehetős népszerűségre tettem szert amikor elmondtam nagy kedvenc a járgány és megmentettem az utókornak. A műszaki vezető felállt, megszorította a kezem és párás tekintettel szalutálva mondta: "szpásszibá".

No ha már belecsaptunk a Ladázásba, akkor nézzük a Lada kínálatot a nagy medve országában. Sajnos nem volt alkalmam sok saját fotót csinálni, merthát mégiscsak dolgozni mentem. Másrészről Moszkvától északra novemberben reggel 9-kor még csak pirkadt, délután 4-kor meg már szinte korom sötét volt. A felhasznált fotók nagy része a www.autogaleria.hu oldalról származik. 

2105-2107

A kereklámpások tehát szinte eltűntek az utakról, de kocka azért bőven akad. Moszkvában már nem sok van, de távolodva a fővárostól egyre sűrűbb látvány az utakon. Zömük meglehetősen elhanyagolt és ütött-kopott.

A típust itthon ismerőknek csak annyi az eltérés, hogy lecserélték a kormányt meg kicsit "puccosabb" az ülés. Amúgy minden hajszálra tök ugyanaz mint a Merkur telepen 1985-ben...

Samara

Szép számmal futnak az ismerős szamárkák, de érdekesebbek a hozzánk már nem szállított facelift verziók. Oroszországban persze ez már nem facelift, hanem új típus, amit az új azonosító számuk is jelez. A Ladáénál kacifántosabb azonosító jelölés kevés van, de egy kis segítség a hozzám hasonló őrülteknek:

2108   - Samara 3 ajtós

2109   - Samara 5 ajtós

21099 - Samara Sedan

2113   - Samara facelift 3 ajtós

2114   - Samara facelift 5 ajtós

2115   - Samara facelift Sedan

A módszerváltás környékén már ennek kellett volna hozzánk érkeznie! A frontrész határozottan előnyösebb, már-már tetszetős a maga nemében. Belül is átalakult, megkapta a 2110/11/12 sorozat kormányát és íveltebb, finomabb lett a formavilág. Szerencsére a műszerfal illesztési hézagai is kisebbek lettek. Már nem nyel el komplett cigis dobozokat, maximum a golyóstoll tűnik el bennük.

A hazai szaksajtó pavlovi reflexként a Renault Thaliát szokta az ocsmány autók szinonímájaként emlegetni. Van is benne valami, hiszen a kisméretű szedánok melyek alapvetően nem annak készültek sokszor elég gyatrán tudnak kinézni. Nyáron egy (nyugat)német kollégámnak-barátomnak mutattam meg a Balatont és környékét. Szegénykém sokkot kapott egy Thalia láttán és sűrűn ismételgette a wtf kérdést. Megjegyezném, hogy Oroszországban a mai napig a 4 ajtós szedán a legkedveltebb autóforma, kisebbségben vannak a ferdehátúak. Nos a Thalia megmenekült, van új jelentkező a legotrombább szedán címre, íme:

Pedig már az elődmodell láttán is kis túlzással pszichológus segítségére lett volna szüksége egy-egy olasz stúdió tervezőinek. A lankás hátsót az utódnál kiegyenesítették, ami még praktikus is, majd megspékelték egy spoiler orgiával.

Az a csomagtérajtó kialakítás a 2115-ösön valahonnan nagyon ismerős. Azt hiszem rájöttem melyik volt a designer kedvenc, ihletet adó autója:

A név nélküli Lada - 2110 sedan - 2111 kombi - 2112 ferdehátú

Ha nem is sokat, de ezekből még itthon is látni egyet-egyet. Nem véletlenül nem lett népszerű a típus. Emlékszem viszonylag drága volt és nagyon összetákolt már új korában is. Megboldogult előző munkahelyemen egy kedves kollégámnak ez a modell volt a heppje. Ha jól tudom a mai napig megvan neki, lehetne százszor jobb kocsija, de a ritkasága, különcsége miatt szereti és használja. Készült is egy közös fotó még 2004-ben:

Az 1,5-ös 16 szelepes motorja tényleg jó volt, harapott, pörgött, nyomatékos volt, de más jót ha megfeszítenek sem tudok rá mondani. Ferdén beszerelt első lámpa, csálé illesztések, lógó ajtók, 6-7 évesen átrohadó ajtóperemek, pontatlan-nehézkes váltó, idiótán billegő futómű, magas zajszint...És ha mindez nem lenne elég, ez fogadja az embert beszálláskor:

Ha lány lenne azt hiszem erre mondanák, hogy érdekes arca van...Napsütéses időben az utastér penetráns illatokat árasztott magából, gyakorlatilag a Mengyelejev-féle periódusos rendszer valamennyi eleme megtalálható benne a nemesgázok kivételével. 

