Talán nem vagyok túlságosan elfogult, ha azt mondom mai bemutatóm alanyáról, hogy a KGST korszak egyik legszebb és legkívánatosabb négykerekűje. Autós berkekben kevésbé járatosak simán nézhetnék valamilyen brit, vagy francia kabriónak is. De nem az. Ez bizony egy Wartburg. Egy Wartburg amely az 1957-es Lipcsei Tavaszi Vásáron mutatkozott be, de sajnos csak 1960-ig maradhatott gyártásban. Összesen 469 db készült belőle.
A típus műszaki alapjait a népszerű családi autó, a Wartburg 311 adta, de a kétüléses roadster nagyon sok részletben eltért az alapkivitelből. A kocsi formája modern és sportos volt, teljesítménye akkoriban kielégítő, minősége az egyedi gyártás miatt felülmúlta a sima Wartburgokét. A 313-as a keleti blokk országaiban igazi státuszszimbólummá vált, de nyugaton is kedvelték. A Sport azonban emiatt kivívta a politikai vezetés ellenszenvét, ráadásul a tervgazdaságba nehezen fért bele egy ilyen korlátozott használhatóságú, munka- és tőkeigényes kocsi gyártása, ezért alig három évig szerepelt az eisenachi programban.
Nagy becsben tartom azt az 1959-es Autó Motor újságot, amely címlapján mutatta be az új "Wartburg családot". Van ott kombi, kupé, kabrió, kisteher változat és modellbemutatóm alanya is, a 313 Sport. Ekkortájt ez a széles választék egyedülállónak számított, hiszen a kelet-európai autógyárak modellkínálatában jellemzően 1 típus szerepelt csak, esetenként kiegészítve kombi verzióval. Később aztán a kocka Wartburg megjelenésétől kezdve (1966 után) már ugyanez volt jellemző az eisenachi márka termékkínálatára is.
Jellemző hazánk sanyarú mobilizációs helyzetére, hogy csak 1959-ben harangozta be az autós szaklap, miközben már az 1956-os Lipcsei vásáron bemutatták az alaptípust. Persze mi itthon mással voltunk elfoglalva... Érdekesség, hogy 1958-ban Hollandiában formatervezési díjjal tüntették ki a 311-est. Szocialista béketáborbeli jármű nem sűrűn dicsekedhet ilyesmivel!
A teljes "gömbölyű" Wartburg család vezető formatervezője a szovjet hadifogságot is megjárt, tehetséges lakatos Hans Fleischer volt. Ő akkor kezdett dolgozni Eisenachban, amikor még a háború előtt BMW-k is készültek ott. Később tehetsége és szorgalma segítségével a tervezőiroda vezetői pozíciójáig küzdötte fel magát. A projekt úgy indult, hogy a korábbi DKW F9-es meghosszabbított alvázára új karosszériát kellett tervezni, miközben a motort, váltót és a futóművet is a jó öreg elődből kellett átvenni, amit IFA F9 néven is forgalmaztak.
Már egy 311-es birtoklása is nagy szó volt, a 313 sport kabriót az NDK munkás proletárjai meg pláne nem engedhették meg maguknak. Ez az autó csak kivételezett személyek kezébe kerülhetett, jellemzően a színészeket, az olimpiai bajnokokat, vagy a politika kegyeltjeit lehet ide sorolni. Az alaptípus, a 311-es a maga korában európai mércével is szemrevaló gépkocsi volt, erre pedig még rátett néhány lapáttal a 313-as. Ezzel a formatervvel egyik európai autógyárnak sem kellett volna szégyenkeznie. Valljuk be, apáink-nagyapáink álma a Skoda Felícia inkább csak a keleti blokkban számított menő autónak kissé aránytalan, kisvakondos külsejével...
