Ahogy az gyűjtőknél oly sokszor lenni szokott régóta szemezgettem ezzel a modellel. Kapható már pár éve, de valahogy itthon sosem tudtam elérni. Néhány hónapja viszont újra felfedeztem a modellissimo kínálatában. Nem is aprózták el, mert egyből 3 színben volt rendelhető. A narancs és a fehér 100 euróért kellették magukat, a nekem legjobban tetsző kék változat 30 egységnyi közös valutával került többe. Szerencsémre a "jézuskás" válogatás közben vettem észre, hogy egy akció keretében a kék is csatlakozott a századosokhoz. Ez egy jel - gondoltam, itt az idő, a korhű prospektus mellé be kell szerezni végre a modellt is! Mint kiderült az év legjobb modelles döntését hoztam, de erről kicsit később.
A GT-t relatíve rövid ideig, mindössze 5 évig gyártották a bochumi Opel gyárban 1968 és 1973 között. Az Erhard Schnell által megálmodott formavilágú, rendhagyó Opel már az 1965-ös Párizsi és Frankfurti Autószalonon bemutatkozott, de csak 1968 második felében kezdődött meg a sorozatgyártása.
Az utóbbi időben számos OttO Mobile és BoS modell landolt nálam, ezért már-már kitörő lelkesedéssel tudok fogadni egy típus specifikus dobozt, képekkel, dobozra nyomtatott feliratokkal.
Miként a tisztességes-, nem foszló-málló doboz is a kiveszni látszó "rendes" modell hagyományokat idézte fel bennem.
A resin és a nyithatatlan fém modellek térhódításának folyományaként (az eddigi 11 db 2015-ös modellemből 7 db teljesen zárt) újra jelentősége lesz a "nyílik mindene" szlogennek. Hasonló izgatottsággal utoljára 1995 karácsonyán hagyták el e szavak a számat, mikor életem első 1:18-as modelljét megkaptam egy piros Bburago Ferrari 288 GTO személyében. Eltelt 20 év és ismét örülhetünk ennek. Azért ez így kemény egy kicsit...
A nyílik mindene mondjuk konkrétan nem igaz, mert a csomagtartó sajnos nem tárul fel, ellenben az ajtók olyan finoman, pontosan és kis hézaggal záródnak, hogy e tekintetben (is) ez a modell előkelő helyen tanyázik gyűjteményem fő kedvenceinek toplistáján.
Szép a modell fényezése, a metálszemcsék mérete rendben van, az apró alkatrészek felhelyezése is korrekt munka.
Nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy megállapítsuk az Opel GT formaterve az amerikai konszerntárs Chevrolet Corvette C3-as modelljének kiköpött mása, persze jóval kisebb, visszafogottabb, európai léptékű kivitelben.
Bárhova téved is a szem, ez a modell bizony kívülről nagyon rendben van!
Klasszikus sportautó hagyományokat követ a far kialakítása a dupla kerek lámpás megoldással. Az üzemanyag betöltő nagy, króm kupakja, benne az Opel emblémával nagyon szép kialakítású.
Felülnézetben is látszik mennyire szépen illeszkednek az ajtók és mennyire szép az első-hátsó szélvédő keretének aprólékos megformálása.
A modell egyik legnagyobb ütőkártyája a kibillenthető lámpa, melynek működési iránya az eredeti GT-ével megegyezik. A lámpatest szélét ujjbeggyel benyomva tudjuk megindítani a tengely körüli fordulást.
Az átfordulást követően szépen a helyére illeszkedik a lámpatest. Üvegezése élethű, szép munka.
A GT gyárilag 165 mm széles és 13 collos kerekeken gurult, a 60-as évek rendjének megfelelően ráadásul elég ballonos is volt az a gumi. A felnit a legnagyobb jóindulattal sem nevezném szép formájúnak, de akkortájt kb. ezt kapták a sportosabb autók.
Egy modellgyártó igényessége nagyon jól lemérhető a kevésbé látott részek kidolgozásakor. Nekem régi vesszőparipám a modellek alja. Különösen a resin modellek térhódításával indult meg az igénytelenség eme tájékon. Éppen ezért kisebb -de jó értelemben vett- sokk ért a Minichamps GT megfordításakor. Az árkategóriában manapság megszokotthoz képest döbbenetes részletgazdagság és precizitás fogadott. Szinte kár is a feliratokért, mert különben tökéletes illúzió lenne.
Ez a precizitás és elhivatottság megérdemli, hogy további fotókkal tisztelegjünk előtte. A lengőkarok és a stabilizátorok bekötése is süvegelendően részletes!
Szinte hihetetlen, de a típus 1968-as bemutatkozásakor a Kadett B mindössze 1.1 literes motorjával is elérhető volt a GT. A 67 lóerős OHV blokk nyilván nem tette lehetővé a formaterv által elvárható dinamizmust, bár azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy a GT üres súlya csupán 940 kg volt. Az 1.1-esből elkészült 3573 db mutatja is, hogy nem ez volt a vásárlók titkos favoritja. Létezett egy az autóhoz lényegesen jobban illő 1.9 literes blokk is kezdetben 102, majd később a szigorúbb emissziós szabályok miatt 90 lóerőre csökkentett teljesítménnyel. Utóbbira az USA forgalmazás miatt volt szükség, mert a GT azon ritka Opelek közé tartozott, melyeket a GM a hazai piacára is bevezetett. Érdekesség, hogy a Buick kereskedések kapták a GT-k árusításának jogát. Arról nem találtam információt, hogy mennyi GT-t sikerült a tengerentúlon eladni, de az 5 év alatt összesen elkészített 103 463 db autó nem számít rossz értéknek egy ilyen rétegigényt kielégítő autótól a 60-as - 70-es évek fordulóján.
A motortér kialakítása során örömmel fedeztem fel ismét a típustáblát, vagy éppen említhetném a valódi rácsot egy olyan helyen, ahol nem sokszor fogjuk látni és mégis jutott rá figyelem. A modell feneke után a motortérben is folytatódik az igényesség...
Ha a motortér és a modell alja ennyire szép és igényes, akkor a beltér sem lehet rossz...gondoltam és nem is kellett csalódnom. A kerek órák élethűsége talán az egyik legjobb amit eddig modellben láttam, még a piros mezőre és az extrém kisméretű Opel emblémára is figyeltek a fordulatszámmérő esetében.
Kárpit ugyan nincs, de a kormány vagy éppen a váltó részletgazdagsága dícséretet érdemelnek. Természetesen megtalálható a váltókar előtti kis fülecske, mely az igazi autó esetében mechanikus összeköttetésen keresztül fordította el a rejtett lámpákat.
A Minichamps Opel GT-vel egyértelműen az idei év legszebb kidolgozású modellje érkezett meg a gyűjteményembe. Precizitása, finomságai, részletei hatalmas fityiszt mutatnak az utóbbi évek -drágulás ellenére- ellaposodó modell minőségének. Mindez párosul azzal, hogy a megformázott típus a szívem csücske! Köszönöm Minichamps!
