| Név: | Renault 4 |
| Gyártási idő: | 1961-1992 |
| Prospektus évjárat: | kb. 1978 |
| Azonosító: | B 732 057 062 |
| Nyelv: | német |
| Oldalszám: | 16 |
| Méret (mm): | 155 x 228 |
Némi meglepetésemre egy általam eddig nem ismert Renault modellt fedeztem fel, amikor a nemrég tulajdonomba került Renault 4 prospektus bemutatójához netes háttéranyagot kerestem. Az R4-el egy időben került piacra az R3 is, amely hasonló, de egyszerűbb felépítésű karosszériát, üveg nélküli C oszlopot és az R4-nél kisebb, 603 köbcentiméteres motort kapott.
Nem volt hosszú életű az R4 fapados kivitelének tekinthető R3, hiszen 1 évvel később el is tűnt a kínálatból. Az ős R4 fejlesztése 1956-ban indult az akkori Renault vezér Pierre Dreyfus utasítására. Az autó első számú konkurense az akkor már jó ideje kapható és sikeres Citroen 2CV, ismertebb nevén a Kacsa volt. A Renault 4 talán kevésbé hatott bohókásnak, de mindenképpen tágasabb és komolyabb autó volt. Az 1961-es első R4 arról ismerhető fel, hogy a hűtőmaszk még nem ér össze a lámpatestekkel.
A későbbiekben jellegzetessé váló orr 1967-ben jelent meg, gazdagon krómozva, még a Victor Vasarely-féle embléma előtti Renault jelvénnyel.
A prospektus bemutatóban szereplő, krómdíszeitől megfosztott hűtőmaszkos változat 1974-ben került piacra.
Erre szokták mondani, hogy spártai egyszerűség...
Volt szerencsém vezetni Renault 4-est és Kacsát is. A "szűz" vezetők keze talán hamarabb rááll az R4 váltó használatára, mivel az klasszikus H séma szerinti, bár kicsit szokni kell a vízszintesen mozgó rudazatot. Ez a trombitára emlékeztető mozgás megvan a Citroenben is, de ott a fokozatkiosztás sem a megszokott...
A gyártó által sugallt piaci pozicionálást jelzi, hogy majd minden oldalon fiatal gyermekes családok használják az R4-est.
1961-es bemutatásakor az R4 meglepetésre csak 3 sebességes váltót kapott. Emiatt jogos kritika illette, hiszen az akkor már 13. évét taposó Kacsa is 4 sebességes volt. Csak 1968-tól volt elérhető a 4. sebességi fokozat. Ugyanakkor a vízhűtéses kialakítás miatt értékelhető fűtésre volt képes, ami télen nem egy utolsó szempont. Mind a 4 kerék független felfüggesztést kapott, ami a klasszikus, lágyan ringatózó, korabeli francia iskolát követte.
A prospektus 2-féle benzinmotort kínált a leendő vásárlóknak, a régi Dauphine eredetű, 34 lóerős 845 köbcentimétereset és a nagyobb mérete ellenére szintén ugyanennyi lóerővel gazdálkodó, újabb fejlesztésű 1108 köbcentiméteres kivitelt Renault 4 GTL néven. Utóbbi azonos teljesítménye ellenére bő 15 Nm-rel nyomatékosabb volt, érzékelhetően kisebb fogyasztás mellett. Érdekesség, hogy az 1,1-es motor forgási iránya ellentétes irányú volt, így az erőátvitelt is módosítani kellett a nagyobb motorral hajtott változatoknál. Végsebességük azonos volt: 120 km/h. Az 1,1-es motorból később készült egy 956 köbcentis kisebb erőforrás is, amely 1986-ban vette át a belépőmotor szerepét.
