Benne volt a levegőben, hogy a Mattelnél valami készülődik. Végignézve a Hotwheels Elite modellek fejlődési ívét, azt lehet mondani, hogy itt-ott néhány vargabetűvel, megkérdőjelezhető megoldásokkal tarkítva, de mégiscsak egy szép fejlődési ív mentén haladtak előre. Szidtuk időnként a kissé lelketlen, sablonos kialakítást, de az utóbbi években azért sok szép és tényleg jól kivitelezett modellt dobtak piacra - akkor még többé-kevésbé értékarányosnak mondható áron, de erről később.

A fejlődés nem kerülte el a csomagolást sem - igényes, teljesen zárt papírdoboz és hungarocell belső párosításra álltak át, ha jól emlékszem a Dino 308 GT4 volt az első ilyen 2012 végén. 2013-ban aztán jöttek szépen sorban a dobozoskák, a 458 Spider, a 355 Berlinetta és az 599-es utódja az F12 Berlinetta. Júniusban megírtam a 355-ös bemutatót és onnantól kezdve másfél év csend a gyártó részéről. Persze jöttek a gyűjteményembe korábban kiadott Elite masinák, de friss és ropogós újdonság semmi. Lehetett hallani híreket, hogy LaFerrari majd lesz, de valahogy a korábban megszokotthoz képest igencsak késett.

Végül aztán 2014. november 18-án robbant a bomba. A nagy csend és kivárás oka az volt, hogy lejárt a Mattel megállapodása a Ferrarival és nem hosszabbításra, hanem egy új licenc szerződés megkötésére került sor, ezúttal a Maisto - Bburago csoporttal. Nem kis felfordulást okozott ez a hír a modellgyűjtő társadalomban. Az egyik része ennek a felfordulásnak anyagi természetű. Mindig is kényes és nehezen megközelíthető téma egy modell ára. Mi számít elfogadhatónak, értékarányosnak, amit persze még befolyásol a rendelkezésre álló példányszám. Mindezek figyelembevételével az Elite modellek árának -pár kivételtől eltekintve- azt gondolom 100 eurónál be kellene fejeződnie. Így is volt ez mostanáig, de a hír, hogy a LaFerrari lesz az utolsó Mattel Ferrari és az aktuális csúcs Ferrari egyébként is egy kurrens modell, nos ezek hatására korábban elképzelhetetlen magasságokba repült a modellbemutatóban szereplő autó ára. Jelenleg a modellissimo.de oldalon már 200 euronál járunk. Döbbenet.

A felfordulás másik része, hogy vajon mit fogunk majd látni a Maisto - BBurago párostól a későbbiekben? Az a modellpolitika és minőség, amivel ők 15-20 éve taroltak ma már aligha ismételhető meg. Átalakult a piac, megváltoztak az elvárások. Megy a találgatás arról, hogy ők is 2 brandet hoznak létre, az egyik lesz a játékboltos kategória, a másik pedig a gyűjtőknek szánt vonal. Utóbbiban magam is reménykedem, meglátjuk. Miként arra is kíváncsi leszek, ha "bubuék" kijönnének egy gyűjtői színvonalat képviselő LaFerrarival az vajon letörné-e az Elite variáns minden realitást elveszítő árát? Meg persze ott a nagy kérdés mikor rukkolnak ki egyáltalán az első modellel? Valószínűleg novemberig nem történt érdemi munka. Ha csak a szerződés aláírását követően indult be a fejlesztés, akkor idén karácsonynál előbb nem hiszem, hogy láthatunk Bburago-Maisto Ferrari újdonságot.

Ennyi bevezető után térjünk is rá a modellre, amely sok érdekességgel szolgál. Az egyik, hogy hosszú-hosszú idő után az első Ferrari, melynek formaterve nem a Pininfarina stúdióban készült. Aztán az első olyan közúti Ferrari amely hibrid hajtású és a Forma-1-ben már alkalmazott KERS rendszerrel van felszerelve.