Oroszországban ebből a szériából rengeteg közlekedik, itt egy 2111-es kombi a jellegzetes mézeskalács házikó előtt:

Roppant kíváncsi lettem volna a 2112-es 3 ajtós "sport" változatára, de sajnos ilyennel nem sikerült találkoznom, így csak fotón idézhetem meg:

Ezután jött az igazi meglepetés. A szálloda környékén meglehetősen sok lepukkant házikó álldogált. A tiszta udvar-rendes ház tábla bíráló bizottságának tagjai sírva menekültek volna el, mondjuk innen is:

Aztán a hátsó udvarban...wow!!! Először EVO VI-os érzés kapott el. 

De bizony ez egy 2110-es Zsiga "trendi-racsingos" matricákkal, 13-as kerekekkel, hátul dobfékkel és vasalódeszkával.

Kályhacső is van, meg ködölt lámpa ahogy kell. Tulajdonképpen annyira nem is vészes a műfaj keretein belül, mert nagyjából be van fejezve és stílusában egységes. Nem úgy, mint a lakótelepi parkolókban álló, tuningelemektől roskadozó, no fear matricával chippelt, 1.2-es tyúkfingok, gittelve, elemenként változó színben, lemezfelnin, soha be nem fejezett állapotban, rohadó sárvédővel. Brrr. 

A srácok amúgy roppant jó fejek és barátságosak voltak, szemmel láthatóan  boldogok is, hogy valaki fotózza a járgányt. A honnan vagyok kérdésre adott Magyarország válasz tanácstalanságot okozott. Talán Csecsenföld mellett egy szakadár tartomány? Nem érdekes, lapozzunk. Az egyik szaki bőszen ismételgette a "sztríít rácing" szavakat és megesküdtek, hogy 200 felett repeszt a gép. Jól nevelt voltam és bőszen bólogattam, hogy persze-persze. Fiúk itthonról kívánom, hogy soha ne szerepeljetek youtube-os videókban! 

Kalina (1117 kombi - 1118 sedan - 1119 ferdehátú)

Az ezredforduló után készült el a kisebb Lada család a Kalina. Egy-egy tesztautó még fel-felbukkant itthon, de gyakorlatilag nem létezik nálunk. Odakint népszerű, bár Priora-ból és a 2110-es sorozat tagjaiból azért több van. A formavilága Ladás mércével egész fogyasztható. Tervezésekor azt hiszem sokat nézegethették az Opel Corsa B-t.

Priora (2170 sedan - 2171 kombi - 2172 ferdehátú)

A Priora nem más mint a 2110-es vonulat erős ráncfelvarrása. A szedán változat ugyanolyan csúnya, de az 5 ajtós szerintem egész mutatósra sikerült. A legnagyobb, mondhatni űrléptékű előrelépés belül fogad:

Tessék csak felgurítani a volt kolléga 2110-esének belsejéhez, döbbenetes a különbség. Tisztességesen összeszerelve teljesen vállalható kis verda ez!

Granta

Ez most az egyik új sláger, szinte kilométerenként hirdetik óriásposzteren, Putyin személyesen is próbálja népszerűsíteni. Egyelőre hasztalan, mert alig láttam belőle, igaz nem is olyan régóta kapható. Potenciális Thalia vevőknek szerintem még tetszik is.

Oka

Erről sem hiszem, hogy sokan hallottak volna. Ez egy 2 hengeres motorral hajtott mini autó, amolyan orosz Fiat 500-asnak megfelelő, helyváltoztatásra alkalmas segédeszköz. Nem tököltek sokat Togliattiban, mert lefelezték a Samara blokkot és mindjárt kész is lett a miniautó motorja. Hát mi ez, ha nem a VW-féle építőkészlet és moduláris rendszer keleti őse kérem szépen? A hangjától röhögőgörcsöt kaptam, eszméletlen primitív kis szerkezet. Ezt még Szásáék sem ették meg, nagyon ritka vendég közúton, de azért fel-feltűnik.

