Újra 1:1-es autó bemutató következik, méghozzá a W639-es kódszámú, második generációs Vito 2010-es facelift utáni kisbusz változata. A körítés hasonló mint a múltkori Fiat 500 L esetében, azaz Hertz bérautó és céges küldetés. Az úticél viszont változott, Németország helyett a lengyelországi Poznan és Skarbimierz.
Az autó kívülről nem sok izgalmasat tartogatott, fehér színével a legnagyobb mértékben beleolvadtunk a szürke hétköznapi forgalomba. Kissé meglepett 2013-ban a fekete, fényezetlen lökhárító, de valójában dícséretes és praktikus, hiszen a kisebb koccanások nyomtalanok maradnak. Az autó egyébként egy alapváltozat, de ami igazán kell egy hosszú úton az benne van. A légzsák, ABS ugye kötelező, de ezen felül elektromos ablak, mechanikus klíma és egy nagyon jó vételi tulajdonságokkal bíró, szépen hangzó RDS rádió szolgálta a kényelmünket.
Kezdjünk a pozitívumokkal, mert van belőlük bőven. Talán a legnagyobb adu ásza ennek a kisbusznak a futóműve. A normál transportereknél valamivel kisebb mérete-súlya miatt nem a merev tengely - laprugó kivitel dolgozik a hátsó futóműben, hanem a lényegesen komfortosabb csatolt lengőkaros megoldás. Ennek eredménye a személyautókéhoz hasonló rugózási komfort és a méretekhez képest relatíve kíváló útfekvés. A utasok a jobb oldali szélesre nyíló tolóajtón keresztül szállhatnak be a 2 sorban lévő 3-3 üléshez.
A tolóajtónál lévő ülés támlája teljesen ledönthető, megkönnyítve a hátsó sorba beszállást. Minden ülés 3 pontos övvel rendelkezik.
Érdekes, hogy a vezetőülés ránézésre semmi extrát nem mutat, de életem egyik "legjobb autófotel" címére nyugodtan pályázhat. 195 cm-es magasságommal nem én vagyok a üléstervezők elsődleges célpontja, ezért aztán 3 óra vezetés után szinte minden autóban elkezd kicsit sajogni a vállam, vagy a derekam. A Vitoban 5 óra vezetés után sem volt semmi gondom, zsibbadt végtagok nélkül, szinte frissen szálltam ki egy kávéra az autópályán.
Viszonylag ritka, de zseniális megoldás, hogy az ablakmosó nem rögzített fúvókákkal dolgozik, hanem a folyadék egy vezetéken keresztül az ablaktörlő lapátok tövénél távozik hatalmas erővel. Előnye, hogy a mosófolyadék sokkal intenzívebben érkezik, mindezt megfejelve azzal, hogy nagyobb felületen terül el. Bogaras szélvédőt ilyen hatékonyan még nem mostam le semmilyen más autóban.
Az autó méretei ellenére könnyedén vezethető, jó kilátás nyílik a forgalomra, viszonylag kicsi a holttér, a nagy méretű tükrök is segítenek leküzdeni a parkolás során fellépő nehézségeket.
A jó külső tükrökre már csak azért is szükség van, mert az ülések miatt meglehetősen korlátozott a hátralátás a belső tükörből.
A kéziféket Mercedesekben megszokott módon a kuplungtól balra eső pedállal tudjuk behúzni, pontosabban benyomni, amit aztán a műszerfal peremén lévő P betűs kar kihúzásával oldhatunk.
A 113 CDI-ben egy 2143 köbcentiméteres 100 kW-os turbódízelmotor dolgozik. Ha már lendületbe jön akkor nincs gond, de túlzott elvárásaink ne legyenek a rugalmasságot illetően. A nagy homlokfelület, az utasok és csomagjaik súlya megteszi a hatását, néha kisebb türelemjáték visszaküzdeni az elvesztett lendületet. Talán ezt érzi az autó is, hiszen érdemi motorfékkel, csak negyedik fokozattól visszafelé lehet számolni. 5. vagy 6. sebességi fokozatban elengedett gázpedállal szinte km-eket lehet megtenni a lassulás legkisebb jele és a gázpedál érintése nélkül. Mintha kérdezné, hogy "biztosan lassítani akarsz?" - "jól meggondoltad?"
Utazós kisbusz lévén tele van jobbnál-jobb tárolórekeszekkel a Vito. Pohártartóból 3 db áll rendelkezésre, ebből 1 kihajtható, 2 pedig a kesztyűtartó fedelén helyezkedik el.
Az ajtópanel a 1,5 literes PET palackokat is gond nélkül elnyeli, mellette pedig szintén óriási tárolórekesz van.
Nagyon praktikus a műszerfal tetején lévő A4-es iratok fogadására is alkalmas üreg, valamint a tükör feletti napszemüvegtartó. Ezek talán apróságoknak tűnnek de hosszú utakon nagyon komfortos, hogy mindennek megvan a maga helye és nem hánykolódnak össze-vissza a vezető körül.
Talán már én vagyok kicsit elkényelmesedve, de a kezelőszervek használata egy picit több erőkifejtést kíván az ideálisnál. Ladán nevelkedtem, tehát nem vagyok puhánysággal vádolható, de még így is keménynek éreztem a kuplung pedált, ami a városi araszolásnál fárasztó.
