Vannak napok amikor sorozatban húznak fel autóstársaim, pedig ma nem túl sok kilométert tettem meg... Reggel, munkába menet szépen gurulok sorban a többiekkel a Széchenyi úti körforgalom felé a külső sávban. Látom ám a tükörben, hogy a rend derék őre száguld Skoda Roomsterrel a belsőben, majd mikor elfogyott a sáv nemes egyszerűséggel bekúrta a verdát az Astrám lökhárítója mögé kb. 5 centire, miközben a mögöttem haladót nem éppen diszkrét fékezésre kényszerítette. Annyi baj legyen.
Ezután pár km-en keresztül szó szerint éreztem milyen ha a yard az ember nyomában lohol... A követési távolságról valószínűleg nem kapott felvilágosítást. Annyi baj legyen.
Végül minderre feltéve a koronát a Sárkeresztúri úti MOL kút balra kanyarodó sávjába kisorolva leelőzött engem és az előttem haladót, a kereszteződés közepén meg lazán visszasorolt.
Persze mindezt hang és fényjelzés nélkül ofkorsz...
Ilyen műveletet eddig a német triumvirátus drogfutár / futtató / galléros / sima szélhámos szekciójától, a passzatosmondejós "menáger vagyok vazze" típusúaktól, na meg persze a racingmatricás-kékledes 1.0-ás tyúkfingoktól láttam. Most feliratkozott a rendőrség is a dicsőséglistára. Ebben tényleg az az elszomorító, hogy ha valakinek, hát nekik kellene példát mutatni! Persze tudom, naiv vagyok.
Állítom ez a reggeli barom képes arra, hogy habzó szájjal ossza az észt Józsi bácsinak, amikor 63 km/h-val lefülelik a négysávos Budai út végén, a város vége tábla előtt 10 méterrel...
És akkor még nem volt vége a napnak. Este rongyolok a Twingóval hazafelé a 81-esen és a szemből jövő teherautóról műanyag rekeszek hullanak pont elém, persze kerülni már nem tudtam, ahogy kell szépen áthajtottam rajtuk. Szerencsére senki nem sérült, a kocsi ép, a vérnyomásom magas, a rekeszek kuka...
Ma már nem megyek sehova!
