Közeli rokonságunk kis családjába nemrégiben új autó érkezett a tizenéves Polo kombi helyére. A Polo hosszas-hosszas keresgélés és tanakodás után adta át helyét az éppen másodvirágzását élő, Renault tulajdonba került Dacia egyik aktuális modelljének. E modell pedig nem más, mint a Logan II 5 ajtós változata Sandero néven, annak is kissé "terepesre" szabott változata a Stepway.

A terepes adottságokat alapvetően csak design szinten kell érteni, nagyjából mint a VW Cross Polonál. A kartervédőnek kinéző lemez műanyag, nincs négykerékhajtás, ellenben fekete perem védi a sárvédők széleit. Az emelt hasmagasság viszont kétségtelen előny földúton, vagy a városi padkák, kisebb akadályok leküzdésekor. Ezen kívül a masszív tetősínek teszik dögösebbé a Stepway kivitelt a mezei Sanderohoz képest.

Az összhatás egyébként nem rossz, kicsit szögletes, kicsit bumfordi, de nagyjából a mai divatirányzatnak megfelelő. Az azért érződik, hogy az aktuális Renault-k dizájnjának képzeletbeli oroszlánbajszát még véletlenül sem cibál(hat)ja meg. De szerencsére már nyoma sincs az első Logan kőbaltával faragott egyszerűségének. A frontrész egyébként teljes egészében a Logan II-é.

A C Vectrákon láttam először olyan dísztárcsákat, amelyek a hozzájuk igazított lemezfelnivel együtt teljesen alumínium felni hatást keltettek és csak kopogtatás után hittem el, hogy valóban műanyag. A Dacia is élt ezzel az egyébként pofonegyszerű és olcsó trükkel. Messziről nézve ember legyen a talpán aki nem alufelninek gondolja. Jól is néz ki.

A hátsó nézetbe egy picit bele lehet magyarázni az aktuális Polot vagy az 1-es BMW-t. A lényeg, a külső már semmiképpen sem egy ordító low budget terméké... 

Még mindig ledöbbenek azon, hogy a mai családi autók mekkora malomkerekeken gördülnek... A Sandero 205/55 R16-os papucsokat kapott gyárilag. Találomra felütöttem egy 10 évvel ezelőtti autókatalógust, ez a méret megegyezik az akkori Porsche Boxster-ével!

2005 táján jelent meg újra a Dacia itthon, az alábbi kép az első bemutató Loganok egyikéről készült. Amikor beszálltam valósággal letaglózott a látvány. Ehhez képest a kommerszség netovábbjának számító régi F Astrám szinte luxusautó és designtechnikai kinyilatkoztatás volt.

Szerencsére az eltelt közel tíz év alatt a designerek is kaptak némi lehetőséget Pitestiben. Ha nem is divatdiktátor ez a belső, de azért ezt már bármelyik európai tömeggyártó modellje mellé oda lehet állítani. A Renault-kat ismerők sok rokon részletet fedezhetnek fel. Különböző gombok és kapcsolók korábbi vagy éppen aktuális kis Renault-okban is fellelhetőek. Na meg persze ott van az elmaradhatatlan kiskuka... 

Rövid próbaúton mentem csupán az autóval, de az ülések nem csak szemre kényelmesek, hanem valóban annak is érződnek. Ezen kívül pedig esztétikusak is, a világos betétek meg a Stepway felirat sokat dob az enteriőrön. Hol van már az a 2005-ös Logan?... Szerencsére jó messze!

A hátsó lábtér ezen a képen az én közel 2 méteres magasságomra állított vezetőüléssel van fotózva. "Normális" vezetők mögött (amint az anyósülésnél is látszik) bőséges hely jut a második sorban helyet foglalók számára is.

Az ajtók oldalborítása is sokat fejlődött. A képek magukért beszélnek.

A motor a jól ismert 1.5 dci, amely a márkacsoport számos modelljében végzi feladatát Twingótól a Clion és különböző Nissan modelleken át a Megane-ig. Teljesen elfogadható dinamizmussal mozgatja a magas építésű Sanderót. Karakterében talán ez az erőforrás passzol legjobban az autóhoz. Mára pedig már gyerekbetegségeit is kinőtte.

Persze a modern dízelmotorok átka ezeket is eléri legkésőbb 150-200 ezer km-nél, vagy 6-10 éves koruk környékén. Akkor pedig 6 számjegyű összegek repkednek (turbócsapágyak, turbócsövek, nagynyomású adagolószivattyú és amelyikben van, ott a kettőstömegű lendkerék is gyakran beadja a kulcsot). Egy dízel autót ma már semmivel nem olcsóbb fenntartani, ha a teljes képet nézzük, sőt! Persze jól hangzik a 4-5 literes fogyasztás, meg a tekintélyes nyomaték is szerethető dolog, de ennek ára van. Vásárláskor is komoly a felár, meg a szervizben is később.

A próbaút során az ember persze próbál fogást találni egy olyan autóban, amely kompakt mérete, gazdag felszereltsége és modern dízelmotorja ellenére annyiba kerül, mint egy fapados, elvileg jobb megítélésű kisautó hervatag szívó benzinessel.

Az idő és az út rövidsége miatt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de 2 dolgot azért meg kell említeni. Az egyik a vibráció. Az tisztán észrevehető, hogy a dízelmotor keltette rezgések, vibrációk sokkal erősebben vannak jelen, mint akár a Megane dci-ben, vagy említhetném a nemrég nálam járt Kia C'eed CRDI-t. Egyáltalán nem vészes ez persze, csak aki gyakran megfordul más autókban az kiszúrja.

A másik szintén filléres kis apróság, hogy a csomagtér pereme és maga az ajtó sem kapott védőburkolatot, látszik a nyers, festett karosszéria. A csomagtérben bizony takarékoskodtak a burkolatokkal, de végülis őszintén... a csomagoknak nem mindegy? Másban viszont nem lehet tetten érni első benyomások alapján a spórolást.

Összegezve a Sandero kellemesen vezethető, könnyen kezelhető autó, megfelelő helykínálattal, szerencsére már kellően esztétikus és jól áttekinthető szerelvénypanellel. Kényelmesek az ülések, a futómű is a balkáni utakra optimalizált, különösebb dőlési hajlamot sem mutat az emelt magasság ellenére.

Szóval nem tűnik rossz választásnak a Marokkóban összeszerelt családi autó. Kíváncsian várom a hosszabb távú üzemeltetési tapasztalatokat.