Emlékszem az FF első sajtófotói láttán meglehetős értetlenséggel álltam a formaterv előtt. Lélekben már vízionáltam, hogy a következő lépés a Ferrari Multipla egyterű lesz, majd ők is csinálnak egy igazi felfújt krumpli SUV-t mondjuk Ferrari Grandiossa néven. Sőt még valami olyat is említettem a Ferrari modell fórumon, hogy az olaszok megcsinálták a "digó M Coupét". Aztán ahogy az lenni szokott az "érdekes arcú" lányokkal később kezdett feltűnni, hogy itt-ott egész szemrevaló, tulajdonképpen nem is rossz. Pár nap emésztgetés után az egész shooting brake-nek nevezett formavilág a kezdeti elutasítás után a kimondottan tetszik megítélésbe helyeződött át. Ritkán fordul ilyen velem elő, de ez most megtörtént.
Főleg annak tudatában barátkoztam meg az FF formavilágával, hogy elődjét soha nem tudtam igazán megkedvelni. A 612 Scaglietti nekem mindig a legsemmitmondóbb Ferrari külső marad - elnézést kérve ezúton is a modell kedvelőitől.
Az FF az egyik utolsó Elite modellem ami még a régi típusú, belátást lehetővé tévő, plexis dobozban került piacra. Szó mi szó tisztességesen kitölti a standard 1:18-as dobozméretet. Még modellként is átjön, hogy egy igazi behemót döghöz van szerencsénk. A számok nem hazudnak, az eredeti autó menetkész súlya tetemes, 1880 kg.
Túl sok technikai információval nem untatnám az olvasókat, hiszen ezeket könnyen el lehet érni a különböző netes forrásokban. Az FF a "for four" rövidítés, ami egyaránt utal a négyszemélyes kialakításra és az egyedülálló négykerékhajtási rendszerre. Utóbbi lényege, hogy az első kerekek meghajtása a főtengelyről direktben történik egy kétfokozatú váltó közbeiktatásával. Ennek azért van jelentősége, mert az autó transaxle elrendezésű, azaz a váltó a jobb súlyelosztás érdekében hátul helyezkedik el, míg a motor elöl van. Ilyen elrendezésnél az összkerékhajtáshoz kell még egy kardán, amely a váltótól előreviszi a hajtást az első kerekekhez (Nissan GT-R-nél is pl.). Ez viszont súlytöbbletet és teljesítményveszteséget okoz. Ezt küszöbölték ki a már említett megoldással. Az első kerekek hajtásba történő bevonása teljesen elektronikusan vezérelt, a vezető tulajdonképpen nem érzékel semmit belőle, csak azt, hogy az orrmotoros behemót méretét, súlyát meghazudtolva, semleges kanyarvételi tulajdonságokkal, élénken fűzhető a legélesebb fordulókban is.
A technikai részletek után vegyük nagyító alá a modellt. Talán a megosztó forma miatt ez az Elite modell is komoly áresésen megy át napjainkban. Az induló árakhoz képest 30-40%-kal olcsóbban is könnyedén beszerezhető. Modelles körökben ráadásul ismert, hogy ez a modell is az Elite spórolós irányzatát követi. Ebben van igazság. Kárpitot ne keressünk benne, az alja még egy játékautón is gáz lenne és ez a modell még az agyonszidott, dróttal lefogatós, kifúrt karosszériás időszakban készült. Ezek tények. Viszont ha ezeken felülemelkedünk és betudjuk a szokásos amerikai hülyeségnek, akkor tovább szemlélődve nem sok okunk lehet panaszkodni. Maga az egész modell masszívan egybenlévőnek érződik. Nem nyeklik, nem nyöszörög kivételkor, komoly súlya van. Szépen futnak az illesztések, olyannyira hogy a motorházfedelet kihívás kinyitni. Gusztusosak a lámpatestek és a rácsok is. Itt azért megjegyezném, hogy az első lökhárítóban és az első sárvédőn lévő rácsok tényleg rácsok, de a hátsó lámpa körüliek csak imitált tömör verziók. Utóbbit talán érdemesebb lett volna igényesebben kialakítani.
Nem lehet panaszra okunk a felnik láttán. Aprólékos, míves részletekkel gazdagon ellátott kerekeket kapunk. Ebbe a legnagyobb rosszindulattal sem lehet belekötni. Ez úgy szép ahogy van!
A vékony illesztés miatt nagy küzdés kinyitni a motorházfedelet, de a látvány kárpótol. A modern, részben burkolt kialakítás ellenére szép látvány fogadja a szemlélőt. A piros szelepfedél sokat dob ezen, egy-két apróság kidolgozása is dícséretet érdemel. Ugyancsak esztétikus a hűtőrács megformázása.
A csomagtartó műanyaggal burkolt és ott éktelenkedik a "lefolyó". Azt hiszem senki nem fogja visszasírni a drótos rögzítést. Jó sokáig tartott mire a "Barbie művek" illetékesei elhagyták ezt a megoldást, de van egy mondás, miszerint jobb későn mint soha.
Az amerikai modellgyártó cégre való tekintettel stílszerűen a következő megjegyzést lehetne fűzni a modell aljához: "Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, kérem hajtsanak tovább!" Adalék: a világon létező 5000 piros példányból ez a 3401-edik.
A fenék elhanyagolása felett viszont rögtön elsiklunk, ha benézünk a beltérbe. Még a kárpit hiánya ellenére is csettintéssel nyugtáztam a látványt. Részletgazdag a kormány, szépek a légbeömlők, aprólékosan kidolgozott a műszerfal. Ugyancsak szemet gyönyörködtetően szép az ajtóborítás.
Az ülés kimondottan szépre sikerült, még arra is figyeltek, hogy a Ferrari embléma ne hiányozzon a fejtámlából. Az ajtókeret eldolgozása is elsőrangú. Természetesen Elite sajátosságként az ablakok félig lehúzottak.
A már említett spórolási dolgok mellett azért sok apró, finom részlet van a modellen. Nekem különösen tetszik az első sárvédőn lévő rács-embléma-index triumvirátus. A kipufogók is egész szépek, a küszöbborítás gyönyörű, a hátsó lovacska embléma szinte már-már nyerít.
Zárszó? Igen, valóban bosszantó pár korábban már létező megoldás spórolási célból történt elhagyása. Ez vitán felül áll. Ha ezen felül tudunk emelkedni, akkor azért összességében elégedettek lehetünk és kapunk pár nagyon szép részletmegoldást is. Szokták mondani, hogy a piac mindig beárazza a terméket. Így történt most is. Az induló ára a modellnek túlzott volt - azért persze azt se felejtsük el, hogy talán a Ferrarinak kell fizetni a legtöbb jogdíjat. Amennyiért mostanában lehet kapni a modellt az a realitás. Annyit szerintem bőven meg is ér. Aki pedig Ferrari gyűjtő azoknál ez nem kérdés. Ott a helye a többiek között!