Számomra Lamborghini sorozatom egyik legnagyobb kedvence ez a Diablo. Részben maga az autó, részben a konkrét modell miatt is. Ami az előbbi kötődést illeti, az ős Diablo gyerekkorom ikonikus sportkocsija volt az F40-es Ferrarival karöltve, hatalmas hátsó szárnnyal és bukólámpával.
A modell egy késői, bukólámpa és szárnyfosztott 6.0 verziót formáz meg, de ezektől eltekintve kívülről ugyanaz a sziluett, ugyanakkor mások a felnik és a beltér is. Maradt viszont a 12 hengeres motor és a szárnyasajtók. Tulajdonképpen ez a típus készítette elő a terepet az utód Murcielago számára.
Ez az AUTOart modell minőségi csere részeként egy szintén sárga Bburago modell helyére érkezett. Nagyon szerettem az olasz masinát a maga idejében, de ez a példány nem említhető egy lapon elődjével.
A modell egy szóval jellemezve GYÖNYÖRŰ. Még az AUTOart modelljeim között is az elsők között van. Nagyon eltaláltak a formák. A részletek összhangja pedig igazi mestermunka.
Finoman illeszkednek az ajtók, az egész modell tanítanivalóan harmonikus és igényes. Bármit veszünk górcső alá, a vége egy elégedett csettintés.
A közúti Diablok valószínűleg legtöbbet látott nézete a hátsó. Még ma is megdobogtatja az autóbolondok szívét...
Rácsmániások örömmel nyugtázhatják, hogy szép számmal akad rács a modellen. Talán az egyik legszebb a motorháztető melletti. Ha már itt járunk akkor adózzunk tisztelettel a tanksapka élethű kialakításának.
A szépséges modell külsején koronaként díszeleg a felni és környezete. A féktárcsa, a Brembo féknyereg, az embléma mind-mind elhivatott részletességre törekvésről árulkodik.
Első pillantásra azt hihetnénk, hogy nem sok minden látnivalót találunk a modell alján.
De aztán a hátsó futómű környékén bizony vannak finomságok és az a kipufogó kidolgozás is megér pár elismerő pillantást.
Szépen kidolgozott teleszkópokon átfordulva tárul fel a 12 hengeres erőforrás miniatürizált változata. Sajnos a zsanérok nem tartják meg a fedelet, azt fogni kell a szemlélődés során, de a látvány kárpótol.
Közelebbről szemügyre véve a hengerek gyújtási sorrendjét is elolvashatjuk...
A csomagtartó hasonló módon tárul fel, mint a motortér. A helyzet ugyanaz, az 1:18-as teleszkópok szépek, de nem tartják a fedelet. A kárpit ebben a modellben magától értetődő.
A felfelé nyíló ajtók miatt kissé korlátozott a betekintés, de megéri kicsit hunyorogni, mert az AUTOart szokás szerint szép belteret hozott össze. Egyébként nincs túlbonyolítva a belső. Egyszerű körműszerek tájékoztatják a sofőrt, különösebb színkavalkád sincs, még kéziváltóval kellett gépészkedni. Régi szép békeidők.
Ez egyébként már a módosított, ívelt formavilágú, kevlárbetétekkel gazdagon kistafírungolt műszerfal. Az ős Diablóé még szögletes, kissé darabos volt. Aki sokat játszott a Need for speed számítógépes játékkal, annak ismerős lehet ez a vezetői környezet.
A képek azt gondolom magukért beszélnek, ez egy valóban TÖKÉLETES modell! Már csak egy Aventador kellene mellé!