Ha őszinte akarok lenni, az utóbbi időben a 458 Italiat leszámítva egyik új Ferrari külsőtől sem voltam elájulva. Persze a LaFerrari technikája és teljesítménye előtt le a kalappal, de őszintén nem tudom azt mondani rá, hogy szép lenne. Nekem valahogy az F40 volt az utolsó csúcs Ferrari amire azt mondtam, hogy na ez marha jól néz ki! Utána indult be a Formula-1-es technika vonal az F50-essel, amely külsőre az F40 remake-je volt a 90-es évek gömbölyded stílusában. Őt követte a számomra minden idők egyik legrondább Ferrarijának számító Enzo. Japán formatervező álmodta meg, egy bizonyos Ken Okuyama. Tény, hogy egy teljesen új, addig nem látott formanyelvet hozott be Maranelloba, ami alapvetően nem is baj. 

Pici rosszindulattal a LaFerrari átvette az Enzo oldalát és egy "kistafírungolt" 458-as orrot biggyesztettek rá. Azok a szarvszerűen kiálló tükrök meg... Na jó, kézbe véve a modellt összeáll ez a forma, és nagyon is látszik rajta, hogy kompromisszumoktól mentesen itt minden a teljesítménynek és a sebességnek van alárendelve.      

A modell hozza az utóbbi idők megszokott Elite színvonalát, szép a festés, kellően kidolgozottak a részletek, nincsen semmi baj az alapformával. Ellenben a motorházfedél picit záródhatna szebben és kisebb hézaggal. A fotó kicsit csal, ennyire nem vészes a helyzet...

A felülnézet ellenben vitathatatlanul szép. Igazából itt rakódnak helyre a képkockák, hogy az a sok szabdalás, esetlegesnek tűnő formai törés valójában kőkemény profi aerodinamikai munka funkcionális eredménye. Az utastér cseppformát mintázó kialakítása már-már UFO-szerű benyomást kelt az emberben.

A modell alján természetesen semmi érdekeset nem találunk, ez már egy szokásos HW Elite tulajdonság.

Visszatérve a formavilágra. Azért 2013-ban egy majd 1000 lóerős csúcskategóriás maranellói vasra egy ilyen felni... Nincsen vele semmi baj, de némi fantáziahiányról árulkodik.   

És akkor ugye a 200 euro ismeretében: a kipufogóvégek szépen be vannak dugaszolva. Nem hiszem, hogy túl nagy falat lenne ezt kicsit élethűbben kivitelezni. 

Ellenben a rácsok kivitelezése előtt adózzunk tisztelettel egy kis összeállítással:

Hatalmas nyíláson keresztül táródik fel az erőforrás, mely az igazi autó esetében félelmetes számsort tudhat magáénak. 6262 köbcentiméteres V12-es motor, amely a kiegészítő elektromotor segítségével 963 lóerős rendszerteljesítményt tesz lehetővé 900 Nm-es nyomatékkal párosítva. Elképesztő! A modell motorterének kidolgozása szép, különösebb nagy durranás nincs, de korrekt munka. 

 Az első fedél is nyitható, de igazából sok látnivalót itt sem találunk.

Az ajtók nyitásáról csak pozitívan lehet szólni, könnyen működnek, igényes zsanérozáson fordulnak, felső helyzetükben pedig maguktól megállnak, jó betekintést nyújtva a beltérbe. Viszonylag kevés kezelőszerv jellemző a jelenlegi Ferrari belső design-ra itt sincs másként.

Szépek az ülések, jól mutat a kétszínű műszerfal, a kormány részletgazdag, a középkonzoli kapcsolókra, kis feliratokra is jutott figyelem. szerencsére a váltófülek sem elnagyoltak. A belső teljesen rendben van.

Hogy milyen egy lassan 200 eurós áron is hiánycikknek számító, világszerte hisztérikusan túlértékelt modellt a gyűjteményben tudni? Nyilván jó, persze. De azért remélem nem lesz ebből rendszer! Mindenesetre fokozott kíváncsisággal várom milyen modelleket és milyen áron hoz majd a jövő a régi-új licenctulajdonos boszorkánykonyhájából.