Volt itt már a blogon használtautós, költségelemzős és oroszországi vezetésről íródott cikk is, de igazi 1:1-es autó bemutató még nem, jöjjön ez most. Egy munkahelyi beruházás kapcsán kellett harmadmagammal Németországba utaznom. A müncheni reptér autókölcsönzőjében aztán a költségkímélőbb járművet választottuk eme Fiat 500 L személyében. Több "ajróért" Volvót is kaptunk volna, de sokkal inkább kíváncsi voltam egy akár számomra is elérhető családi autóra, pláne, hogy itthon szinte ismeretlen.
Első pillantásra úgy tűnt nem is választottunk rosszul. Szemrevaló, retró elemekkel fűszerezett külső, tágas utas- és csomagtér, kellemes hangulatú beltér fogadott minket.
Bár az autó neve azt sugallná, hogy ez a mini 500-as egyik változata, valóságban azonban nem sok köze van hozzá. Inkább csak hangulatában próbálja a sikeres 500-ast feleleveníteni. Meglehetősen nagyra fúvódott az 500L, a fejtér szinte pazarlóan sok. A transzportereket leszámítva nem nagyon emlékszem olyan autóra, melyben a 195 cm-es magasságom ellenére lett volna még a fejem felett 1,5 arasz hely. Ha konkurenseket keresünk elsőként az Opel Meriva vagy a Ford B Max jut eszembe. Ezek közül talán a Fiat a legszemrevalóbb. Még Németországban is vonzotta a tekintetet ahol leparkoltunk vele.
A fekete leves azonban az autópályán jött. Az 1.4-es motor ebben az autóban a büntetés kategória. Papíron ugyan 95 lóerő, de a ménes 80%-a bennéghetett az istállóban és a maradék is "égési sérüléseitől" szenvedve vánszorog. A legkomolyabban mondom nem lenne szabad ezzel az erőforrással gyártani ezt a kocsit. Vagy rá kellene írni, hogy csak városi használatra és a mopedautókhoz hasonlóan tiltani kellene az autópályán közlekedését.
A probléma az, hogy ez egy viszonylag régi erőforrás turbó nélkül, amit az EURO V normák miatt tovább rontottak. A gyakorlatban ez lajhár lassúságú gázreakciókat, vánszorgást, állandó visszakapcsolgatást, magas fordulaton zúgó motort jelent. A nagy homlokfelület, az 1,2 tonna feletti üres súly és ez a motor nagyon rossz kombináció. Ritkán mondok ilyet, de ezt tényleg dízelmotorral érdemes megvenni. Van egy másik benzines is hozzá, a 0,9 literes turbó kéthengeres (!) twinair motor. Állítólag jobb választás az 1.4-es szívónál, de a technikai adatai hallatán a hátamon már futóedzést tart a hideg. Ez a verzió nem a hosszú élettartamról fog szólni. Persze ezt a gyártók pont letojják, de akkor is.
Sajnos nem csak az 1,4-es motor okozott csalódást. A futóművel sem voltam kibékülve. A rossznak nem nevezhető német autópályákon egyfolytában imbolygott az autó, szélérzékenysége balatoni vitorlásokéval vetekszik. 130-as tempónál már semmi egyenesfutás nincs, folyamatos, apró korrekciókkal kell a helyes íven tartani, a hátsó utasoknál tengeribetegség tüneteit okozva. A hangosan dobogó futómű túlzott keménysége miatt kimondottan pattogós, kellemetlen hangolású, dobálja a karosszériát. Lehet csak a kölcsönző cég fújta túl nagy nyomásra a kerekeket, vagy a 16 colos Kumho téli gumik nem ideálisak, de családi egyterűtől sokkal finomabb, harmonikusabb rugózást várnék.
Dícséret illeti viszont az üléseket. A rövid ülőlapok miatt sokszor még nagykategóriás autókban is zsibbadni kezd a lábam (magasság átka), vagy 2-3 óra után a hátam jelentkezik megállásért esdekelve. Ebben az autóban ezt nem éreztem, mindenféle nyűgök nélkül szálltam ki belőle. Ideális a kormányzási erőszükséglet, jó visszajelzéseket ad, nincs agyonszervózva. Kissé még darabos, de jól kapcsolható a váltó - gyakran szükség is van rá.
A motorra visszatérve a német autópályákon elég komoly kihívás, hogy ne képezzünk forgalmi akadályt. Egy torlódás után, 100 km/h-ás sebesség környékén is 3-asig vissza kell váltani, ha érzékelhető gyorsulással akarunk kisorolni a belső sávba. 5000-res fordulat alatt a rugalmasság szó ismeretlen ebben az autóban. Mondjuk felette is, de legalább hangos és bőszen issza a benzint. A visszapillantó tükröt erősen ajánlott nézni. Semmi keresnivalónk nincs a Mercedes-BMW-Audi sávban...
Hosszas nekifutással el lehet érni az óra szerinti 180-as végsebességet, de a futómű-motor páros ekkor már minden tartalékán túl van.
Összegezve ezt az autót a jelenleg elérhető három erőforrás közül csak dízelmotorral érdemes választani, azt is csak akkor, ha nem túl gyakran tévedünk autópályára. Ekkor maradéktalanul élvezhetjük a mutatós karosszériát, a finom részleteket és a tágas belsőt.
