Gyűjteményem rali szekciójának legújabb tagja hosszú-hosszú Citroen és Loeb hegemónia után vette át az ügyeletes top WRC szerepet 2013-ban. Még 2011-ben indult a fejlesztése, akkor a projekt Super-2000-resként startolt (végül azt a technikát a Skoda Fabia kapta meg). Később az 1,6 literesre csökkentett turbós WRC-k irányába mozdult el az FIA és a VW is.
A bevetést megelőzően hosszas és alapos fejlesztő munka folyt a VW boszorkánykonyhájában Dieter Depping fejlesztési vezető irányításával. Norvégiában, Finnországban, Németországban, Spanyolországban és Mexikóban futották tesztköreiket a próba versenyautók.
Az új Polo R WRC-t eredetileg már a 2012-es Szardínia ralin szerették volna bemutatni, de ebből végül nem lett semmi, így 2013-ban a Monte Carlo ralin indult hivatalosan először az új versenygép. A finn Jari-Matti Latvala mellett az autó fejlesztésében részt vevő tesztpilóta Sébastien Ogier voltak a szerencsések akik indulhattak a gyári csapat színeiben.
Ogier különösen jó választásnak bizonyult, hiszen már az első évben egyéni és csapat világbajnoki címhez segítette a német csapatot. A 10 világbajnoki futamgyőzelemből 9-et a francia szállított. Úgy látszik Loeb után a Sébastien név és a francia állampolgárság jó ómen a raliban.
A történeti előzmények után lássuk magát a modellt. A doboz masszív kialakítású, műanyag segédváz védi a sérülésektől, 4 helyen nyújt betekintést a benne lévő versenygépre.
A kivétel után azonnal szomorúan vehetjük tudomásul, hogy sehol nem nyílik. Ismét egy "csak a szemnek" modell érkezett.
Ezen túllendülve aztán észrevesszük, hogy mokány kiállású, egyszerű vonalvezetése ellenére is szemrevaló a Polo R WRC.
A hátsót uralja a kompakt ferdehátú WRC-kre jellemző nagyméretű szárny. Élőben nem vészes, de a vaku kíméletlenül feltárja a sárvédőszélesítések végének kicsit "nagyvonalú" kidolgozását.
De hogy ne csak károgjak, a matricák minősége, felhelyezésének pontossága tényleg szép és igényes munka!
A nyithatatlanság mellett még megállapíthatjuk, hogy a kerekek is egy tengelyen, egyszerre pörögnek, az elsők pedig nem is fordulnak, fix a pozíciójuk.
Tulajdonképpen tehát a külső megjelenés alapvetően rendben van. És ennyi. Semmi kis extra, semmi kis finomság, semmi amire egy kicsit csettinteni lehetne. Egy gyűjtő kolléga említette a napokban, hogy ezek az új 1:18-asok gyakorlatilag már semmi pluszt nem adnak egy 1:43-as modellhez képest a nagyobb helyigényt leszámítva. Gyakorlatilag pedig teljesen igaza van.
A modell aljára aztán már végképp nem jutott semmi figyelem, odaadás... Futómű kidolgozás mint olyan nincs, jó nagy bumszli tengely oszt jó napot. Mondjuk a nyithatatlanság után nem is vártam itt semmit.
A gumi, a rajta lévő Michelin felirat és a felni teljesen rendben lenne, de Norevék elcseszik az egészet a Bburago kezdeti féktárcsa próbálkozásait idéző kőbányai söröskupakvalamivel...
Messziről jól mutat a motorházfedélen lévő rácsos nyílás, de a közelebbi szemrevételezés lebuktatja, ez bizony nem az aminek látszik, csupán egy matrica.
A nyithatatlanság miatt nem túl sok felfedeznivaló akad a "bódén" kívül. A kormány ugyanakkor kellően részletes és szép kidolgozású.
WRC lénye és sportsikerei miatt is helye van a Norev Polonak gyűjteményem rali szekciójában. Vitrinbe téve nem is fog rosszul mutatni, sőt! Ugyanakkor tényleg keserű belegondolni, hogy egy "2015-ös" 60 euróért mit kap az ember. Nem kell messzire menni, ugyanettől a gyártótól 2012 áprilisában szereztem be egy Citroen SM-et. Gyönyörűen kidolgozott motortér, kárpitozott utastér, igényes zsanérokon forduló ajtók, nyíló üvegkupolás csomagtérfedél, mozgatható kalaptartóval, full kárpitozott poggyásztérrel. Mindezt 40 euróért. 3 évvel később pedig nyithatatlan, lefixált mellső kerekű, elnagyolt fenekű, kamurácsos modell 20 euróval többért. Azért ez így nagyon nem jó irány! Ja és ugyanez a modell 2013-as Monte Carlo verzióban 90 euró. Na az már tényleg a rossz vicc kategória...