Niva 

Az ismert Niva -nem véletlenül- Oroszországban is rendkívül népszerű és létezik belőle 5 ajtós hosszított változat is. Igazi maszkulin kis célgép ez, nem holmi plázajáró, műanyag elemekkel teleaggatott lifestyle SUV.

Amikor még a GM volt a Lada reménybeli felvásárlója készült egy közös projekt Chevrolet Niva néven, íme:

Rengeteg futkározik ebből a típusból. Szerintem itthon is sikeres lett volna, ha 3 millió alatti áron megvásárolható lett volna. Mindenesetre ide nem jött, a GM pedig már a múlté.

Largus

A GM a múlté, aztán jött a Renault. Előbb 25%-os részesedést szerzett, majd napjainkra 50% fölé tornázták magukat. A recept egyszerű. A magas védővámok miatt a legtöbb gyár saját összeszerelő üzemet épített orosz földön, míg a franciák más utat választottak, bevásárolták magukat a Ladába. Ez egyfelől jó hír, mert valószínűleg a Renault nélkül a Lada a biztos halál felé robogott volna egyre nagyobb sebességgel. A romló minőség és a látványos technológiai lemaradás miatt nagyon megcsappant a márka presztízse. A taxistól kezdve a pincéren keresztül a gyári munkásokig szinte mindenki köpködött rá. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a Renault a Nissan és a Dacia mellett nem fog még egy negyedik, önálló márkaarculatot kiépíteni. Így legyen ötösöm a lottón. Megérkezett a legújabb Lada. Ismerős valahonnan?

Ha ez az ára a márkanév túlélésének, akkor tulajdonképpen örömteli a dolog, De ha azt nézem, hogy szeretett márkám a kifutó Daciák átemblémázott verziójaként fog létezni a jövőben, akkor meglehetősen csalódott vagyok... 

1988-89 környéke és egy barátomtól kapott Cserkúti Öcsi M3-as BMW poszter. Gyakran eszembe jutnak ezek az idők, amikor elmélázok azon mikortól is érzem szívemhez közelinek a BMW-ket.

Aztán még eszembe jut a 635 CSI, az E30 M3, vagy a kevésbé sikeres, de számomra máig szívet dobogtató 8-as sorozat. Ezek voltak azok amelyek a márka iránti szeretetemet elindították zsenge ifjú koromban.

A cápa 6-os még a BMW-k között is az egyik nagy kedvencem. Utódjáról a nemrég leköszönt E63-asról mindez nem mondható el. A "cuki jegesmacikért" aggódó dub... öö Bódi Szilvike is ezt tologatta kétségkívül formás popsijával.

Roppant "hiteles" greenpeace alakítás volt pont ezzel az autóval és pont ezzel a hölggyel... Először azt hittem paródia, de rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolták. Egy szó és egy szín jutott eszembe: a demagógia és a sötétzöld... No elkalandoztam a témától. A lényeg, hogy az E63-assal nem nagyon barátkoztam meg.

A Chris Bangle-féle formavilágot soha nem fogadta be a gyomrom. Az a csomagtartó kiképzés máig felidézi bennem a piacozó románok Daciáira eszkábált műanyag idomokat.

Ezen kívül az első lámpatestekkel sem voltam kibékülve. Szegletes is, meg kerek is, meg Derrick táskás is. Nem tetszik na!

Aztán idén februárban egy németországi munkám során botlottam bele az utódba.

Az F12-es kódjelű harmadik szériás 6-os már nagyon is tetszik. Igazából nem egetverőek a külsőt ért módosítások, de pont ott reszelgettek rajta véleményem szerint, ahol a tradícionális BMW formákat kedvelőknek leginkább gondja volt az E63-assal. A Ferrarikat kivéve nem szeretem a piros autókat, de ennek még ez is nagyon jól állt.

Jött a 2012-es genfi szalon és ahogy már sejteni lehetett a BMW is hadrendbe állított a Mercedes CLS és az Audi A7 ellen egy négyajtós kupét. Maga a kategória elég hülyén hangzik és különösebben sok értelme sincs. Viszont a válság miatt az utóbbi években olyan új rétegmodell létrehozási boom van az autóiparban, hogy egy autóbuzinak is lassan komoly munka nyomonkövetni az újdonságokat. Egy szó mint száz megérkezett a 6-os Gran Coupe házi nevén az F06-os.

