Nemrég a Porsche 959-es modellem bemutatójában tettem említést, hogy a 80-as évekbeli fehér Porsche soromba még nagyon kívánkozik egy 944-es is. Az égieknél meghallgatásra talált a kérés, mert az utamba sodorta ezt a szépséget. Van valami érdekes ellentmondás abban, hogy az ortodox Porsche hívők számára csak a 911-es az igazi Porsche, de nekem valamiért ezek a 80-as évekbeli egyéb modellek (924-928-944-959-968) állnak közel a szívemhez. Igen kitalálták, már megint elhangzott a modell érkezésekor feleségem felé az a mondat, hogy nyuszikám tudod ez is gyerekkori kedvencem volt. Lehet mégiscsak a Hufnágel Pistihez kellett volna feleségül mennie? Szóval a szokásos beletörődő "jól van Apácska" mondat után nekiállhattam kibontani a friss zsákmányt. Persze nem maradhatott el a brancs közös fotója sem.

A 944-es a korábbi "népporsche" 924-es utódja. Tulajdonképpen a ma divatos facelift kifejezést is lehetne rá használni, hiszen a sziluett szinte teljesen megegyezik a 924-esével. A 924-es meglehetősen minimalista Porsche volt, 4 hengeres motorral, szerény menetteljesítményekkel, amit egy kicsit ügyesebb Golf GTI vagy Kadett GSI pilóta könnyen cipóra verhetett. Porsche fanoknál ezért a 924-es említése akut gyomorgörcsöt váltott ki egészen a közelmúltig. Veteránkorba érve kezd rehabilitálódni a típus és talán szigorú kritikusai is megenyhülni látszanak. Ugyanakkor a 924-est is utolérte az olcsó(bb) sportautók végzete. A valaha gyönyörű Opel Calibrához hasonlóan a meglévő példányok lassan de biztosan kimúltak, vagy eltorzultak a fakezű és karbantartásra nem áldozó boyracerek keze alatt. Ráadásul mindenféle vasalódeszkákkal, "racsing" matricákkal, tikrácsokkal, neonokkal és hülyegyerek tucc-tucc ládákkal tömték ki őket.    

A köntös tehát erősen a 924-esre emlékeztetett, de 1982-es bemutatásakor mégis sokkal komolyabb autó benyomását keltette a 944-es. Az 1986-ban debütált Turbo változat pedig már tényleg igazi Porschénak volt tekinthető. Ezt a modellt 2 évig gyártották, majd 1988-ban jött az erősebb Turbo S. 1991-ben a 944-est leváltotta a 968-as, ami kis rosszindulattal a 928-as elejéből és az A oszloptól a korábbi 944-esből állt. Nem nehéz kitalálni, nem ez lett a Porsche legsikeresebb típusa és akkor nagyon diplomatikusan fogalmaztam...

A modell külsejéről elég lenne csak leírni a mágikus AUTOart szót és talán nem is kellene mást mondani. Szokásos professzionális munka, szép fényezéssel és míves részletekkel. Az a klasszikus íróasztal sarkán "többnapig hagyós - nézegetős" fajta. Egyszerűen semmibe nem lehet belekötni akárhol is nézegeti az egyszeri modellgyűjtő. Egyvalamibe azonban mégis. Már a 959-esnél is csodálkozva néztem a drótos lefogatást aminek a lebontása sérülés okozása nélkül előszobája egy Xanax kúra elkezdésének. Másrészt nem értem, hogy mi a fészkes fenének kell extra erős gumival összepántolni az ajtókat -amikor egyébként sem nyílnának ki-, átfúrni a könyöklőt, fémkapcsot ráakasztani, ami hétszentség, hogy leszedéskor végigkarcol mindent. Ezután hosszú percekig lehet próbálni kiakasztani, persze szorul, mindeközben a finom ajtómechanizmusra valahogy vigyázni kell, nehogy a feszítéstől meglazuljon. Kedves AUTOart: FORGET IT PLEASE!!!!

Hátulról annyi az eltérés a mezei 944-eshez képest, hogy a Turbo kapott egy nagy fekete szárnyat, turbo feliratot a jobb oldalra és egy spoiler toldatot a lökhárító alá. A lámpatestek mellett a kipufogó is igen szépre sikerült, szinte érezni lehet a 18-ad dózisú nitrogénoxidokat és szénhidrogén származékokat. 

A kicsit Lambo stílusú, ötkörös felnik az erősebb Porschék privilégiumának számítottak, a többi változat lényegesen egyszerűbb kerekeken gurult. A modell felnijén szép részlet az aprólékos csavarkidolgozás és a gusztusos embléma.

A turbo változat négyhengeres, 2,5 literes motorja 220 lóerős maximális teljesítményét 6000-res fordulaton adta le. Ma már ezek az értékek nem túl acélosak. Kezdve ott, hogy ekkora motorból turbó nélkül is illik közel 200 lóerőt kihozni. Példának okáért megemlítem, hogy kortársa a Kadett GSI 2 literes szívómotorból sajtolt ki 150 lóerőt. Másrészt meglehetősen furcsa, hogy egy turbótöltéses motort 6000-ig el kelljen forgatni a maximális teljesítmény eléréséhez. Persze 1986-ban még más idők voltak.  

A modell motortere egyébként roppant igényes kivitelezésű. Kezdve a diszkrét zsanérozás mellett kidolgozott gázteleszkópokkal, folytatva a motorblokkon lévő PORSCHE feliraton keresztül, a szép bilincseken, apró részeteken át az élethű táblákig, feliratokig. Bizony sok más gyártó modelljével ellentétben öröm itt nézelődni!    

Miként öröm a csomagtér felfedezése is, ami finom kárpittal burkolt. Viszonylag egyszerűen kivitelezhető, mégis zseniális ötlet a gázteleszkóp modellesítése. Sokat dob a modell még "felnőttesebb" összhatásán. Meglepetés az alsó részen sem éri az embert, az elvárható korrekt kivitelezést kapjuk.

A beltér nem túl látványos, de ez a klasszikus 80-as évekbeli komor Porsche belsők sajátossága. Egyszínű tömör blokk az egész, mentes minden öncélú sallangtól, már-már unalmas. Az ülések világos betétjében futó Porsche feliratok némiképp próbálják ellensúlyozni ezt az intergalaktikus sötétséget.

Az öv élethű textúrája szinte bekapcsolásra ösztönöz, az ülésállító kar is szépen kidolgozott, a beltér pedig...hát legalább nem vonta el a figyelmet a vezetéstől. 

Leszámítva a kicsomagolás kisebb bosszúságait szokás szerint megállapítható, hogy az AUTOart újabb mesteri munkát adott ki a kezéből. Innentől kezdve viszont nincs mese, már csak egy korabeli 911-es hiányzik a nagy csapatból. Remélhetőleg az is megérkezik közéjük előbb-utóbb.