Ugyanakkor bármennyire nyálcsorgatóan elegáns is volt a 313-as, amint beindították bizony rögtön lebukott. A jó öreg zweitakt, háromhengeres DKW őskövület "varnyú" hang jött ebből is. Az alábbi videóban Günther bácsi elismétli a gyengébbek kedvéért: "áhhhááá várttburgh drájdrájzéhh sportt". A műszerfal egy sokatmondó, McDonald's kamionokon is látható mmmmhhhhh véleményt kapott... 1 perc alatt levágtam, hogy tetszik az öregnek. A viccet félretéve olyan ritka az autó, hogy ez az egyetlen épkézláb videó a youtube-on.
Még egy gondolat Hans Fleischerről. Gondolták volna, hogy aki képes a bal oldali remekmű megtervezésére, ugyanaz követte el a jobb oldalon látható utódot, a 353-ast?
Pedig így van. Persze a dolgok mögött, mint ezidőtájt gyakran a kőkemény szocialista valóság állt. A 353-ashoz 70 kg-mal kevesebb mélyhúzott lemezre volt szükség, amit az NDK-nak importból kellett beszereznie. Az új karosszéria összeszerelése 18%-kal rövidebb ideig tartott, könnyebben tudták automatizálni is. Innentől kezdve el lehet képzelni, hogy a döntéshozó elvtársak fontossági sorrendjében hányadik helyen szerepelt a szépség... A többit nagyjából már mindenki tudja. Több évtizeden keresztül gyakorlatilag megállt a fejlesztés, a világ pedig fénysebességgel tovaszáguldott a valaha szépreményű Wartburg mellett. Végül egy VW motoros négyüteművel léptek le az autóipar színpadáról. A korabeli német szaklapok a VW motorral szerelt Trabantról és Wartburgról írták stílszerűen, hogy múmiák pacemakerrel. Itthon a kétütemű Wartburgok gyakorlatilag eltűntek az utakról, már csak nagyon kevés, de annál nagyobb becsben tartott gyűjtői példány létezik. A négyütemű változatok maradéka kőműves és festő brigádok tagjaként még javában rugdalja az utolsókat.
No ennyi bevezetés után lássuk végre a modellt! A gyártó a Revell kicsit marginális szereplő az 1:18-as diecast szegmensben, inkább a műanyag, ragasztós hobbi modell fronton erősek, ott is főleg repülő, hajó, haditechnika vonalon. Tulajdonképpen sajnálhatjuk, hogy nem túl aktívak a kész fém modellek esetében, hiszen ha nem is AUTOart kivitelű masinákkal bombázzák a gyűjtőket, de azért alapvetően egész gusztusos portékát kínálnak. Főleg német klasszikusokat formáznak meg, Opelt, VW-t, Fordot. Nemrég kihozták a W123-as "zöldséges" Mercit is. Nekem 2005 végén sikerült szereznem ezt a Wartburg modellt. Azóta sem túl gyakori vendég az eladó modellek piacán.
A 313-as minden eleme eltért a bázismodelltől, a drezdai karosszéria üzemben készültek egyedileg. A modellen is megfigyelhetőek a gyönyörű idomok, a finom részletek. Az előrefelé keskenyedő motorháztető még jobban hangsúlyozza a kecses, hosszú első traktust. Ízlésesen domborodnak a sárvédők, az elsők íve átfut az ajtóra is. Gyakorlati funkcióval nem bírt, de szép részlet az oldalsó levegőbeömlő. Az első lámpák megegyeztek a 311-esével, de a hűtőmaszk sűrűbb rácsozású lett.
A modellen is szépen sikerült az alsó díszléc és a hátsó sárvédő elejére felszerelt, kőfelverődés ellen védő elem. Rabul ejtően harmonikus a forma. Minden hajlat, ív, apró részlet ízlésesen átgondolt, kellemes látvány a szemnek. Hans Fleischer for president!
Ha a tetőt levesszük még szebb az autó. Néha én sem hiszem el, hogy ez egy Wartburg. A hátsó részen nagyon sok apró, finom részletben gyönyörködhetünk. Szép a festett, karosszériából kidomborodó embléma, a Wartburg S felirat, gyönyörűek a szépen szegélyezett lámpatestek, a kis prizmák az osztott lökhárítón. A korabeli tipográfiás típusjelzés is telitalálat a rendszám helyén.