A hatfokozatú váltó bár pontosan, határozottan megvezetett, jól kapcsolható, ugyanakkor kimondottan akadós, fokozatba bepréselős fajta. A gyors váltásokat ebben el kell felejteni, olyan régi Ikarusos sofőrbácsira kell venni a figurát.
A fék a kuplunghoz hasonlóan kívánja az intenzív taposást, de még a gázpedált is erőből kell nyomni. A mai divattal ellentétben a kormány sincs túlszervózva, amit én határozottan előnyként értékelek. Álló helyzetben könnyű tekerni, de messze nem az az egy ujjal pörgetős változat. Mercedes név ide vagy oda, rosszabb minőségű utakon elkezd nyekeregni és cincogni a műszerfal. Alig több mint 30 ezer km után ez nem éppen dícséretes.
Nézzük a fogyasztást. 1893 km-t tettünk meg közösen, ezalatt 159,06 liter gázolajjal kerültünk közelebb a fosszilis energiahordozók kimerülésének számomra végzetes időpontjához. Ez 8,4 literes átlagfogyasztást jelent, ami a 6 személyt, a csomagokat, az autópályás meneteket, városi araszolásokat figyelembe véve nagyon kedvező érték egy ekkora autótól. A kisebb fogyasztás érdekében start-stop rendszer és váltásra figyelmeztető piktogramok segítenek, mondjuk mindkettővel vannak fenntartásaim. Kezdjük ott, hogy nem hangoztatják eleget, de a mai turbós erőforrások egyik sarkalatos pontja, hogy hosszú, erőltetett autópálya szakasz után nem szabad rögtön leállítani a motort, hanem a turbót vissza kell hűteni, ellenkező esetben a turbó forgókerék csapágyak nagyon hamar megadják magukat. A Vito start-stop rendszere több órás autópályázás után lámpás kereszteződésbe érve úgy leállította a motort mint a huzat. Erre azért figyelni kellene, bár nyilván a turbó meghalását ez nem most fogja okozni, hanem majd a következő tulajdonosoknál jópár év múlva, de amint tudjuk ez már nem szempont az autógyáraknál... Egyébként sem vagyok híve ennek a start-stop rendszernek. Városi forgalomban lámpánál megállok 10-20 mp-re, ösztönösen üresbe teszem a váltót és engedem el a kuplungot, hogy ne kopjon feleslegesen. Szerencsétlen autó meg csak indul-leáll folyamatosan. Pár deci gázolaj megspórolásával szemben sokkal nagyobb kárt okozunk a motornak az állandó indítgatással, ami aztán a legjobban koptatja a mechanikát. Persze erre ugyanaz vonatkozik, mint a turbóra, nem az első tulaj gondja lesz a következmény. Na a lényeg, hogy az ECO gombot olyan automatikusan nyomtam ki minden induláskor, mint ahogy a biztonsági övért nyúlok.
A másik "kedvencem" a váltási piktogram volt. Országúti kb. 80-90-es tempó, viszonylag nagy emelkedő, 5. fokozat. Lábam a padlón, hogy ne lassuljon az autó (lassult), hallom, hogy küzd a nyomatékhiánnyal, kezd berezonálni, de a műszerfal bőszen bíztat, hogy tedd be 6.-ba. Maaaargit nooormális???? Naná, hogy 4.-be vágtam vissza és egészséges motorhang kíséretében vígan leküzdöttük az emelkedőt további lassulás nélkül.
A 9 személyes kialakítás mellett szerencsére értékelhető csomagtér marad. A Bábeli toronyhoz hasonló installációkat kell csinálni, mert hely inkább csak magassági irányban van. Érdemes körültekintően halmozni a csomagokat, mert az ajtó nyitásakor könnyedén "billencs IFÁ-sat" játszhatunk a kofferekkel...
Összességében egy nagyon komfortos, megbízható, takarékos és jól átgondolt kisbuszt ismertem meg a Vito-ban. Olyan utazásokhoz is kiváló alternatíva, ahol különböző okok miatt nem megoldható a repülés. Nyilván nem egy élményautó, de határozottan kellemes érzésekkel gondolok vissza rá.
A sors játéka, hogy a lengyel túra után nem sokkal utasként egy másik Vitohoz is szerencsém volt. A zürichi reptéren a transzfer Vito hangyányit jobban felszerelt volt. Mintha nem is ugyanabban a típusban ültem volna. Kívülről a világosbarna metálfény és a gyári alufelnik tették lényegesen elegánsabbá és természetesen már nem fekete lökhárítók éktelenkedtek rajta. Aztán a beltér döbbenetesen eltért. Bőr mindenütt, az ülések, az oldalkárpitok, de még a műszerfalra is jutott belőle. Folytatva a sort: fabetét, gyári infotainment navival, telefonrendszerrel, mp3 lejátszóval, nagyon komoly hangszórókkal. Aztán még automata váltó, digit klíma tetőn végigvezetett szellőző rostélyokkal, xenon lámpa, krómkeretes műszerek, háló a csomagtérben, nehogy kihulljanak a csomagok amit írtam is a fehér változatnál....nagyjából ennyi jut eszembe. Így azért már más volt a Vito. Nagyon más. Ja és a taxisofőr is az ECO gomb kikapcsolásával kezdett...
