Egy kedves olvasóm kérésének (örömmel) eleget téve újra Lamborghini bemutató következik. Ideje is volt már, hiszen mostanság az ágaskodó lovacskás konkurencia meglehetősen nagy létszámban képviseltette magát a blogon. A 80-as évek gyerekszoba poszter ikonja nekem egy filmbeli alakítása miatt is emlékezetes, amikor a Rain Man nyitójelenetében pakolják ki a Countach-okat. Minden normális embernek erről az egyébként zseniális filmről Dustin Hoffman, az autizmus, vagy éppen Tom Cruise jut eszébe. A hozzám hasonló autóbuziknak meg az induló képkockák maradtak meg. Anno még a Fischer márkájú videónkon néztem rongyosra a következő jelenetsort:
A modellt bő két évvel ezelőtt sikerült beszereznem egy minőségi váltás keretében. Volt egy fekete Bburago változatom, amit a Kyosho beszerzése után eladtam. Akkoriban sem volt egyszerű beszerezni ezt a modellt. Mostanában ugyan több bukkan fel, de azért finoman fogalmazva sem dömpingáru. Sárgában vagy fehérben jobban tetszett volna, de mint Merkuros időkben a Trabantoknál - a szín megválasztására nem igazán volt lehetőségem.
A külső megjelenést tekintve nem tudok semmilyen negatívumot mondani. Egyszerűen szép, tökéletes és átjön az egész lényege mint Pély Barnának a művészi katarzis a Megasztárban.
Volt nekem is egy poszterem a falon, pont ebben a pózban, valószínűleg az USA valamelyik óceánpartján naplementében. A szép az egészben, hogy ma sem lenne ciki ugyanezzel az autóval mindez! Sőt!
Brutális a hátsó megjelenés is. Az ős Countach-hoz képest új a hatalmas vasalódeszka szárny és a sárvédő szélesítések. Szépek a régi Ikarusok hátsó lámpakiosztásához hasonló armatúrák, a feliratok és a kipufogók is mesteriek.
Egyik kedvencem az ajtók mögötti levegőbevezető nyílás. Aprólékos, finom mestermunka!
A modell alján lévő kis pöcköt benyomva lehet kibillenteni a rejtett lámpákat, utána már kézzel lehet teljesen kinyitni. Nagyon élethű és szépen kidolgozott részlet.
Szezám tárulj, minden nyitva:
A felni a szokásos 80-as / 90-es évekbeli ötlyukú Lambo papucs, ami egyszerűségében nagyszerű. Countach és korai Diablo szinte elképzelhetetlen ezek nélkül. Később az Alfa 156-osokon volt hasonló. A modell felnijének kivitelezése is hibátlan..
Alul a mostanában megszokotthoz képest a meglehetős részletgazdagság tűnik fel.
Hát igen, a nem kimondottan prémium-felsőkategóriás modelleknél azért ritkán látunk ilyen "apróságokat" kidolgozva az alsó fertályon.
Az első szegmensben lapul a pótkerék és pár apróság. Ami közös bennük az a részletes, szép kialakítás.
A motortér is az a fajta, amit erősen javallt nyitogatni. A szelepfedélen két Lamborghini felirat olvasható, a piros gyújtókábelek pedig zseniálisan néznek ki, főleg a szorítópántokkal együtt.
A vasalódeszka szárny alatt lapul a csomagtartó, ami a valóságban 2 db iskolatej és egy hétvégi mellékletet tartalmazó Magyar Nemzet újság berakásakor már megtelt. Ami a modellt illeti a fedél belseje burkolt, az üreg kárpitozott, a zsanérozás pedig hihetetlenül finom és szép munka. Kell ennél több?
A külső szépséget lehet fokozni, ha a sirályszárnyas ajtókat felemeljük. Belül szívet dobogtatóan igényes kidolgozás fogad. A fő műszerek jól olvashatóak, az egészet áthatja a kissé elcsépelt élethűség jelző. De tényleg így van. Még a műszerfal textúrája is rátesz erre egy lapáttal. Perfetto macchina!
A 70-es évek rideg, szögletes belső világát tökéletesen visszaadja a beltér. A kárpit magától értetődő, de sokkal látványosabb a váltó előtti gombok, műszerek, vagy a műszerfal aprólékossága. Semmi elnagyolt részlet, tényleg szinte mindenre odafigyeltek. Öröm ilyen beltereket nézegetni.
Ez a Countach a legjobb Kyosho hagyományokat követve egy igazi finom kis szerkezet. Aprólékos és igényesen kidolgozott részleteivel méltán büszkesége a Lamborghini sorozatomnak. Jó szívvel ajánlom, nyugodtan szerezze be magának aki Countach-ot szeretne. Nem fog benne csalódni!