A tető a szokásos egyszerű, de nagyszerű megoldás. Simán csak fel kell helyezni, nem kell nyomni vagy pattintani semmit, szépen illeszkedik. Sokszor a kevesebb több, így van ez ebben az esetben is.
Modellgyűjtő körökben általános vélekedés, hogy nem szerencsés a gumin feliratokat elhelyezni. Ritkán szokott szépen sikerülni, meg aztán párszor jogi okokból nem is a gumi márka neve került rá, hanem a modellgyártóé. Ezen a modellen viszont meg kell változtatnom korábbi álláspontomat. Ez gyönyörű! Stílusosan persze a Pneumant név virít, de emellett még pár egyéb infó is felkerült az abroncs oldalfalára.
A másik kedvencem a Wartburg embléma kidolgozása. Szerencsére ez nem matrica. Az embléma kidomborodik a karosszériából és mesterien ki van festve. Olvasható az Automobilwerk Eisenach felirat, a háttérben lévő stilizált városka épületei is felismerhetőek. Le a kalappal!
Sajnos a csomagtartó nem nyitható, ellenben a motortér kárpótol. Egy táblácska az élethű felületű hűtőn, mellette a doblemezen ott a típustábla. Szépen festett aksi, tartályok. Korabeli árkategóriájához mérten ez bőven több az elvárhatónál. A motor a 311-esből származott, de jelentősen megerősítették. Módosították a felömlőcsatornákat, valamint dupla karburátorral látták el a 0,9 literes kétüteműt. Ezzel és a sűrítés emelésével a teljesítmény elérte az 50 lóerőt, a végsebesség pedig a 140 km/h-t. A fokozott igénybevétel miatt a Sport az alaptípusnál sok bosszúságot okozó termoszifonos helyett szivattyús hűtéssel bírt.
Vegyük akkor szemügyre a belteret. A makró üzemmód azért elárulja, hogy az a krómkarika nem a legjobb, meg sorjás itt-ott egy két részlet, de összhatásában, élőben szemlélve nincs vele különösebb probléma. A kormány alsó íve a könnyebb beszállás miatt lett kisebb ívű. A műszerfal teljesen egyedi volt, eltért a bázismodelltől. A műszerfal íve ráfordult az ajtóborításra, ami különösen modern és újszerű volt az 50-es évek végén. A műszerfal felső része az igazi autóban fából készült és azt bőrrel vonták be, mint ahogy szinte a teljes belső teret. A modell még a nagy kárpit boom előtti időkben készült, így azt ne is keressük benne.
Innen nézve látszik még egy tulajdonképpen jelentéktelennek is mondható apróság, dönthetőek az ülések. Szerencsére az ajtók sem egykarosak, hanem szépen, zsanérokon nyílnak.
Ha a modell aljára téved a szemünk akkor sem mondhatunk rossz szót a Revellre, hiszen a modell korához képest egész korrekt kivitelezéssel van dolgunk. Az autó egyébként a 311-es módosított alvázára épült, annál hosszabb és szélesebb is, de a tengelytáv azonos. A futóműben megmaradt a keresztlaprugó a púposból, de a fékek már duplex rendszerűek voltak, nagyobb fékbetétekkel.
Természetesen nekem, mint a volt KGST autók nagy rajongójának igen közel áll a szívemhez ez a kis modell. A Revell egy igazán korrekt, szerethető masinát készített, persze azért sok minden javítható lenne rajta. Én még egész baráti összegért szereztem be lassan 8 éve, de múltkorjában már horror áron láttam egyet feltűnni az ismert aukciós portálon. Ebben úgy látszik kezdi követni az igazit, amely több tízezer euróért cserél gazdát, ha szökőévente egy-egy eladósorba kerül.
