| Név: | Lada 1300 - VAZ 21011 |
| Gyártási idő: | 1974-1981 |
| Prospektus évjárat: | 1977 |
| Azonosító: | 032798 |
| Nyelv: | francia |
| Oldalszám: | 20 |
| Méret (mm): | 200 x 284 |
Blogtársaim nagy része tudja rólam, hogy a volt szocialista országokból származó autók a szívem csücskei. Egy Trabant 601 hátsó ülésén kezdtem barátkozni a négykerekűekkel, rendszámát a mai napig fejből tudom: PX 29-42. Az a vigyorgó tejfölszőke törpe a bal oldalon én lennék úgy 1980 körül. A casco matrica persze nem hiányozhat :-)
Ezután jött az 1200-es Lada, ami szinte luxusautó volt az NDK-s papírjaguár után. Királynak érezhettem magam, hiszen saját (!) ajtóm volt, én tekerhettem a saját (!) ablakomat. Ma már mosolyogtatóak ezek a dolgok, de tisztán megvan az érzés valamikor a 80-as években...
Ezek a vasfüggönyön innen szolgált autók minden bénaságukkal, szegénységszagukkal együtt mégiscsak apáink, nagyapáink és még az én generációm mindennapjaihoz tartoztak. Végezték a dolgukat, jártak-keltek, sokukat átkozták, sokuk hamar jobblétre szenderült, de jópáran gondoskodó kezekbe kerülve hálás daraboknak bizonyultak. Az archív fotókért köszönet nagybátyámnak, Szöllősi Károlynak.
A rendszerváltást évtizedekkel elhagyva a KGST autók egyre több nosztalgiát váltanak ki, számuk drasztikus csökkenésével az eredeti, megkímélt állapotú példányok ára lassan, de biztosan elindult felfelé. Az igazán makulátlan, veteránvizsgás példányok ára az egy millió forintos kategória körül mozog.
Ahhoz, hogy egy szép Skoda Felícia kabrió forgalmijában a saját nevünk szerepeljen bizony már többmilliós összeget kell leszurkolni.
Prospektus gyűjteményemben ennek analógiájára a szocialista típusok kiadványai különösen megbecsült tagok. Van némi ellentmondás a keleti blokk autós kiadványaiban. Normális gazdasági környezetben a prospektus a termék bemutatásán és igényes fotókon keresztül vásárlásra ösztönöz. Célja a gyártási darabszám növelése. Namármost mifelénk erről nem igazán lehetett beszélni, hiszen 5-6 évet kellett várni Ladára a 70-es években. Vettük volna mi a Zsigát, csak éppen a gyár nem tudott eleget szállítani hozzánk. Persze ebben a KGST kurta-furcsa cserekereskedelem kvótái is szerepet játszottak. Liener György kultikus Autótípusok sorozatának 1977-es kiadásában szemléletes ábrával illusztrálja mi mindent is állít elő Magyarország a gombszemű Zsigákhoz. Ikaruszok és Lada alkatrészek voltak a főbb tételei a barter üzletnek, ennek fejében jöhettek az autók.
Az akár 6 éves várakozásban persze más okok is közrejátszottak. Bemutatásakor a Lada még bőven exportképes cikk volt Nyugat-Európában. Amint az akkori elöljárók gyakran mondogatták a kapitalizmus rothad, egy mocskos imperialista elnyomó kizsákmányoló rendszer, de azért a nyugati valutát előnyben részesítették az elvtársak (kettős mérce?). Nyilvánvaló volt, hogy az "ellenséghez" történő export előbbre való volt a baráti országok mobilizálásánál. Ez persze nem tartott túl sokáig, hiszen a 80-as évekre a Lada alapkonstrukció végérvényesen elavulttá vált. Nicolast, George-ot vagy Günthert nem lehetett levenni a lábáról egy tolatólámpával, prizmabetéttel vagy a kockalámpával...
Az erőteljes export szándék alátámasztására pár prospektus a gyűjteményemből. Az alábbi kiadvány svájci kiadású, flamand nyelvű. A gyártás legelejéről származik, hiszen kerek a visszapillantó tükör és fehérek az első irányjelzők.
Angol barátainkról se feledkezzünk meg:
És akkor az itthoni példányok:
Érdekes, hogy a hazai prospektusok is szinte kivétel nélkül a 70-es évek legelejéről származnak. A későbbiekben nem volt szükség reklámkiadványokra. Mindenki ismerte a típus előnyeit-hátrányait, sorban álltak érte, éveket vártak rá... A magyar brosúrák egyébként is csak egyoldalasak, max. kihajthatóak voltak. Nem így mai bemutatóm alanya, a nemrég birtokomba került, francia kiadású, 1300-as változatot bemutató, 20 oldalas kiadvány. Mai szemmel nézve is igényes fotók és szép kiállás jellemzi.
Akinek volt Ladája az biztos rossz érzéssel szemléli az ilyen "vízbehajtós" képeket. Bizony alváz- és üregvédelem nélkül a lemezek hamar megadták magukat az idő vasfogának. Talán ez volt a leggyengébb pontja a Zsigáknak. Erre figyelni kellett, különben 10 éves korukra menthetetlenül átrozsdásodtak. Belül változás, hogy eltűnt a kürtkarika a kormányról, fekete hátterű lett a műszerpanel és alumíniumbetét helyett fautánzatú a műszerfal.
A kép hátterében talán 67 ló van, de legalábbis a 60 lóerős normál ezerkecskéhez képest 7 "pacival" több erő állt az 1300-as vezetőjének rendelkezésére. Az 1300-ason a hűtőrács alatt lett 4 apró levegőnyílás a homlokfalon, megjelent a hosszanti gumicsík a lökhárítón és a szellőzőrostély a C oszlopon.
A múltkori Opel Olympia prospektus bemutatóban is említett kötelező csajozós kép persze itt sem maradhat el. Azért arra a töltésre nem lehetett semmi belavírozni a vasat...
De persze az autó gyökereire is utalni kell. Ez egy hamisítatlan orosz téli környezet nyírfaerdővel. Hála a jó Istennek az én Ladámba nem ilyen piros ülések kerültek.
Egy szépséges orosz leányzó trapéznadrágban az egyik oldalon, míg a másikon jól látható miben tért el hátulról az 1300-as a normál 2101-eshez képest. Cirill betűs Zsiguli felirat helyett nyugatias a márkajelzés, felkerült egy tolatólámpa, prizmabetétes lett a hátsó lámpa és hiányoznak a lökhárítóbabák.
A parkolós kép biztos nyomdai retusáláson esett át, hiszen ennyire szépen azért soha nem fénylettek az orosz autók. A kocka Lada megjelenésével az 1300-as motor már nem volt elérhető a jó öreg kereklámpáshoz. A karosszéria maradt és visszakerült bele az 1200-es motor. Ez lett az 1200s avagy a VAZ 21013. Na ilyen az enyém is. Sokan emiatt 1300-asnak hiszik. Valóban, kívülről csak a felirat árulja el.
Ezzel a kiadvánnyal a legnagyobb terjedelmű és legszebb kialakítású Zsiga prospektus került be gyűjteményembe.