Ha abban a szerencsés helyzetben lehetnék, hogy választanom kellene egy 7-es vagy ez között, akkor hatalmas előnnyel az F06 futna be első helyen, különösen ebben a metálbarnás színben. Amikor a Victor Hugo utcai bolt kínálatában megjelent a modell, le is csaptam rá nyomban. Később átadtam a Jézuskának, hogy legyen kedves visszaadni :-)

A Paragon a közelmúltban került a látókörömbe. Nem is tudok róluk szinte semmit, viszont az új BMW-k modellgyártási jogát megkapták. Csepreghy Dániel BMW fanatikus gyűjtőtársamnál érdeklődtem, hogy vételre érdemesnek véli-e ezen gyártó termékeit. Dani megnyugtatott, így megvettem látatlanban. Szerencsére nem is kellett csalódnom, persze Dani megerősítése után egyébként sem volt kétségem. A modell érkezésével nagyjából egy időben sikerült egy angol nyelvű prospektust is beszereznem.

Hát akkor lássuk a várva várt modellt. A doboz megmutatja a benne lévő portékát. A hatalmas áttetsző felületek ellenére tartása mégis kellően erős, bőven lehet rápakolni az újabb jövevényeket. Annyi kukacoskodás lenne részemről, hogy a rövidebbik oldalakat is jó lenne átlátszóra kialakítani (lásd AUTOart), mert egy-egy börzén így kibontás nélkül lehetne szemrevételezni a modell front- és hátoldalát. 

A kibontás után nézzük körbe a járgányt.

Masszív, szépen kidolgozott.

Kellemes látvány, bárhonnan is nézzük.

"Vigyázz, jövök" arc 18-ad részre kicsinyítve. Körzetük az autópálya, tempójuk halálos...

Szilvikéhez hasonlóan kívánatos a hátsó...

A külsőt illetően meg kell említeni a szépen kidolgozott felniket. A hátsó kerekek is egymástól függetlenül forognak.

 
Az egyik kedvencem a frontrész. Gusztusosak a hűtőbordák, szinte megszólalnak a lámpák, imádnivalóan élethű a BMW embléma. Kérem a tapsot gyűjtőtársak!

Kezdjük el a nyitogatást. Minőségi modellről lévén szó természetesen a hátsó ajtók is nyithatóak, igényesek a zsanérok, szó sincsen egykaros játékautó megoldásokról. 

Az újabb autók esetén nem lehet nagyot durrantani a motortérben. Itt sem igazán lehet sokat. Burkolt az egész kóceráj oszt' jónapot. Azért kapunk egy emblémát, 2 db BMW feliratot és pár figyelmeztető matricát.

A csomagtartó ízlésesen kárpitozott és szép zsanérokon tárul fel.

Az igazi tüzijáték a beltérre maradt. Pazar! Gyönyörű!

Az a fehér karima a volánon viccesnek tűnik, de a valóságban is ilyen.

Gyönyörű a  kidolgozás a másik oldalról is.

Szépek az ülések, a tetőablak pedig plusz lehetőséget ad a kukkolásra.

A folyton kritizáló gyűjtők persze mindig keresik a hibákat és még egy ilyen hibátlannak tűnő járgányon is akadhatnak kisebb kifogásolnivalók. Az egyik a motorháztető illesztése. A szélvédő tövénél már kissé nagyobb a kívánatosnál. Ez azért lehetne precízebb!

A másik hibácska már tényleg a szőrszálhasogatás kategóriája. A kamerarendszer csak két dimenziós és hiányzik a mögöttes kameraház.

Még a kissé durva szemcsés metálfesték említhető hiányosságként, de ezt főleg a fényképezőgép vakuja erősíti fel. Ennyi hibát igazán meg lehet bocsátani egy máskülönben gyönyörű modellnek.

Gyűjteményem első Paragon modellje nagyon jól vizsgázott. Csak ajánlani tudom BMW kedvelő gyűjtőtársaimnak. Zárszóként Ursula nővért idézném: "kérem a következőt!" - M5 kék színben...